151853. lajstromszámú szabadalom • Tranzisztoros kapcsolási elrendezés akkumulátortöltő berendezéshez

3 151853 4 ján való változtatása is lehetővé válik úgy, hogy a tranzisztoros szabályozó tranzisztorai e köz­ben, tehát kis disszipációval dolgozhassanak. Mindezt részleteiben a rajz alapján ismertet­jük, amelynek 1—6. ábrái a találmány szerinti berendezés hat példakénti kiviteli alakjának kapcsolási vázlatait tüntetik fel. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés példakénti kiviteli alakjainak részleteit ai •törzs­szabadalom leírásában használt számozás meg- ' tartásával ismertetjük. A törzsszabadalom leírásában kitűnik, hogy a szárazegyenirányító, vagy forgógépes akku­mulátortöltő •—A és +A kimenő kapcsaira a töltendő 1 akkumulátor 12 söntön keresztül csatlakozik. A kívánt töltési jelleggörbe, állandó kapocsfeszültséggel jellemzett szakaszának biz­tosításához szükséges jelet a példakénti kiviteli alakban közvetlenül a töltendő 1 akkumulátor sarkára kapcsolt 13 feszültségosztó ellenállás­ról, az állandó töltőárammar jellemzett üzem­szakasz biztosításához szükséges jelet a 12 sönt­tel párhuzamosan kapcsolt 14 osztóellenállásról vezetjük a tranzisztoros szabályozóba. A tran­zisztoros szabályozóberendezést a —SE + SE kimenőkapcsokkal rendelkező egyenfeszültségű segédáramforrás táplálja. A kapcsolási elrendezés 1. ábra szerinti példa­kénti kiviteli alakjának jellemzője, hogy a feszültségjel levételére szolgáló 13 feszültség­osztó ellenállás közvetlenül a szabályozandó fe­szültségű pontokra, esetünkben pl. közvetlenül az 1 akkumulátor sarkaira van kapcsolva, ezért az érzékelt feszültségjel nagyságát sem a 12 söntön, sem a sönt 34 csatlakozási kapcsa és az 1 akkumulátor 35 csatlakozási kapcsa között levő villamos vezetőn a terhelő áram hatására fellépő ohmos feszültségesés nem befolyásolja, így a szabályozás pontosabbá, jobbá válik. A feszültségérzékelés ilyen módjánál a 12 söntön, ill. 14 osztóellenálláson az árammal arányos­feszültségjellel vezérelt 17 tranzisztor emitter­pontja a tranzisztoros szabályozóberendezést tápláló segédáramforrás +SE kapcsával a 12 söntön, továbbá a 34 és 35 csatlakozási kapcsok között levő villamos vezetőn keresztül van összekapcsolva. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés to­vábbi példakénti kiviteli alakját, — amelynek jellemzője ismét csak az, hogy a törzsszaba­dalom 2. ábráján feltüntetett jelleggörbe állan­dó tápfeszültséggel jellemzett szakaszán a táp­feszültségtartás pontossága a tranzisztoros erő­sítő erősítési tényezőjének a tranzisztorok szá­mának növelése révén történő fokozása nélkül lehetővé váljék — a 2. ábra mutatja. A példa­kénti kiviteli alak jellemzője az, hogy a 13 feszültségosztó ellenállásról levett, így a táp­feszültséggel, ill. annak ingadozásával arányos jelet állandó belsőfeszültségű 36 elemen, pl. Zéner-diódán keresztül 37 ellenállás sarkaira vezetjük, amelynek sarkairól a 16 diódán ke­resztül származtatjuk a 15 alap jelképző elem feszültségével összehasonlítandó feszültségjelet. A kapcsolási elrendezés példakénti kiviteli alakjának előnye az, hogy az állandó belső­feszültségű 36 elem a '15 alapjélképező elem érzékelési szintjét megnöveli, így a 13 feszült­ségosztó ellenállás feszültségjelét az állandó 5 belsőfeszültségű 36 elem és 15 alap jelzőképző elem eredő feszültségével kell összehasonlíta­ni, ami az erősítés nagyságát önmagában nö­veli. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés to-10 vábbi példkkénti kiviteli alakjának (3. ábra) jellemzője az, hogy a tranzisztoros erősítőben alkalmazott tranzisztorok kapcsolóüzemben, így kis veszteséggel működnek annak ellenére, hogy a tápfeszültség és ennek nagyságával arányos 15 feszültségjel az akkumulátortöltő és a töltendő akkumulátorok közé iktatott villamos szűrő­elemek, pl. szűrő-fojtótekercsek (és kapacitások) hatására időben állandó. A kapcsolási elrende­zés 3. ábrán feltüntetett kiviteli alakjának ese— 20 tében a kívánt töltési jelleggörbe állandó ka­pocsfeszültséggel jellemzett szakaszának bizto­sításához szükséges jelet a töltendő 1 akkumu­látor 35 csatlakozási kapcsára egyik végével közvetlenül esatlakozó, másik végével a főáram-23 körbe kapcsolt 39 szűrő-fojtótekercs 40 szekun­dertekercsén keresztül az akkumulátor 38 csat­lakozási kapcsára kötött 13 feszültségosztó el­lenállásról vesszük. A tranzisztoros erősítő tran­zisztorai annak ellenére, hogy; a feszültségjel 30 időben állandó, vagy csak lassan változó értékű, kapcsolóüzemben fognak működni, mivel az 1 akkumulátor csatlakozási kapcsairól vett egyen­feszültségre, a feszültségváltozásokat felvevő 39 szűrő-fojtótekercs 40 szekundertekercsén 35 megjelenő váltakozófeszültséget szuperponáljuk. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés to­vábbi példakénti kiviteli alakjának (4. ábra) jellemzője az, hogy a környezeti hőmérséklet­ingadozásra erősítésingadozással reagáló és a 40 töltőárammal arányos feszültségjeliel vezérelt tranzisztor erősítési tényezőjét állandóvá tegye. A kapcsolási elrendezés 4. ábrán feltüntetett kiviteli alakjának esetében a 12 sönt pozitív feszültségű végpontja 41 ellenálláson keresztül 45 csatlakozik a 17 tranzisztor emitteréhez, továb­bá az utóbbi összekötési 42 pont 43 termiszto­ron keresztül a szabályozókapesolást egyenfe­szültséggel ellátó áramforrás negatív kapcsához (—SE) van kötve. 50 A példakénti kiviteli alak működésének alap­elve az, hogy amikor a melegebb környezeti hőmérséklet hatására csökkenne az a feszült­ségnagyság, amely a 17 tranzisztor nyitásához szükséges, a 41 ellenálláson az összekötési 42 55 pont felhasználásával melegebb környezeti hő­mérsékletnél növekvő áramot engedünk ke­resztül, amelynek hatására a 41 ellenálláson hő­mérséklettel növekvő előfeszültség lép fel és ez biztosítja, hogy a 17 tranzisztor nyitásához szük-60 séges feszültség hőmérséklet független legyen. A 41 ellenálláson fellépő hőmérsékletfüggő élő­feszítést a —SE kapocs és az összekötési 42 pont közé kapcsolt 43 termisztor biztosítja. Az akkumulátortöltés folyamata alatt felme-Í5 rül a szükségessége annak, hogy az akkumulá-i

Next

/
Thumbnails
Contents