151823. lajstromszámú szabadalom • Az átmeneti időre alkalmas kapcsoló sínjárművekhez

151823 3 4 kapcsolóhorgába akasztható, ha pedig vegyes kapcsolást akarunk végezni, akkor lehet ezt a lánctagot függőleges helyzetbe fordítani és ilyen módon a középütközős kapcsolóval összekötni. Ez esetben a lánctag mint a középütközős kapcsolóval összekapcsolható idomtest szerepel. Mikor a lánctagot szabad állapotában függőleges helyzetbe fordítjuk, a kapcsolólánc hossza számottevően megrövidül, ami a helyes kapcsoláshoz természetszerűleg szükséges is. A horgos kapcsoló horgai ugyanis a középütközős kapcsoló karmainál jóval hátrébb helyezkednek el. Ha azonban a kapcsolóláncoknál szokásos feszítőkészüléket alkalmazzuk, mint hosszirányban változtatható vagy hosszában változtatható alkatrészt, akkor a találmány szerinti átmeneti kapcsoló e feszítőikészülék eléggé nagy hosszúsága miatt még sok esetben hátrányos lehet. A találmány további kialakítása tehát arra vonatkozik, hogy az átmeneti kapcsolóban alkalmazandó feszítőkészülék lényegileg oly csavaranyából áll, amely a horgos kapcsoló horgához csuklósan csatlakozó lánctagon van ágyazva; ehhez a feszítőkészülékhez tartozik még a csavaranyába csavarható és kézzel forgatható, csőszerű közbenső darab, továbbá ez utóbbi belső csavarmenetével (anyamenetével) összekapcsolt orsó, amely a kapcsolólánc szabad tagjával csuklósan függ össze. Az említett anyamenet a csavaranya külső menetéhez képest ellenkező emelkedésű. Az ilyen módon kialakított feszítőkészülék, azonos hosszváltozást feltételezve, jóval rövidebb, mint a szokásos és eddig ismeretes feszítőkészülék. A rajz a találmányt példaképpen ábrázolja. Az 1. ábra a szerkezet oldalnézete és a 2. ábra az átmeneti kapcsoló vízszintes metszete abban a helyzetben, amelyben horgos kapcsolót középütközős kapcsolóval kötünk össze. A 3. ábra egy részletet szemléltet és a 4. ábra két horgos kapcsolóval ellátott jármű összekapcsolását szemlélteti, oldalnézetben, de részben metszve. A horgos kapcsoló 1 kapcsolóhorgán a 3 csap vagy orsó segítségével oldalt két lapos 5 rúd csuklósan kapcsolódik és ezek másik végénél, a 7 anya külső részén megerősített két 9 csáp segítségével a lapos rudak és az anya között csuklós kapcsolatot létesítünk. Az anyába cső alakú 11 közbenső darab van csavarva, amelynek 13 nyúlványa az 1. ábra szerint a 15 fogantyúval függ össze. A fogantyút és a 11 közbenső darabot a 17 csap csuklósan köti össze. A 11 közbenső darab a külső menethez képest ellenkező emelkedésű belső csavarmenettel van ellátva, amelybe a 2. ábra szerint a 19 orsó van becsavarva. Ennek az orsónak az 1 kapcsolóhorogtól távolabb eső végén a 21 nyúlványt alakítjuk ki, amelyen a 3. ábra szerint a 23 csap Segítségével a 25 lánctagot csuklósan erősítjük meg. A 25 lánctag 27a és 27b szárai a 23 csappal való kapcsolódáson túl is meg vannak hosszabbítva és ezek a részek hasáb alakúak olyképp, hogy egymással — a 25 lánctag függőleges helyzetében — a 27 idomtestet alkotják. Ez az idomtest az 1. és 2. ábrán látható 29 középütközős kapcsolóval nehézség nélkül összekapcsolható. A 25 lánctág két szárát egymással összekapcsoló ívelt vagy hajlított rész, amely a 25 lánctaghoz tartozik, szokásos kialakítású. A 25 lánctag 27b szárának végén horog alakú 31 darabot alakítunk ki, amely a 29 középütközős kapcsolóval való összekötés esetén, az 1. ábra szerint a középütközős kapcsoló egyik karmának megfelelő felületén fekszik fel és a karommal kapcsolatba jut. A 25 lánctag ebben az esetben a 29 középütközős kapcsolóhoz képest, a megfelelő függőleges helyzetben rögzítődik. Ha a találmány szerinti átmeneti kapcsolót a 29 középütközős kapcsolóval összekötni akarjuk, a "25 lánctagot függőleges helyzetbe fordítjuk és azután az üzemképes állapotba hozott középütközős kapcsolófejbe vezetjük, majdpedig ezt a fejet a kapcsolóhelyzetbe visszük, amelyben szokott módon reteszeljük. Ezáltal a kapcsolófej ä 25 lánctagot tartja, ill. rögzíti. A kapcsolófej a 25 lánctagot tartja,' ill. rögzíti. A 15 kézi fogantyú segítségével a 11 közbenső darabot forgathatjuk, miáltal megfelelő forgásirány esetén ez a 11 közbenső darab a 7 csavaranyába, a 19 orsó pedig a 11 közbenső darabba hatol. Ilyen módon a kapcsolólánc megrövidül és a kapcsolat megfeszül. Ha a bekapcsolás után a szokásos húzóigénybevétél lép fel, akkor a 29 középütközős kapcsolóban és hasonlóképpen a találmány szerinti átmeneti kapcsolóban is az erő lényegileg egyenes vonalban halad át, tehát az erőátadás kedvező, ä vontatásnál a húzóerő nem törik meg. A kapcsoló oldása végett a 11 közbenső darabot a 15 fogantyú segítségével, a fentemlített iránnyal ellenkező értelemben- forgatjuk, miáltal a kapcsolat lazul és így a járművek szétkapcsölása könnyebbé válik. Most a középütközős kapcsolót oldó helyzetébe visszük úgy, hogy a 27 idomtest szabaddá válik és ekkor a kapcsolat oldható. Ha horgos kapcsolóval akarunk kapcsolatot létesíteni, akkor a 25 lánctagot lényegileg vízszintes helyzetben a 4. ábra szerint a rajzon jelölt 33 horogba akasztjuk és azután a láncot a 11 közbenső darab forgatásával megfeszítjük. A lánctag 27a szára a 4. ábrán, csupán a világosabb ábrázolás végett, nincsen feltüntetve. Az oldás egyszerű kiakasztással könnyen megtörténhet. A 25 lánctag 27a és 27b szárai, amelyek együttesen a 27 idomtestet alkotják, valamint a részek külső felületei természetesen az alkalmazandó középütközős kapcsolóhoz alkalmazkodnak. Az 1. és 2. ábra szerint a szokásos 29 középütközős kapcsolónak két szilárd karma van 'és a 27 idomtest ennek megfelelő alakú. Nincsen semmi akadálya azonban annak, hogy a 27 idomtestet másféle, pl. elfordítható kar-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 s