151716. lajstromszámú szabadalom • Hőre stabilis ponoximetilénkeverékek

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Stl&& M ÜHh Ék tik || I Rt M M ZÄBÄDÄLMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1962. XII. 12. (MO—554) Olaszországi elsőbbsége: 1961. XII. 14. Közzététel napja: 1964. VI. 23. Megjelent: 1965. IX. 01. 151716 Szabadalmi osztály: 39 c Nemzetközi osztály: C 08 gl Decimal osztályozás: Feltalálók: Dakli Ibrahim vegyész, Grazioli Dario vegyész, Oddo Nino vegyész, Milano, Olaszország Tulajdonos: Montecatini Societa Generale per l'Industria Mineraria e Chimica cég, Milano, Olaszország Hőre stabilis polioximetilénkeverékek A találmány nagymolekulájú pöliöxíöietiléhek, vagyis formaldehidpolimérek hőre stabilizált keverékeire vonatkozik. A polioximetilének hőre könnyen lebontha* tők. Olvadáspontjukon, vagy olvadáspontjuk feletti hőmérsékleten depolimerizálódnak és monomerré alakulnak vissza. A polioximetilénláncok lebomlása különböző mechanizmus säerint történhet: 1, A láncvégi hidroxiicsoportokból kiinduló depolimerizálás, miáltal formaldehidmolekulák hasadnak le, . 2. A polimer metiléhcsoportjairiak oxidációja peroxidcsoportok keletkezése közben, miáltal a lánc acetilkötései lehasadnak, 3. A lánc C—O—C Csoportjainak hidrogénionok által kiváltott savas lebomlása. Ezt a behatást formaldehid is okozhatja, amely az 1. és 2. pontban ismertetett mechanizmus szerint szabaddá válik és a levegőn hangyasavvá oxidálódik. A polioximetilének termikus stabilitásának megjavítására és gyakorlati felhasználásának lehetővé tétele céljából a láncvégi hidroxilcsoportokat stabilizálni kell, amely kevésbé labilis csoportokkal való blokirozással foganatosítható, pl. észterezés vagy éterezés útján. Az így kapott polimerek hőstabilitása sem megfelelő, mert a 2. és 3. pontok szerinti lebomlás lehetősége így is fennáll. Ezért általában számos 10 15 20 25 30 Szerves adalékanyag felhasználását kísérelték meg a polioximetilének stabilitásának további javítására. Jó eredmény érhető el általában akkor, hä valamely közismert atttoxidánst ((aromás aminek, fenolok stb.) olyan anyaggal együtt alkalmaznak, amely a másik fajta, tehát nem oxi-" datív lebomlási mechanizmust gátolni képes, Ilyen anyagok pL a poliamidek, poliuretánök, karbamid stb. Meglepő módon azt találtuk, hogy a polimer, stabilitása magas hőfokon lényegesen javítható, ha polioximetilént valamely biurettel, poliürettel, tiobiurettel, politiourettel vagy azok N helyettesített származékával bensőséges modort elkeverünk. Valamely előbb ismertetett stabilizáló vegyület és kismennyiségű valamely szokványos aminjellegű vagy fenolos antioxidáns jelenlétében a polimer hőstabilitása hőre való lebomlással szemben nagyobb, mint karbamid vagy valamely hasonló töménységben alkalmazott ismert stabilizáló rendszer jelenlétében. Emellett az új stabilzátortípus igen csekély töménységben alkalmazva hatásos. A poliuretek karbamidból, ammónia lehasadása mellett tionilklorid -tfSOC^) jelenlétben nyerhetők. A poliuretek karbamiddal összehasonlítva, amely utóbbinak bomlása már 132 C°-on megkezdődik, azzal az előnnyel bírnak, 151716