151804. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az ioncserélő regenerálására és a szörpök alkáli-iontartalmának csökkentésére a cukorgyári híglé ioncserés kalciumtalanítása során

151804 Való elterjedését gátolják. Az eljárás gazdasá­gossságát erősen rontja a regenerálóanyag ma­gas költsége, másrészt pedig az utolsó kristá­lyosítási lépcsőben, az ún. utótermék főzése során az ioncserével kalciumtalanított cukorlé 5 esetében főzési nehézségek lépnek fel, amelyek a melasz mennyiségének a megnövelését, tehát a kinyerhető fehércukor mennyiségének csök­kentését eredményezik. Alkáli-ionok jelenlété­ben ugyanis ä cukor oldhatósága nagyobb, mint 10 egyenértékű mennyiségű kalcium-ion jelenlété­ben, ezért az ion cserével kalciumtalanított cu­korleyek esetében a kristályosítás utolsó lép­csőjében nagyobb koncentrációjú, tehát na­gyobb viszkozitású cukoroldatokkal kell dol- 15 gozni, ami egyrészt megnehezíti a kristályosí­tást, másrészt több ki nem nyerhető cukor ma­rad vissza a melaszban, ami számottevő cukor­veszteséget okoz. A cukorlé ismert ioncserés kalciumtalanítási 20 eljárásának ezeket a hátrányait küszöböli ki a találmány szerinti eljárás, amelynek segítsé­gével egyrészt teljesen megtakarítható az ion­cserélő regenerálására eddig szükséges nát­riumsó költsége, másrészt teljesen megszűnnek 25 mindazok a nehézségek és veszteségek is, amelyekkel eddig az utolsó kristályosítási fo­kozatban a kalciumionoktól mentes, nagy al­káliion-koncentrácíójú utótermék főzése során számolni kellett. A találmány szerinti eljárás 30 az ismert ioncserés kalciumtalanítási eljárástól főként abban különbözik, hogy a híglé kal­ciumion tartalmának kationcserélő gyantán történő megkötése után az ioncserélőt nem al­kálisóoldattal, hanem a kalciumtalanított és 35 bepárolt sűrűlével vagy előnyösen a cukorlé kristályosításának valamelyik, célszerűen utol­sóelőtti fázisából származó, alkáliionokban dús ún. zöldszörppel regeneráljuk ennek során a sűrűié illetve zöldszörp alkáliion tartalma 40 részben ismét • kalciumionokra cserélődik ki. Ezt a most már az alkáliionok mellett számot­tevő mennyiségű kalciumiont is tartalmazó szörpöt azután visszavezetjük a kristályosítás megfelelő lépcsőjébe és így az utótermék kris- 45 tályosítása már ismét, kalciumionok jelenlété­ben történik. A találmány szerinti eljárás tehát teljes mértékben érvényesíti a cukorlé inocserés kal­ciumtalanításának az; előnyét i(a besűrítés során so fellépő kalciumsókiválasztás kiküszöbölése) és ugyanakkor teljesen kiküszöböli az ioncserés kalciumtalanítás hátrányait >(a regenerálás' költségei, valamint a végső kristályosítás során fellépő nehézségek és veszteségek). Ezen túl- 55 menően azonban további jelentős előnyöket biztosít a találmány szerinti eljárás maguk­nak az ioncserélési és ioncserélő-regenerálási folyamatoknak a kivitelezésére és hatásfoka szempontjából is. Az ioncsere-folyamatok, 60 mint ismeretes, egyensúlyi reakciók, amelyek során a reakció előrehaladását az ioncserélő ol­dat és az ioncserélő gyanta összetétele illetve állapota határozza meg. Különböző vegyértékű ionok cseréje esetén emellett az adott ioncse- C5 re folyamatra jellemző egyensúlyi állandó ér­téket a reakcióban részt vevő oldatok koncent­rációja is befolyásolja. Híg oldatok esetében e reakció egyensúlya a kétvegyértékű ionok ja­vára, tömény oldatban pedig az egyvegyérté­kű ionok javára tolódik el. Ez azt jelenti, hogy híg oldatokban a kalciumionok megkötése megy kedvezően végbe, míg a nátriumionok­kal ' történő regeneráláshoz célszerű minél tö­ményebb oldatot alkalmazni. Ezek á viszonyok természetesen az ismert konyhasós regenerálás esetében is fennállnak, ahol tehát célszerű len­ne lehetőleg telített '(kb. 25%-os) konyhasóol­datot használni; az így adódó kis térfogatok­ból eredő egyéb nehézségek miatt azonban ál­talában legfeljebb 10% konyhasóoldatokkal szoktak dolgozni. A cukorgyári híglé kalciumkoncentrációja 0,005—0,015 n, alkáli (elsősorban kálium-) konr centrációja pedig kb. 0,06 n. Ebből a híg ol­datból a kalciumionok a viszonylag nagy al­kálitartalom ellenére is teljes mértékben eltá­volíthatók* A kristályosítás különböző fázisai­ban visszamaradó anyalúgokban (ún. zöldször­pök illetve melasz) az alkálifconcentráció egy­részt a nagyobb össz-koncentráció folytán, másrészt a nem-cukoranyagok feldúsítása kö­vetkeztében 0,15—1,0 n értékig emelkedik. Ezek a 0,5—1,0 n alkáli koncentrációjú ször­pök tapasztalataink szerint kiválóan alkalma­sak a kalciumionofckal telített ioncserélő gyan­ta regenerálására, minthogy e szörpök magas cukortartalma következtében az alkáliionok aktivitása olyan értelemben tolódik el, hogy azok még a telített konyhasóoldatnál is jobb hatásfokkal regenerálják a kalciummal telített gyantát. A híglé kalciumtalanítása tehát a találmány értelmében a következő módon történik: A híglevet alkáliionokkal telített kationcse­rélőgyantán vezetjük át, miközben a híglében levő kalciumionok alkáliionokra cserélődnnek ki. Az így kalciumtalanított híglevet a szoká­sos bepárlási műveletbe visszük tovább, majd a kapott sűrűlevet a szokásos kristályosítási műveleteknek vetjük alá. A toalciumionokkal telített ioncserélő regenerálása céljából a vég­ső kristályosítás előtti valiamelyik —• célszerűen az utolsó előtti — fokozatból vett zöldszörpöt vezetjük az ioncserélőre. Ennek során a zöld­szörp alkáli-tartalma részben kalciumionokra cserélődik ki, miközben az ioncserélő ismét aT-káli-ionokkal telítődik, és így újból felhasz­nálhatóvá válik, az alkáliionok mellett most már kaeiumionokat is tartalmazó zöldszörpöt pedig visszavezetjük a kristályosítási rendszer­be. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivi­teli módját közelebbről az alábbi példa szem­lélteti: Péda: 3000 liter alkáliformában levő Varion KS kationcserélő gyantát tartalmazó ioncserélő-2

Next

/
Thumbnails
Contents