151721. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet fúratok finomfelületi megmunkálására dörzscsiszoló-gépeken
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1962. IV. 11. (NE—299) Közzététel napja: 1964. VI. 23. Megjelent: 1965. IX. 01. 151721 Szabadalmi osztály: 67 a 9—12 Nemzetközi osztály: B 24 b Decimái osztályozás: Feltalálók: Barna János üzemvezető, Palcsek Rezső főművezető és Bérces Henrik igazgató, valamennyien budapesti lakosak Tulajdonos: Kismotor és Gépgyár, Budapest Szerkezet furatok finomfelületi megmunkálására dÖrzscsiszoló-gépeken Diéselmotorök porlasztóinál és sok más gép-^ résznél szükség van furatok pontos és igen jó felületi simasággal történő megmunkálására, így pl. az említett porlasztóknál a követelmény az, hogy a felületi simaság olyan legyen, amit a műszaki rajzokon négy ékkel és a j,01 gq" megjelöléssel határoznak meg, a mértani alakhűség pedig az ideálistól legfeljebb 0,002 mm eltérést enged meg. Az ilyen nagy pontosságú megmunkálásra eddig két eljárás Volt ismeretes. A dörzsköszörülés vagy más néven hónolás, amelynél a felületet bakelitben foglalt, keramikus kötésű, sziliciumkarfoid alapanyagú csiszolókővel munkálják meg, és a tükrösítés, más néven lappolás, melynél öntöttvas vagy vörösréz hüvellyel, ill. tüskével és csiszolópasztával munkálják meg a furat területét. Mindkét eljárás közös hátránya, hogy munka közben a furatot többször kell mérni, ami igen nagy szakértelmet igénylő, nehéz feladat, annyival is inkább, mert minden közbenső mérés előtt a furatot ki kell mosni a rajta tapadó csiszolószemcsék eltávolítása végett. Erre a, célra benzint használnak, aminek gőzei az egészségre ártalmasak, emellett tűzveszélyt, sőt robbanásveszélyt rejtenek magukban. A mosás, ill. tisztítás a legtöbb esetben nem is sikerül tökélete-2 sén, ami a mérést meghamisíthatja és az emlí^ tett rendkívüli pontosság elérését nehezíti; A tükrösítés i(lappolás) további hátránya még, hogy a csiszolópaszta a munkadarabot és az 5 egész munkahelyet szennyezi, használata azonban nélkülözhetetlen volt. Az ismert eljárásoknál —•• a fentiek szerint —^ a munkadarab anyagánál lágyabb, ill, gyors kopásnak kitett anyagokat: szili ciumkarbid 10 alapanyagú csiszolókövet vagy pl; öntöttvasat használtak, mert az volt a felfogás, hogy a szükséges igen jó felületi simaságot másképp elérni nem lehet. Ennek azonban többek között az a hátránya, hogy a csiszolókő vagy csiszoló^ 15 hüvely gyors kopása, elhasználódása következtében a gyakori közbenső mérések elkerülhetetlenek, a munka nem automatizálható. A találmány alapja az a megismerés, hogy a furatok csiszolására gyémántszemcsés csiszoló 20 test is használható és meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy ez az anyag is alkalmas, mégpedig önmagában, tehát csiszolópaszta nélkül, a legkitűnőbb felületi simaságok elérésére. A gyémántszemcsés csiszolótest, mint ismeretes, 25 porkohászati úton előállított vas- nikkel alakdarabba ágyazott gyémántszemcsékből áll. Ezt az anyagot eddig csak csiszolókorongok készítésére használták, főleg keményfémek csiszolására, igen nagy, pl. 50 m/sec kerületi sebesség-30 gel és olyan munkadaraboknál, amelyeknél a 151721
