151805. lajstromszámú szabadalom • Önműködő berendezés az irezőgép előhengereinek egyenletes fékezésére

3 gépkezelő állandó munkájának szükségességét, ahhoz csak némi segítséget nyújt és természetes, hogy a gépkezelő nem képes arra, hogy egész munkaideje alatt, valamennyi hengert állandóan figyelje, és mindegyiknél a fonalfeszültséget állandó értéken tartsa. A gyakorlatban a kívánt és egyenletes fonalfeszültséggel működő szerkezet tehát csak az lehet, amelyik automatikus, amelyik ezáltal alkalmas arra, hogy a fonalfeszültséget valamenynyi hengernél állandóan és önműködően a kívánt értéken tartsa. A találmány megoldja ezt a feladatot és ének megfelelően a szakirodalomban javasolt regisztrálás, tehát a fonalfeszültség értékeinek állandó feljegyzése elmaradhat, erre a találmánynál szükség nincsen, mert a szabályozás önműködő. A teljesség kedvéért megemlítendő még, hogy az ismert regisztráló szerkezetnél a fonalfeszültséget csak bizonyos időközönként mé'rik, két mérés között tehát a feszültség beállítása még elméletileg sem lehetséges, viszont a találmány szerinti készülék állandóan, megszakítás nélkül önműködően a helyes értékre ' szabályoz. A fentiek szerint a találmány célja a hátrányok kiküszöbölésével az írezőgép előhengereiről iefejtődő fonalak feszítését illetve a feszítés beállítását önműködővé tenni olyképp, hogy a feszítés beállítását önműködővé tenni olyképp, . hogy a feszítés valamennyi követelménynek megfeleljen. Ezek a követelmények a következők: 1. az egyszerre működtetett előhengereken levő fonalak feszülttségének kiegyenlítése, tehát annak biztosítása, hogy valamennyi hengerről a fonalak azonos feszültséggel fejtődnek 2. a fonalak lefogyása ne okozzon feszültségváltozást, vagyis az átmérő, csökkentése ellenére a fonalfeszültség állandó maradjon; végül; 3. az írezőgép indulásánál vagy megállásánál, általában gyorsításánál és lassításánál keletkező feszültségváltozások megszüntetése és lazulások valamint kúszálódások megszüntetése. A fenti célok 'elérése végett a találmány értelmében minden egyes előhenger mellett a letekercselődő fonalakhoz szoruló görgőt alkalmazunk, amely a hengerről letekereselődő fonal mozgásának sebességét érzékeli és a hozzá tartozó elektronikus impulzus-adóban a fonalsebességnek megfelelő impulzussorozatot létésít. Az egyik előhengert vezér- vagy anyahengernék jelöljük ki, ennél beállítjuk a lefutó fonal mennyiségét olyképp, hogy fékmágnesének áramerősségét beállítjuk, üzem közben pedig a beállított impulzussorozat egy elektronikus egységbe jut; mely előnyösen tranzisztoros kivitelű; a többi hengernél keletkező impulzussorozat ugyancsak egy-egy elektronikus egységbe jut. Mármost, ha az impulzussorozatok egymással azonosak, hibajel nem keletkezik, ha pedig eltérés van, megfelelő előjelű hibajel keletkezik, amelyek felhasználunk arra, hogy a hengerek fékmágnesének áramát sza-4 bályozzuk és ezzel a fonalmennyiséget valamennyi hengernél azonos értéken tartsuk. A találmány további részleteit a rajz kapcsán magyarázzuk meg, amely a találmány 5 példaképpeni kiviteli alakját vázlatosan szemlélteti. Az 1. ábra az írezési eljárásnál használt clőhengereket és az írező folyadékát tartalmazó teknőt mutatja, a 2. ábra pedig az elektromos rész kapcsolási vázlata. A 3. ábra egy részlet. 10 Az előhengerek száma és azok elhelyezése a tartóállványon tetszés szerinti lehet, illetve a találmány szempontjából az elhelyezés módja érdektelen. A rajz példaképpen két sorban egymás felett ágyazott négy-négy előhengert 15 mutat, melyeket az 1 a, 2a 8 a jelekkel jelöltünk meg. Az előhengerekről lefutó 10 fonalakat magában véve ismert módon vezetve a 11 írteknőbe juttatjuk, ahol azok az írező folyadékkal átitatódnak és azzal bevonódnak, 20 majd pedig a fonalak a fel nem rajzolt szárítóba és erről a szövőgép lánchenger'ére jutnak. Minden egyes előhengernek van egy szabályozható fékje, mely a találmány keretein belül bárminő kivitelű lehet, a rajz példaképpen 25 egy szíjtárcsán átvetett szíjat szemléltet, amelyet egyszerűség kedvéért csak két hengernél rajzoltunk fel, de amely természetesen minden előhengernél van. A 12 fékszalagokat nem súlyokkal feszítjük 30 úgy. ahogyan az a kézi szabályozású gépeknél szokásos, hanem egy elektromágnessel, amelyeket 1 c, 2 c, , 8 c-vel jelöltünk meg. Ezek közül az 1. ábra, mint mondottuk, kettőt mutat. Az előhengerekre tekercselt fonalhoz 35 1 g, 2 g, 8 g görgők szorulnak, melyek közül az 1. ábra szintén csak kettőt szemléltet, és az egyiket a 3. ábra nagyobb léptékben mutatja. A görgőket a mozgásban levő fonal súrlódás révén forgatja és így ezek a görgők a 3. 40 ábrán vázlatosan jelölt 1 h, 2 h stb. bordás tárcsa segítségével vagy bárminő más ismert módon impulzus-sorozatot létesítenek. Ez az impulzussorozat úgy amint van, vagy magában véve ismert módon átalakítva, referenciajel-4j ként használjuk. A bordás tárcsák közül a rajzon csak egy látható, de természetesen minden egyes előhengerhez tartozik egy. Az 1 g, 2 g stb. görgők egy-egy 1 b, 2b stb. referenciajel-adó részét képezik és ezek impul-50 zussorozatat az 1 d, 2 d stb. elektronikus teljesítmény erősítőbe jutnak; utóbbiak az 1 c. 1 c stb. fékmágneseket szabályozzák. Az anyahengernek '(vagy más nevel vezérhengernek) kijelölt 1 a hengerről lefutó nyitott V-alaisban két 55 13 görgő között halad át és e görgők között van a 14 tapintó, amelyet a fonalfeszültség a rajz szerinti balra igyekszik eltolni, rugóerő ellenében. Ez a tapintó a 15 fonalfeszültségmérő egység részét képezi, amely a fonal feszültségét 60 állandóan érzékeli. A leírt szerkezet működése a következő: ha az anyahengerként használt 1 a hengernél a fonalsebességet és ezzel a fonalfeszültséget is beállítottuk, az 1 g görgő forgása folytán (i5 keletkező és az 1 d elektronikus telj esi tmény-2