151835. lajstromszámú szabadalom • Eljárás formaldehid-ketén kopolimérek előállítására

15Í.ÖS5. Rí O I H. _c—c— . ' I monomer-egységeket oly mólarányban tartal­mazzák, amelynek értéke nagyobb mint .1; az utóbbi képletben Rí és R2 előnyösen metil­vagy fenil-csoportot képvisel. Megemlítendok továbbá azok a polimerek, amelyek makromo­lekulái a, CK3 O CH3 monomer-egységeket 20 súly%-nál kisebb, elő­nyösen 10 súly%-nál kisebb mennyiségi arány­ban tartalmazzák. Az ilyen kopolimérek szerkezete nyilvánvaló a csatolt rajzok alapján; e rajzokon az 1. ábra egy tiszta polioximetilén-minta infravörös szín­képét mutatja, a 2. ábra egy oly nem-alternáló szerkezeti felépítésű formaldehid dimetilketén kopolimér ét, amelyet az alábbi 1. példában le­írt módon állítottuk elő, míg a 3. ábra egy po­liészterszerkezetű, alternáló dímetiíketén-form­aldehid kopolimér infravörös színképét mutat­ja. Az 1. és 2. ábrán bemutatott infravörös színképek felvételére felhasznált mintákat ana­lóg reakciókörülmények között készítettük el. E minták határviszkozitása csaknem azonos. Vi­lágosan látható, hogy a 2. ábra szerinti polimer infravörös-színképében abszorpció-sávok van­nak az 5,76, 8,60, 11,55 és 13,08 mikronnál le­vő zónákban, amelyek nem tulajdoníthatók a poliximetilén-láncoknak (vö. 1. ábra), hanem észter-csoportok jelenlétére mutatnak. A 4. ábrán egy tiszta polioximetilén-minta (A) illetve egy poliészter-szerkezetű alternáló formaldehid-dimetilketén kopolimér CB) Geiger-Eéle számlálóval felvett röntgen-diffrakciós színképe látható. Az alábbi I. táblázatban aa formaldehidből ós dimetilketénből kapott kopolimérek tulajdonsá­gait !(mint az infravörös színkép alapján meg­határozott) lánebeli észter-csoportok és termi­nális hidroxil-csoportok mennyiségi aránya) ha­sonlítottuk össze az ugyanilyen reakciókörülmé­nyek között előállított tiszta polioximetilén tu­lajdonságaival. Meg kell különösen jegyezni, hogy e kopolimérekben a terminális hidroxil­csoportok száma jelentősen nagyobb, mint a tiszta polioximetilénben. Ez azt mutatja, hogy a kopolimérekben az észtercsoportok egy része láncvégi elhelyezkedésű. Az I. táblázatban kö­zölt adatokból látható az is, hogy a nem-alter­náló szerkezetű kopolimérek (2. ábra) hővel szembeni stabilitása nagyobb, mint a tiszta po-Üoximetiléné. Az olyan nem-alternáló szerkeze­ti felépítésű kopolimérek, amelyek 10%-nál ki­sebb mennyiségi arányban tartalmaznak a ke­ténből származó monomer-egységeket, a tiszta polioximetilénnel gyakorlatilag megegyező íms­tályossági fokot mutatnak (röntgenvizsgálattal meghatározva). A kopolimérek olvadáspontja viszont valamivel alacsonyabb: 140 C° ás 175 5 C° között lehet. Ez gyakorlati szempontból je­lentékeny előnyt képez, minthogy a nem-alter­náló szerkezeti felépítésű kopolimérek mechani­kai tulajdonságai gyakorlatilag ugyanolyanok maradnak, mint a tiszt polioximetilén mecha-10 nikai tulajdonságai, mert kristályossági fokuk gyakorlatilag egyenlő, ' ugyanakkor azonban a nem-alternáló szerkezetű kopolimérek valami­vel alacsonyabb olvadáspontja megkönnyíti ezek feldolgozását, minthogy az alacsonyabb ol-15 vadáspontú anyagok formázása során kevésbé lépnek fel bomlási reakciók. A találmány szerinti eljárással előállítható kopolimérek különösen az alakított tárgyak elő­állítására és általában különféle műanyagtech-20 uikai célokra használhatók előnyösen. Az alter­náló kopolimerízálás útján kapott nagymérték­ben kristályos kopolimérekből, megolvadt álla­potban vagy oldatban történő kisajtolással oly szálakat állíthatunk elő, amelyek nyújtás útján 25 orientált szerkezetűekké alakíthatók. Ezek a szálak tengelyük mentén nagyfokú kristályos­ságot mutatnak és igen jól használhatók textil­rostokként. A találmány szerinti eljárással elő­állított, túlnyomórészt poliacetál-szerkazetű 30 nem-alternáló felépülésu kopolimérek 150—180 C°-on történő formázósajtolás útján áttetsző ho­mogén filmekké alakíthatók, amelyek nagy szí­vósságot és az ismételt hajtogatással szemben nagy ellenállóképességet mutatnak. 35 A kétféle monomer egymás közötti arányá­nak a polimerizáció folyamán történő változta­tása és kis reakciósebességet biztosító reakció­körülmények alkalmazása útján hővel szemben stabil, formaldehidben gazdag kopoliméreket ál-40 lí ihatunk elő. így olyan makromolekulákat is kaphatunk, amelyek poliacetál-szerkezetűek ugyan, de poliészter-szerkezetű, alternáló form­aldehid-ketén sorozatókból álló láncvégi szaka­szokat tartalmazríaak. 45 Az ilyen, túlnyomórészt poliacetál-szerkezetű kopolimérek hővel szembéni stabilitását növel­hetjük a kopolimerizácíót követő .kémiai mű­veletek, mint a láncvégi' polioximetilén-soroza­tok hemiacetál-csoportokkal való lezárása útján 50 is. Ez acetilezés útján érhető el. A kapott ko­polimérekhez emellett oxidációgátlószereket, hővel illetve fénnyel szembeni stabilizáló-szere­ket, kenőanyagokat, . lágyítókat, pigmenteket stb. is adhatunk, abból a célból, hogy e termé-55 keket bizonyos felhasználási célokra alkalmassá, vagy bizonyos módszerekkel megmunkálhatok­ká tegyünk. Az alábbi példákban leírt kopolimérek meg­adott tulajdonságait a következő módszerekkel 60 határoztuk meg: 1. Határviszkozitás ty inherens): In inherens = 65 relatív viszkozitás 3

Next

/
Thumbnails
Contents