151760. lajstromszámú szabadalom • Fúrófej alul szélesebb üreggel kialakított talajfurat előállítására

151760 ä 4 fontos előnye még, hogy a szükséges fúrófej egyszerűbb és olcsíbb szerkezetű. A 148190 lajstromszámú szabadalommal szemben a találmány lényege tehát, hogy a furat fenékrészének bővítése és tömörítése ér­dekében végzett, a fúiószárnak a fúrásirányú forgómozgása mellett a bővítés talaj hozamának a talajtömörségnek, illetőleg keménységnek megfelelően történő szabályozására a fúrószár­nak tengelyirányú mozgását használjuk fel. A találmány szerinti fúrófej lényege, hogy a vágóelemek szétnyitására a fúrószár tengely­irányú mozgatását hasznosító olyan vezérlőbe­rendezése van, amely a fúrószár tengelyében szabályozható határok között hosszirányban el­mozdulásra képes vezérlőrúdból, a vágóelemek fenékszintje alatt a vezérlőrúdhoz képest hossz­irányban rögzített alaptárcsából, a vágóelemek fenéklemezeinek szintje felett a vezérlőrúddal mereven egybeépített, a vágóelemek kinyomó­bordáival csuklósan kapcsolt rudakat csuklós kapcsolattal hordó nyomótárcsából áll, míg a vágóelemek zárására célszerűen a fúrószár visz­szaforgatásának hatására működő olyan ve­zérlőberendezése van, amelynek a fúrószárhoz a visszaforgatás irányával egyező menettel (pl. balmenettel) illeszkedő és a vágóelemek ten­gelyeit hordó válltárcsával egybeépített anyája van. A yezérlőrúd hosszirányú elmozdíthatósá­gának határát egy rajta rögzíthető ütközőtárcsa állításával szabályozhatjuk. A vágóelemek zárására ehelyett egyszerűen a válltárcsára és e vezérlőrúdon rögzíthető üt­közőtárcsára támaszkodó rugót is alkalmazha­tunk, amely, ha a fúrószárra alkalmazott ten­gelyirányú nyomást megszüntetjük, rugóereje folytán a vezérlőrudat visszanyomja és ezzel a vágóelemeket is záró helyzetükbe húzza vissza. A következőkben a találmányt részletesebben a csatolt rajzra való hivatkozással magyarázzuk meg. Az 1. ábra.a találmány szerinti fúrófej egyik példaképpeni kiviteli alakjának vázlatos ten­gelymetszete, a 2. ábra pedig ugyanennek a felülnézete. Az 1 fúrószárhoz a fúrásiránnyal (pl. óra­mutató járásával megegyező jobb iránnyal) el­lentétes menettel (balmenettel) csatlakozik a 7 anya a vele mereven egybeépített 6 válltárcsá­val, amelyhez viszont a 4 tengelyekkel csatla­koznak a 3 kinyomóbordájuk útján a henger­palástszelet oldalú 14 vágóelemek, amelyeknek alkotóirányú 5 vágóélei, valamint zárt állásban a henger fenekét alkotó 9 fenéklapátjai vannak. Az 1 fúrószár 8 furatába hosszirányban elmoz­díthatóan illeszkedik a 11 vezérlőtengely, amely a 9 fenéklapátok szintje alatt a vele hosszirány­ban rögzített 13 alaptárcsával, e szint felett pe­dig a 2 nyomótárcsával van ellátva. A 2 nyomó­tárcsát csuklós kapcsolattal kötik össze a 3 ki­nyomóbordákkal a 15 rudak. A 11 vezérlőrúdon választott magassági helyzetben rögzíthető a 10 ütközőtárcsa. Működés közben a fúrófej átmérőjének na­gyobb átmérővel elkészített talajfurat fenekére lebocsátjuk a fúrófejet, A fúrófej forgatását a fúrószár forgatásával biztosítjuk, miközben az 5 fúrószárat lefelé nyomjuk. A 11 vezérlőszár nem tud a talajba továbbhatolni, mivel ebben megakadályozza a rajta forgathatóan felerősí­tett 13 alaptárcsa, ezért az 1 fúrószár ehhez képest relatív elmozdulást végez, lefelé elmoz­dítva egyben a jobbirányú forgása következté­ben vele fixen együttforgó 7 anyát illetőleg a 6 válltárcsát is. Ezáltal a 6 válltárcsa és a 2 nyomótárcsa közötti eredeti távolság lecsökken, aminek következtében a 15 rudak kinyomják a 3 kinyomóbordákat és velük együtt kiforgat­ják a 14 vágóelemeket, amelyek alkotói forgás közben csonkakúpot írnak le; a 14 vágóelemek, illetőleg az 5 vágóélek ekkor a 2. ábrán vetü­letben szaggatottan jelölt 14' és 5' helyzetbe ke­rülnek. Az 5 vágóélek forgás közben faragják a talajt éspedig aszerint vékonyabban vagy vastagabban, hogy a szögsebességhez képest milyen sebességgel forgatjuk ki a 15 rudakkal a 14 vágóelemeket. Nyilvánvaló, hogy ennek a sebességnek keményebb talajban kisebbnek kell lenni, mint lazább talajban és az is nyilvánvaló, hogy egyenlő szögsebesség mellett eleinte na­gyobb, később a leírt kúp alapköre sugarának növelésével kisebb sebességgel kell a vágóele­meket kinyomni. Mindezt a találmány értelmé­ben egyszerűen a fúrószárra gyakorolt lefelé ható nyomás változtatásával pontosan szabá­lyozhatjuk. A kivájt üreg nagyságát — az 5 él által leírt csonka kúppalást legnagyobb alap­szögét — a 10 ütközőtárcsa megfelelő magassá­gában történő rögzítésével határozhatjuk meg, ugyanis ez szabhat határt a válltárcsa és a 2 nyomótárcsa közötti távolság csökkentésének és ezzel a 15 rudak kiforgató munkájának. Amikor az üreg elkészült, az 1 fúrószárat . visszafelé (balra) forgatva az a balmenetes 7 anyába becsavarodik, ezzel maga előtt tolja a 10 ütközőtárcsát, a 11 vezérlőrudat és a rajta levő 2 nyomótárcsát, ami egyben a 15 rudak visszahúzását és a 14 vágóelemeknek a zárt helyzetbe történő visszamozgását eredményezi. Visszamozgás közben a 9 fenéklapátok össze­lapátolják a kitermelt talajt, a hengert zárva abban mintegy zárt tartályban gyűjtik össze: a talaj a fúrófejjel együtt kiemelhető a kész ki­bővített fenéküreggel ellátott talajfuratból. A 3. ábrán a fúrófej egy másik példaképpeni kiviteli alakjának részletmetszetét láthatjuk. A fúrófej a nyakrésztől eltekintve azonos az 1. ábrán ábrázolt fúrófejjel: a különbség abban van, hogy elmarad az 1 fúrószárnak és a 6 váll­tárcsának a 7 anyával való csavarmenetes kap­csolata; azok mereven vannak összeépítve. A 10 ütközőtárcsa és a 6 válltárcsa között a 16 rugó helyezkedik el. A fúrófej működése, illetve a 16 vágóelemek nyitása a rugó ellenében most is az 1 fúrószár lefelé való nyomásával törté­nik; az 1 fúrószárra gyakorolt nyomás meg­szüntetésével a 16 rugó a 10 tárcsát eredeti helyzetébe visszanyomja, s ezzel a 14 vágóele­meket is zárt helyzetükbe állítja vissza. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents