151711. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új heterociklusos vegyületek előállítására

IE 7 általános képletű vegyületeket is, amelyekben olyan szénsavészter- vagy karbaminsavésztercsoport van jelen, amely valamely, a vegyületet oldhatóvá tevő csoportot, mint amino-, helyettesített amino- vagy karboxilcsoportot is tartalmaz; az ilyen vegyületek előállítása céljából a megfelelő i(I) általános képletű hidroxialkil-származékból indulunk ki és ezt foszgénnel való reagáltatás útján a megfelelő kloroformiáttá alakítjuk át, A kloroformiátot azután valamely aminoalkohollal, diaminnal, oxisavval vagy aminosavval reagáltatjuk, a megfelelő aminokarbonát, aminokarbamát, karboxikarbonát, ill. karboxikarbamát előállítása céljából. Az i(l) általános képletnek megfelelő primer, szekundér, ill. tercier amino- vagy kvaternér ammónium-karbonátok előállítása céljából a megfelelő i(I) általános képletű N-hidroxialkilftálimidet valamely klóralkil-kloroformiáttal, mint 2-klóretil-kloroformiáttal reagáltatjuk és az így kapott klóralkil-karbonátot reagáltatjuk azután ammóniával vagy a kívánt primer, szekundér vagy tercier aminnal. E leírásban „ismert módszerek" alatt olyan módszereket értünk, amelyeket ilyen célokra •már eddig is alkalmazták, ill. az irodalomban ilyen célra alkalmazhatóknak leírtak. Ha az Í(I) általános képletnek megfelelő vegyületeket savakkal képezett addiciós só vagy kvaternér ammóniumszármazék alakjában, tehát az RL

j helyén amino- vagy helyettesített aminocsoportot tartalmazó aciloxialkil-csoportot hordozó vegyületek esetében savakkal képezett addiciós só, ill. az R2 helyén szabad savcsoportot tartalmazó vegyületek esetében egyszerű só alakjában kívánjuk gyógyászati célokra felhasználni, úgy a sók képzésére természetesen csupán oly vegyületeket használhatunk fel, amelyekkel a szervezet számára viszonylag ártalmatlan és a kívánt gyógyhatást kellemetlen mellékhatásokkal le nem rontó származékokhoz jutunk. Addiciós sók képzésére tehát általában nem toxikus savakat használhatunk. Ilyen célokra különösen az erős savak, mint sósav, foszforsav, kénsav, metánszulfonsav, izetionsav és etándiszulfonsav sói felelnek meg. Hasonlóképpen járunk el a kvaternér ammóniumszármazékok előállításánál, amelyek közül a klórmetilátok, brómmetilátok, jódmetilátok és metilszulfátok alkalmazhatók. A savakkal képezett addiciós sók és kvaternér ammóniumsók előállítása céljából a szabad i(\l) általános képletű bázisokból indulhatunk ki és a sóképzésre, ill. kvaternér ammóníumszármazékok képzésére ismert módszereket alkalmazhatjuk. A savakkal képezett addiciós sók előállítása céljából pl. a kívánt bázist a sav egyenértékű mennyiségével elegyíthetjük valamely erre alkalmas oldószerben és a képződött sót — szükség esetén az oldószer részleges vagy teljes elpárologtatása után — pl. szűréssel különíthetjük el a reakcióelegyből. A kapott só tisztítása kristályosítással vagy bármely más szokásos módszer alkalmazásával történhet. A kvaternér ammóniumsók előállítása eseté-1711 S ben az i(I) általános képletű aminoszármazékot. valamely erre alkalmas oldószerben valamely alkilhalogeniddel vagy alkilszulfáttal reagáltathatjuk. A kvaternér sók elkülönítése és tisztí. § tása az addiciós sók esetében említett módszerekkel történhet. A sók előállítására kiindulóanyagként oly (I) általános képletű savjellegű vegyületeket is alkalmazhatunk, amelyekben az R2 valamely 10 többértékű sav acilgyökét képviseli. Az ilyen savjellegű vegyületeket valamely bázissal, pl. nátriumhidroxiddal, káliumhidroxiddal, ammóniával vagy valamely aminnal, mint etanolaminnal reagáltathatjuk; a reakcióhoz az em-15 lített nem toxikus bázisok egyenértékű menynyiségeit alkalmazhatjuk. A kapott sók elkülönítése és tisztítása ebben az esetben is az addiciós sók esetében említett módszerekkel hajtható végre. 20 A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nincsen ezekre a példákra korlátozva. 25 1. példa: 552 g 4-klór-ftálimidet ((előállítva Crossley, J. Chem. Soc. 1931, 80. szerint) és 298 g cik-30 lohexilamint 5520 ml amilalkoholban az ammóniafejlődés befejeződéséig visszafolyató hűtő alatt forralunk. Azután az oldatot lehűtjük, szűrjük és a szilárd terméket megszárítjuk; ezt azután etanolból átkristályosítjuk. 35 Ily módon 524 g 4-klór^N-ciklohexil-ftálimiclet kapunk, amely 134—136 C°-on olvad. A fent leírthoz hasonló módon állíthatjuk elő, a megfelelő aminokból kiindulva, az alábbi hasonló vegyületeket is: 40 4-klór-N-allil-f tálimid, op.: 71—73 C°; 4-klór^N-ciklohexilmetil-f tálimid, op.: 124—126 C; 4-klór-N~(4-metil-eiklohexil)-f tálimid, op.: 87—89 C°; 45 4-klór-N-béta-hidroxietil-ftálimid, op.: 127—129 C°; 4-klór-N-hidroximetil-f tálimid, op.: 126—129 C°; 4-klórHN-gamma-hidroxipropil-f tálimid, 50 op.:101—403 C\ 2. példa: 20 g 4-klór-ftálimidet 180 ml dimetilforma-55 midban oldunk. Ehhez az oldathoz 5,24 g nátriumhidrídet adunk 50%-os olajos emulzió alakjában. A kapott szuszpenzióhoz 70 C° hőmérsékleten hozzáadjuk 13,1 g propargilbromid 20 ml dimetilformamiddal készített oldatát. A 60 kapott szuszpenziót 1 óra hosszat hevítjük 70—75 C° hőmérsékleten, mialatt az oldódik. Az oldatot lehűtjük és vízbe öntjük. A szilárd részt elkülönítjük és etanolból átkristályosítjuk. Ily módon 11,5 g 4-klór-ÍN-propargil-ftál-65 imidet kapunk, op.: 112—114 C°. 4