151672. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új izotiocianátok előállítására
151672 szempontjából közömbös szerves oldószeres közegben folytatjuk le, célszerűen hevítés útján, hogy elkerüljük a megfelelő tiocianát képződését. Az f(I) általános képletnek megfelelő új izotiocianátok értékes kemoterápiás tulajdonságokat mutatnak; így ezek a vegyületek igen hatásos anthelmintikumok • (féregirtószerek), különösen a Cestoda-fajtájú élősdiek ellen, továbbá hatásos fungicidok is. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: 11,45 g 4-aminometil-anilin és 21,0 g kalciumkarbonát 100 ml vízzel készített szuszpenziójához lassan, keverés közben hozzáadunk 25,5 g tiofoszgént, miközben a reakcióelegy hőmérsékletét 0 C° és 20 C° között tartjuk. A hozzáadás befejezése után a reakciót tovább hagyjuk folyni, miközben a reakcióelegyet 25 C° hőmérsékleten 16 óra hosszat keverjük. Azután 200 ml kloroformot adunk hozzá, keverjük, majd a kismennyiségű oldhatatlan anyagot kiszűrjük. A szerves réteget dekantálással elkülönítjük, nátriumszulfáton szárítjuk és leszúrjuk. A kloroformot 25 mm Hg-oszlop nyomás alatt ledesztilláljuk. Az így kapott 18,6 g maradékot 200 ml metilénkloridban oldjuk. Az oldatot egy 180 g különleges kromatográfiai alumíniumoxidot tartalmazó 4 cm átmérőjű oszlopon kromatografáljuk. Az oszlophoz kötődött terméket 570 ml metilénkloriddal eluáljuk, majd az eluátumot 25 mm Hg-oszlop nyomás alatt bepároljuk. A maradékot 15 ml diizopropiléterből átkristályosítva 7,6 g l-izotiocianáto-4-izqtiocianátometil-benzolt kapunk, amely 64 C°-on olvad. A fenti eljárás során kiindulóanyagként felhasználásra kerülő 4-aminometil-anilin előállítása Kornblum N. és Iffland D. C. i(J. Amer. Chem. Soc. 71, 2137, 1949) szerint történik. 2. példa: Az 1. példában leírthoz hasonló módon dolgozunk, kiindulóanyagként azonban 37,0 g bisz-l,4-aminometil-benzolt és 70,9 g tiofoszgént alkalmazunk. Ily módon alumíniumoxidon történő kromatografálás és ciklohexánból való átkristályosítás után 33,4 g bisz-l,4-(izotiocianáto-metil)-benzolt kapunk, amely 64 C°-on olvad. A fenti eljárás kiindulóanyagaként felhasználásra kerülő bisz-l,4-aminometil-benzol előállítása Yu A. J. és Evans R. D. i(J. Amer. Chem. Soc. 81, 5361, 1959) szerint történik. 3. példa: Az 1. példában leírthoz hasonló módon dolgozunk, kiindulóanyagként azonban 26,7 g 4-(5-amino-pentiloxi)-anilint és 26,1 g tiofoszgént alkalmazunk. Ily módon, alumíniumoxidon való kromatografálás és ciklohexánból történő átkristályosítás után 13,0 g l-l(5-izotio-3 • cianáto-pentiloxi)-4-izotiocianáto-benzolt kapunk, amely 57 C°-on olvad. A fenti eljárás során kiindulóanyagként felhasználásra kerülő 4H(5-amino-pentiloxi)-anilin előállítása Ashley J. N., Collins R. F., Davis 10 M. és:Sirette N. E. {J. Chem. Soc. 3880, 1959) szerint történik. 4. példa: 15 Az 1. példában leírthoz hasonló módon dolgozunk, kiindulóanyagként azonban 17,0 g bisz-l,4-!(2-amino-etil)-benzolt és 26,8 g tiofoszgént alkalmazunk. Ily módon alumíniumoxidon való kromatografálás és ciklohexánból történő 20 átkristályosítás után 14,0 g bisz-l,4-(2-izotiocianáto-etil)-benzolt kapunk, amely 99 C°-on olvad. A fenti eljárás során kiindulóanyagként felhasználásra kerülő bisz-l,4-(2-amino-etil)-ben-25 zol előállítása Ruggli P. és Prijs B. (Helv. Chim. Acta 28, 674, 1945) szerint történik. 5. példa: 30 27,5 g 2-1 ! (2-amino-etoxi)-anilin 450 ml 2,4 n sósavoldattal készített oldatához 45,4 g tiofoszgént adunk, majd az elegyet 16 óra hosszat keverjük 25 C° hőmérsékleten. A reakcióelegyet azután összesen 400 ml kloroformmal 33 extraháljuk, majd a kloroformos oldatot öszszesen 200 ml telitett vizes nátriumhidrogénkarbonátoldattal, azután pedig 150 ml vízzel mossuk. Nátriumszulfáton történő szárítás után a kloroformos oldatot leszűrjük, az oldószert 49 25 mm Hg-oszlop nyomás alatt elpárologtatjuk, a kapott 26 g olajszerű maradékot pedig 260 ml metilénkloridban oldjuk. Az így nyert oldatot egy 400 g különleges kromatográfiai alumíniumoxidot tartalmazó, 4,8 cm átmérőjű 45 oszlopon kromatografáljuk. Az oszlopon megkötődött terméket 1750 ml metilénkloríddal eluáljuk, majd az eluátumot 25 mm Hg-oszlop nyomás alatt szárazra pároljuk be. Az így kapott terméket 0,2 mm Hg-oszlop nyomás alatt 50 desztillálva 18 g l-i(2-izotiocianáto-etoxi)-2-izotiocianáto-benzolt kapunk, amely 28—29 C°-on olvad és 0,2 mm Hg-oszlop nyomás alatt 145—155 C°-on forr. A fenti eljárás kiindulóanyagául szolgáló 55 2-i(5-amino-etoxi)-anilin Weddige A. i(J. Prakt. Chem. 24, 241, 1881) szerint állítható elő. 6. példa: 60 21 g bisz-l,4-(3-amino-propoxi)-benzol és 20,5 g kalciumkarbonát 280 ml vízzel készített szuszpenziójához lassan, keverés közben hozzáadunk 23,5 g tiofoszgént, miközben a reakcióelegy hőmérsékletét 5 C° és 10 C° között 65 tartjuk. A kb. 15 percig tartó hozzáadás be-
