151757. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulóztartalmú anyagok kezelésére és habarcsok és betonok készítésére
15 15175'7 16 tettük vékony rétegként a felületen, és 48 óra hosszat száradni hagytuk. Ennek elmúltával a termék száraz volt, és kitűnő adaléknak bizonyult. Papírzsákokba töltöttük a felhasználásig. A késztermék térfogata 114 liter, a súlya 48,7 kg volt. 2. példa: Beton előállítása. Az 1. példában leírt módon készült 45 liter 16,65 kg súlyú adalékot szárazon összekevertünk egy vízszintes dobkeverőben 15 liter kohósalakkal készült portlandcementtel (250—315 sz., NF, VP 15—309 szabvány), amelynek a súlya 17,250 kg volt, amíg a cement-adalék keverék teljesen homogén nem lett, majd hozzáadtunk 16,5 1 vizet. Megfigyeltük, hogy az azonnal képződött csomós tömeg lassanként elfolyósodott egy homogén és sűrű pasztaszerű tömeggé. Az így készült habarcsot gondosan beolajozott fémformákba öntöttük, vakolókanállal gonddal eligazgatva, hogy a tömeg minél tömörebb legyen. A formák felületét gondosan elsimítottuk falsimítóval. A kötés 2 óra múlva megkezdődött a keverés után, és 7 óra múlva befejeződött. A készítés után 12 órával kiszedtük a terméket a formákból; 39,70 liter térfogatú 50,84 kg súlyú betontömböt kaptunk. A gyártás után 28 nappal a betonból vett próbatestek jellemző adatai a következők voltak: sűrűség: 1,05 g/cm3 , nyomószilárdság: 156 kg/cm2 , szakítószilárdság: 43 kg/cm2 . 3. példa: Egy forgóhengeres főzőedénybe, amelyet oly módon osztottunk szitalapokkal rekeszekre, hogy a rögzített szitalapok minden fordulatnál kiemelik a részecskéket a folyadékból, és lecsurogni hagyják a folyadékot, eközben a részecskék a következő rekeszbe, a folyadék pedig az előző rekeszbe jut, kisnyomású, 110 C°-os gőzt keringettünk 100 C° körüli hőmérséklet fenntartására, és negyedóránként bevittünk 250 liter friss tűlevelű fűrészport, amelyet akkor termeltek egy fűrésztelepen, a henger másik végén pedig szintén negyedóránként bejuttattunk 7 kg vasszulfátot (a galvanizáló üzemek acéllemezpácolásának hulladéktermékét). Ily módon a fűrészpor fokozatosan kilúgozódott, majd kicsepegett, miközben egy sor fürdőben kezeltük, amelyek közül az utolsó állt a legtisztább oldatból. A 8 áztatás és 8 kicsepegtetés lényegesen fokozta az előbbi példákban leírt kezelés hatásosságát. A készülékből távozó fűrészport szétterítettük egy rázószitán,, amely a fűrészport egy gyűjtőtartály felé vezette. Azt tapasztaltuk, hogy a kezelt friss fűrészpor térfogata nem nő; lecsepegés után minden adag látszólagos térfogata mindig 250 liter volt. Ezután a fűrészport egy emelőszerkezet, például egy archimedesi csavar (60° lejtéssel) egy 60 m3 -es függőleges hengeres silóba juttatta. 24 órai állás után a fűrészport kibocsátottuk a siló alján, és bejuttattuk egy turbinakeverőbe percenként 50 liter ütemben. A turbinakeverő vízszintes lemezháza csavaralakú keresztmetszetű, a csavar két vége közötti tér kémlőnyílásként szolgál a folyamat ellenőrzésére és a kezelt részecskékkel összekeveredni kívánt anyag bevezetésére. E ház belsejében egy tengelyt forgattunk rögzített csapágyakban kb. percenként 200 fordulattal. A tengelyre egy sor ritkafogazású fésűt szereltünk, hogy megkeverje, szétoszlassa és forgásba hozza az egyik végen bebocsátott részecskéket, majd kifelé terelje egy szűk nyíláson át egy rázószitára. A keverő kémlelőnyílásán át beporlasztottunk percenként 5 liter 0,6%-os nátriumalginátoldatot, amely nagy hártyaképző képessége következtében teljesen és egyenletesen bevont minden fűrészporrészecskét. A fent leírt módon elvégeztük a lecsepegtetést, és az így kezelt anyagot ismét silóba vittük, ahol legalább 12 óra hosszat tartózkodott, hogy végbemenjenek a kémiai reakciók. Az anyagot az előző műveletben leírt módon kiürítettük a silóból, mindig percenként 50 literes ütemben, bevittük egy második turbinakeverőbe, amelybe beporlasztottunk egy 22 Bé°-os báriumklorid oldatot percenként 4,25 literes ütemben. Ujabb lecsepegtetés után rázószitán ismét silóba vittük a terméket, hogy a kémiai reakciók végbemehessenek. Legalább 24 órai tárolás után a fűrészport percenként 50 literes ütemben ismét bejuttattuk egy az előbbiekhez hasonló turbinakeverőbe, amelybe percenként 3,75 literes ütemben beszórtunk kohósalakkal készült portlandcementet. A fűrészpor tökéletesen bevonódott finom cementporréteggel, amely enyhén kiszárította a fűrészport a felületén. Az így kezelt fűrészport azután egy csúszdán át rázószitára juttattuk, majd onnan egy gyűjtőtartályba, ahonnan emelőszerkezettel egy 60 m3 befogadóképességű tárolósilóba emeltük. Itt legalább 48 óra hosszat állni hagytuk, miközben a hőmérséklete igen jelentősen (15—30 Cc kal) nőtt, és a cement lekötött minden fűrészporrészecske felületén, jelentősen csökkentve annak látszólagos nedvességtartalmát. A silóban való állás után az így kezelt fűrészpor felhasználható adalékként. Meg kell azonban jegyezni, hogy hosszabb raktározás, akár silóban, akár szabad levegőn fedél alatt, akár zsákokban, megjavítja a termék minőségét. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a kezelt anyag eredeti látszólagos térfogata gyakorlatilag nem növekszik meg többel, mint az utolsó kezelés során rávitt cementpornak megfellő térfogattal; ezt fontos megjegyezni a termék önköltségi arának megállapítására. Az eredetileg fehér fűrészpor megváltoztatja 10 15 20 25 30 35 40 4b 50 55 60 8
