151843. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kinolinszármazékok előállítására
11 151843 12 keverés közben olajfürdőben hevítjük; amikor a hőmérséklet eléri a 120 C°-ot, a reakció megindul. Ekkor az olajfürdőt eltávolítjuk és az edényt légárammal hűtjük. Amikor a reakció lecsendesedik, az elegyet 1 óra hosszat hevítjük 5 125 C° hőmérsékleten. A reakcióelegyet azután 100 C° körüli hőmérsékleten beleöntjük 19 g nátriumhidroxid 200 ml desztillált vízzel készített oldatába, a levált bázist pedig 400 ml kloroformmal extraháljuk. 10 A kloroformos oldatot 30 g metánszulfonsav 100 ml vízzel készített oldatával, majd 200 ml desztillált vízzel kimerítően extraháljuk. Az egyesített kivonatot 14 g nátriumhidroxid 25 ml desztillált vízzel készített oldatának hozzáadása 15 útján meglúgosítjuk. A levált bázist 200 ml kloroformmal felvesszük. A kloroformos réteget dekantálással elkülönítjük, nátriumszulfáton szárítjuk és leszűrjük. Az oldószert vízfürdőn elpárologtatjuk. 20 41,8 g száraz maradékot kapunk, ezt vízfürdőn 250 ml acetonnal felvesszük. A kristályosodás igen gyorsan megindul, az elegyet 15 óra hosszat hűtőszekrényben tartjuk, majd a kristályos terméket leszívatjuk, 100 ml acetonnal 25 mossuk és 50 C° hőmérsékleten 0,1 mm Hgoszlop nyomás alatt 2 óra hosszat szárítjuk. Ily módon 30,6 g bázist kapunk, amelynek olvadáspontja 174—176 C°. A fenti módon kapott terméket 400 ml eta- 30 nolból átkristályosítjuk, leszívatjuk, 100 ml ugyanilyen oldószerrel mossuk, majd 50 C° hőmérsékleten 0;1 mm Hg-oszlop nyomás alatt 10 óra hosszat szárítjuk. Ily módon 18,8 g mennyiségben kapjuk a 177—178 C°-on olvadó 35 i;5-bisz-[l-(7-klór-kinolil-4)-piperazinil-4]-3,3-dimetil-pentánt. * A fenti eljárás során kiindulóanyagként felhasználásra kerülő 18,8 g bisz-piperazino-3,3-dimetil-pentán előállítása oly módon történik, 40 hogy 56 g l,5-bisz-(4~benzil-piperazinil-l)-3,3--dimetil-pentánt (op. 70—73 C°> palládiujn jelenlétében debenzilezünk. Ez utóbbi- termék 56 g mennyiségét oly módon nyerjük, hogy 67,2 g l,5-bisz-(4-benzil-piperazinil-l)-l,5-dioxo-3,3-di- 45 metil-pentánt litiumalumíniumhidrid segítségével redukálunk; a legutóbb említett termék 1-benzil-piperazin 3,3-dimetil-glutarilkloriddal trietilamin jelenlétében, acetonos közegben történő kondenzációja útján nyerhető. 50 11. példa: 50 g 1,4-bisz-piperazino-bután, 87,5 g 4,7-diklór-kinolin és 94 g fenol elegyét keverés köz- 55 ben hevítjük. Amint a hőmérséklet eléri a 140 C°-ot, a reakció megindul. A hevítést megszüntetjük. A hőmérséklet magától 170 G°-ig emelkedik. A reakció lecsendesedése után az elegyet még 1 óra hosszat hevítjük 150 C° hőmérsékle- 60 ten, majd a kb. 100 C-ra lehűlt reakcióelegyet beleöntjük 64 g nátriumhidroxid 1100 ml desztillált vízzel készített oldatába. A levált bázist 2,5 liter metilénkloriddal extraháljuk. A dekantálással elkülönített szerves oldószeres rété- es get 56,5 g metánszulfonsav 1 liter vízzel készült oldatával kimerítően extraháljuk. A dekantálással elkülönített és egyesített vizes fázishoz 3 g derítőszenet adunk, majd leszűrjük és a szüredéket 85 ml 1,33 fajsúlyú nátronlúggal meglúgosítjuk. A kivált bázist 1,5 liter metilénkloriddal extraháljuk. A szerves oldószeres kivonatot 30 g vízmentes nátriumszulfáttal keverjük, majd leszűrjük és az oldószert 40 C° hőmérsékleten, csökkentett (20 mm Hg-oszlop) nyomás alatt elpárologtatjuk. Ily módon 90 g olajszerű maradékot kapunk. Ehhez 250 ml diizopropilétert adunk, amikor is a bázis kikristályosodik. Ezt leszívatjuk és 100 ml diizopropiléterrel mossuk. A terméket 50 C° hőmérsékleten, csökkentett (20 mm Hg-oszlop) nyomás alatt 4 óra hosszat szárítjuk; 57 g bázist kapunk, amely 178—180 C°-on olvad. A fenti módon kapott bázist 1,5 liter metilénkloriddal extraháljuk és az oldhatatlan részt '^— amelynek mennyisége 6 g — szűréssel eltávolítjuk. A szüredéket egy 5 cm átmérőjű, 65 cm magas, 600 g alumíniumhidroxidot tartalmazó oszlopon kromatografáljuk. 6,5 liter metilénkloriddal eluálunk. Az eluálás során kapott különféle frakciókat vízfürdőn csökkentett (20 mm Hg-oszlop) nyomás alatt bepároljuk. A 180 C° és 184 C° közötti olvadáspontú frakciókat egyesítjük és 500 ml toluollal felvesszük, majd a víz eltávolítása céljából 50 ml toluol t ledesztillálunk az oldatból, a maradékot pedig lehűlni hagyjuk. A tisztított bázis kikristályosodik, azt leszívatjuk, 100 ml toluollal mossuk, majd 50 C° hőmérsékleten 0,2 mm Hg-oszlop nyomás alatt 16 óra hosszat szárítjuk. Ily módon 26 g l,4-bisz-[l-7(klór-kinolil-4)-piperazinü-4]-butárit kapunk, amelynek olvadáspontja 185—186 C°. A fenti eljárás során kiindulóanyagként felhasználásra kerülő 1,4-bisz-piperazino-bután 120 g l,4-bisz-(4-benzil-piperazinil-l)-bután debenzilezése útján állítható elő; ez utóbbi anyagot oly módon nyerhetjük, hogy 127 g 1,4-bisz-(4~benzil-piperözinil-l)-l,4-dioxo-butánt (op. 156—157 C°) litiumalumíniumhidriddel redukálunk. A legutóbb említett közbenső termék előállítása oly módon történhet, hogy 152 g benzil-piperazint acetonos közegben, trietilamin jelenlétében 66,5 g szukcinilkloriddal kondenzáltatunk. >• 12. példa: \ 49,5 g l-(7-klór-kinolil-4>-piperazin, 200 ml kloroform és 20,2 g vízmentes trietilamin elegyébe keverés közben, 25 C° hőmérsékleten, 20 perc alatt beadagoljuk 21,4 g l,4-dibróm-2--butén (transz-alak) 50 ml kloroformmal készített oldatát, miközben a hőmérsékletet állandóan a megadott szinten tartjuk. A hozzáadás befejezte után a reakcióelegyet 1 óra hosszat hevítjük visszafolyató hűtő alatt. Lehűlés után a kloroformot csökkentett (20 mm Hg-oszlop) nyomás alatt elpárologtatjuk és a maradékot 500 ml vízzel felvesszük. A képző-