151794. lajstromszámú szabadalom • Takarékkapcsolású, kondenzátortárolású dinamikus billenőkör és szinkronizáló kapcsolás

151794 kapcsolási elrendezés alkalmazásával szünteti meg: Az 1. ábra szerinti szinuszos (a ábra), vagy impulzus alakú (b ábra) órajel a billenőkör bebillentett állapotában az erősítő elem (tranzisztor, elektroncső stb.) kimenetén áramimpulzust hoz létre, amely egy impulzustranszformátor primer tekercsén folyik keresztül. Ezen áramimpulzus hatására a transzformátor szekunder tekercsén a c ábra szerinti jel jelenik meg, amelynek az órajel vezérlő szakaszával egyidőben egybeeső a részét tekintjük hasznos jelnek és a terhelésre továbbítjuk. Az ezt követő ß szakaszt, a transzformátor káros túllövését .(kicsengését) a találmány szerinti dinamikus billenőkörnél diódán keresztül ,a tároló kondenzátor töltésének pótlására, szinkronizáló kapcsolásnál (ellentétes polaritású visszacsatoló tekercs és dióda segítségével) a kondenzátor kisütésére használjuk fel J(d ábra). A tároló kondenzátor (és a hozzá csatlakozó egyéb elemek) terhelése egyúttal a transzformátort is csillapítja. A hasznos jel (e ábra) és a felhasznált túllövés (d ábra) időben követik egymást, így a tároló kondenzátorba betáplált visszacsatolt áramimpulzus nem esik egybe az órajel vezérlő szakaszával. Ennek következménye az, hogy az órajel, (a és b ábra) vezérlő szakaszával egy időben fellépő nullázó jel ;(f ábra) hatását a kondenzátorra visszavezetett jel i(d ábra) nem rontja le, tehát nincs, szükség az órajelek folytonosságának a megszakítására. A találmány előnyei: Fogyasztása az ismert kapcsolásokénál lényegesen kisebb, mert a transzformátor kicsengését nem kell hővé alakítani, a tároló kondenzátort a kicsengés tölti '(vagy süti ki), és nem a hasznos jel, ezért kisebb tápláló áramforrásra van szükség, a berendezés olcsóbb lesz; a disszípált hőmennyiség csökken, így kisebb hűtőberendezésre van szükség, amelynek eredményeképpen a készülék térfogata, súlya és ára csökken; kevesebb alkatrészt igényel (nem kell csillapító tag) ezért olcsóbb, helyigénye kisebb, üzembiztosabb (kevesebb a meghibásodó alkatrész) ; a visszacsatolás a hasznos jelet nem terheli, ezért a kapcsolás jobban terhelhető (a berendezésben erősítőket takarítunk meg); kisebb teljesítményű erősítő elem alkalmazható, vagy azonos erősítő elem esetén, a kimenő teljesítmény növelhető. Nullázáskor az órajelek letiltása elmaradhat, ezért csökken az áramköri egységek száma, amely a berendezés üzembiztonságát növeli és előállítási költségeit csökkenti. A találmánynak egy kondenzátortárolású dinamikus billenőköri alakalmazását a 2. ábra mutatja. A kapcsolás szerinti áramkör működése az alábbi: a kapcsolás 1 bemenetére szinuszos órajel kerül és a 2 kondenzátoron keresztül a 17 tranzisztor 17. a bázisára jut, amelyet a 17. c emitterre adott negatív előfeszültséggel lezártunk. A kapcsolás kimenetén így nem kapunk jelet. Ez a helyzet felel meg a kapcsolás 0 állapotának. Ha a kapcsolás 4 bemenetére negatív img pulzust adunk, úgy az 5 diódán keresztül a 6 kondenzátor negatív feszültségre töltődik fel és a 3 ellenálláson keresztül a 17 tranzisztor 17. -a bázisának feszültségét megemeli. Erre a negatív feszültségre szuperponálódik az órajel, 10 amelynek negatív szakasza a tranzisztor nyitja és a 17. b kollektoron fellépő felerősített és formált jel a kimenő 13 transzformátor 13. a és 13. c tekercsén, valamint a 15 diódán keresztül a 16 terhelésre jut. A transzformátoron 15 fellépő — a hasznos jellel ellentétes polaritású — túllövést a 13. b tekercsen és a 8 diódán keresztül a 6 kondenzátor időközben elveszett töltésének pótlására fordítjuk. A billenőkör ezen bebillentett állapotában a kimeneten az 20 órajellel megegyező frekvenciájú impulzussorozatot ad ki. A kapcsolás alaphelyzetbe történő billentése a 11 bemeneten keresztül a nullázó 10 transzformátor 10. b tekercsére adott impulzus segítségével történik. Ekkor a 25 10. a tekercsen keresztül előfeszített 9 dióda kinyit és a 6 kondenzátort kisüti. A tranzisztor ennek következtében lezár, és a kimeneten az impulzus-sorozat megszűnik. A kapcsolás a 14 bemeneten negatív kollektorfeszültséget, a 17. c 30 emitteren negatív emitter előfeszültséget és a 12 bemeneten az előbbivel megegyező lezáró feszültséget kap. A 7 ellenállás a tároló 6 kondenzátor kisütési időállandójának beállítására szolgál. Ebben a kapcsolásban a 13 transzfor-35 mátor 13. b tekercsének 13. b 2 végződése van a 8 diódához kötve, 13. b. 1 végződése pedig a 16 terheléshez. A találmány szerint felépített szinkronizáló áramkör egy kivi leli alakját a 3. ábra mutat-40 ja, amely működése a következő: A kapcsolás 1 bemenetére kerül a szinuszos órajel, míg a 4 bemenetre a szinkronizálandó impulzust adjuk. A 4 bemenetre adott jel az 5 diódán áthaladva feltölti a tároló 6 kondenzá-45 tort. A szinkronizálandó impulzust követő első órajel kinyitja a l7 tranzisztort és a 17. b kollektoron fellépő impulzus a 13 impulzus transzformátor 13. c tekercsén keresztül a 16 terhelésre jut. A 13 transzformátor kicsengő tran-50 zíense a visszacsatoló 13. b tekercsen, a 8 diódán keraesztül kisüti a tároló 6 kondenzátort, és megakadályozza azt, hogy hogy a következő órajel a tranzisztort kinyissa. A szinkronizáló kapcsolás az előző billenőkörtől abban külön-55 bűzik, hogy a visszacsatolt jel nem tölti, hanem kisüti a tároló 6 kondenzátort, ezért a 13 impulzus transzformátor visszacsatoló 13. b tekercsének polaritását a 13. h\ és a 13. b2

pontok felcserélésével a fentihez képest megfordí-60 tottuk. Ugyancsak ellentétes a visszacsatoló 8 dióda polaritása is. A kapcsolás 18. pontjára a 8 diódát impulzus szünetben lezáró negatív előfeszültséget adunk. A 2 kondenzátor, a 3. és 7. ellenállás, a 13. a transzformátor primer te-65 keres, a 14 bemenet, a 15. dióda, valamint a l