151658. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fluortartalmú, hőrelágyuló és rugalmas kopolimérek előállítására

151658 7 8 Minthogy a pentafluorpropilén a viniiidénfluoridnál kevésbé reakcióképes, a kopolimerizáció során a reaktorban jelenlevő monomerfázisban az 1,1,3,3,3-pentafluorpropilén és a vinilidénfluorid közötti mennyiségi arány értékének nagyobbnak kell lennie, mint amilyen mennyiségi arányt kívánunk e monoméregységek között az előállítandó kopolimérben elérni. Ha pl. a kopolimerizációt olyan monomérelegy jelenlétében folytatjuk le, amely 5—20 tf% 1,1,3,3,3-pentafluorpropilént tartalmaz, míg az elegy fennmaradó része vinilidénfluoridból áll, akkor pl. 50—70%-os konverzió esetén 5— 25 súly% pentafluorpropilént tartalmazó kopolimért kapunk. Az ilyen termékek szobahőmérsékleten részben még kristályosak, bizonyos mértékben azonban elasztikus tulajdonságokat mutatnak és hajlékonyságukat széles hőmérséklettartományban megtartják, anélkül, hogy rideggé, válnának. Az ilyen összetételi határok közötti kopoliméreket megolvasztás útján könynyen feldolgozhatjuk; e kopolimérek szobahőmérsékleten különböző szerves oldószerekben, mint észterekben és ketonokban oldódnak. Az ilyen oldatok bepárlása útján a kopoliméreket könnyen felvihetjük a kívánt vastagságban a bevonandó tárgyak felületére, áttetsző, szívós és igen hajlékony filmek alakjában. Ha a kopolimerizációt olyan manomérelegyekkel folytatjuk le, amelyek kb. 20 tf%-n

ál több 1,1,3,3,3-pentafluorpropilént tartalmaznak, akkor olyan kopolimérekhez jutunk, amelyek a nem vulkanizált kaucsukhoz hasonló külső megjelenésük, és kb. 25—70 súly% kötött pentafluorpropilént tartalmaznak. Az ilyen termékek általában amorfak, bizonyos oldószerekben, mint észterekben és ketonokban oldódnak; jellemző tulajdonságuk a kis torziós modulusz, elasztikus tulajdonságaikat pedig széles hőmérséklet-tartományon belül megtartják. Világos tehát, hogy a reaktorba bevezetésre kerülő monomérelegy összetételének az 1,1,3,3,3--pentafluorpropilén és a vinilidénfluorid menynyiségi aránya szempontjából történő, széles határok közötti változtatása útján oly kopolimérrtermékekhez juthatunk, amelyek e kétféle monomer-egységet széles határok között változtathatóan a kívánt mennyiségi arányban tartalmazzák a makromolekula-láncokban, ami által e termékek fizikai tulajdonságai is változtathatók. Míg a vinilidénfluorid-homopolimér nagymértékben kristályos, gyantaszerű anyag, amelynek gyakorlatilag nincs rugalmassága, addig a pentafluorpropilén-egységeknek a molekula-láncba növekvő mennyiségi arányokban történő bevezetése útján a lánc-szimmetrie növekvő mértékben szűnik meg és ezzel csökken a kristályosság foka is, ami áltai az elasztomertulajdonságok fokozatos mértékű fellépését idézzük elő. A találmány szerinti eljárással előállított elasztomer-tulajdonságú kopoliméreket további kezeléseknek vethetjük alá, igen jó fizikai és kémiai tulajdonságokat mutató elasztomer-termékek előállítása céljából. Az ilyen kezelések lényegileg vulkanizálási eljárások, amelyek feltehetően hálóskötések képződését idézik elő a kopolimér különböző makromolekulái között, ami által az anyag mechanikai szilárdsága és rugalmas visszaalakulása nagymértékben emelkedik. A vulkanizálási kezelések kiviteli módja és az erre alkalmas. keverékek összetétele megfelel a jól ismert műszaki szokásoknak; ezeket a műveleteket az ilyen célra általában alkalmazott berendezésekben, a szokásos módon folytathatjuk le a találmány szerinti kopolimérekkel. A találmány szerint vinilidénfluoridból 'és pentafluorpropilénből előállított elasztomér-jellegű kopolimérek vulkanizálására különösen jó hatással alkalmazhatók a polifunkciós szerves bázisok, mint pl. alifás poliaminok stb. felhasználásán alapuló eljárások. Az ilyen fajta vulkanizálószerek példáiként a következőket említhetjük: hexam etiléndiamin, hexametiléndiaminkarbamát, dietiléntriamin, trietiléntetramin, cikloalkildiaminok stb. Felhasználhatók vulkanizálószerként, a szokásos eljárások alkalmazásával szerves peroxidvegyületek, mint benzoilperoxid, továbbá ionizáló sugárzások, nagy energiájú elektronok, béta- vagy gamma-sugarak is. A találmány szerinti eljárással előállított kopoliméreket a vulkanizálás előtt a vulkanizálószereken kívül még különféle egyéb anyagokkal is keverhetjük, az elasztomer-termékek feldolgozása során szokásos eljárások szerint; ilyen adalékanyagokként pl. vulkanizálásgyorsítók, sav-akceptorok, töltőanyagok, lágyítók, kenőanyagok, szilárdságfokozó adalékok stb. alkalmazhatók. Az olyan kopoliméreket, amelyek pl. 40—60 súly% pentafluorpropilént tartalmaznak, célszerűen, pl. oly módon vulkanizálhatjuk, hogy egy szokásos rendszerű hengeres keverőben szobahőmérsékleten 100 rész kopolimért 10—20 rész magnéziumoxiddal, 20—40 rész korommal és az előbb említett diaminok valamelyikének 0,1—3 résznyi mennyiségével keverünk össze. A keveréket ezután 120 C° és 220 C° közötti, előnyösen 140—160 C° hőmérsékleten formában sajtoljuk, majd kb. 200 C° hőmérsékleten 4—24 órai kezeléssel keményítjük. A keményítési folyamat után olyan elasztomereket nyerhetünk a találmány szerinti eljárással előállított kopolimérekből, amelyek igen jó mechanikai tulajdonságaik mellett igen nagyfokú hőállóságot és a nagymértékben agresz^ szív vegyszerekkel szembeni igen jó ellenállóképességet mutatnak; az ilyen termékek oldószerekben, pl. ketonokban, észterekben, szénhidrogénekben stb. oldhatatlanok és csupán minimális mértékben duzzadnak. A találmány szerinti eljárással előállított kopolimérek különösen jól alkalmazhatók különféle alakú és méretű tárgyak, filmek, fóliák, szalagok, rostok stb. előállítására. Ezek a kopolimérek emellett igen jól alkalmazhatók különféle tárgyakra felviendő felü-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4