151616. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés hosszú ívidejű váltakozóáramú megszakítók visszatérő villamos szilárdsági jelleggörbéinek felvételére

5 151616 6 ugyanakkorára nyújtsa, illetve korlátozza, mint amekkorával a próbát lefolytatni kívánjuk. b) A vezérelt számú félperiódusok módszere. Ez a módszer igen előnyösen alkalmazható új megszakítótípus kifejlesztéséhez, vagy meglevő, de még nem kellő részletességgel kivizsgált megszakító jellemzőinek vizsgálatához. A módszer abban áll, hogy a 6 megszakító nyitásának pontos vezérlése útján, vagy pedig az 1—8 elemekből képzett áramkör visszaszökőfeszültség paramétereinek fokozatos szigorításával a 7 megszakítóban égő ív időtartamát fokozatosan növeljük; először egy félperiódusnyi ívidővel történő megszakítással vesszük fel a visszatérő villamos szilárdság görbéjét, majd két, azután három, félperiódusnyi ívidővel és így tovább addig, amíg a 7 megszakítóban fellépő gáznyomás vagy egyéb körülményék arra nem utalnak, hogy a készülék megszakítóíképességének határához értünk. Ha az ívidő szabályozását a visszaszökő feszültség paramétereinek változtatásával oldjuk meg, e módszer nagyon hasonló az a) alatti módszerhez. Ha ellenben az ívidőt a 6 megszakító nyitáskésleltetésével kívánjuk szabályozni, akkor úgy járunk el, hogy az 1. ábra szerinti, 1—8 elemekből álló próbaáramkör visszaszökő feszültségének paramétereit olyan szigorúra állítjuk be, hogy a vizsgálandó 7 megszakító egyedül ne tudjon sikeresen megszakítani, a 6 és a 7 megszakító együttesen viszont — a 7 megszakító érintkezőinek szétválása utáni első nullaátmenetben — biztosan meg tudja szakítani a zárlati áramot. E feladat megoldására különösen alkalmas olyan 6 megszakító, amelynek igen rövid (lehetőlég egy félperiódusnyi) ívideje és a 7 megszakítóénál nagyobb megszakít ók ép essége van. A találmány szerinti eljárással vizsgált megszakító áramának és feszültségének oszcillogramját a 4. ábra mutatja. A zárlat a t = 0 pillanatban keletkezett; a 7 megszakító érintkezői a 21 vonallal jelzett pillanatban váltak széjjel, ekkor kezdődik az ívelés. A végleges megszakítás pillanatát a 22 vonal jelzi. Ettől a pillanattól kezdve a feszültség időléptéke nagyítva van ábrázolva. A visszatérő villamos szilárdság jelleggörbéjének felvételére szolgáló berendezés az 1. ábra szerinti, egyenfeszültséggel feltöltött nagykapacitású 11 kondenzátoriból, a 12 rákapesolóból, a 13 ellenállásból, a 10 feszültségosztóiból és esetleg a kiskapacitású 14 kondenzátorból áil. Működése a következő. A 12 rákapcsolót a programvezérlés az 1—8 elemekből álló áramkörben folyó áram végleges megszakítása '(az utolsó nullaátmenet) előtt kb. 1—10 msec idővel — a 4. ábrán a 27 vonallal jelzett pillanatban — bekapcsolja. A 11 kondenzátorból és a 13 ellenállásból ezáltal kialakult aperiodikus lecsengésű áraimkör időállandóját úgy kell megválasztani, hogy a 11 kondenzátor feszültsége a fenti 1—10 msec idő alatt ne csökkenjen számottevően i(5—lOo/o^náí nagyobb mértékben). A 8 sönttel mért áram utolsó nullaátmenete után a 7 megszakító már nem zárja rövidre a 14 kondenzátort, valamint a 7 megszakítónak, a 6 megszakítóig terjedő síndarabnák és a 10 feszültségosztónak 15-el jelzett együttes kapacitását, s így a 14 és 15 kapacitások sarkain levő feszültség aperiodiküsan kezd nőni mindaddig, amíg el nem éri a 7 megszakító érintkezői közötti visszatérő villamos szilárdság értékét. Ekkor a 7 megszakító érintkezői között átütés, s a 14—15 kapacitások sarkain a feszültség letörése következik be. Mivel a 14 és 15 kapacitások kis értéke miatt (a 14 kondenzátor szükség esetén el is hagyható) a bennük tárolt villamos energia mennyisége igen kicsi, a 7 megszakító visszatérő villamos szilárdságának lefolyását e villamos energiának kisülése, amely a megszakítóban hővé alakul, nem képes észrevehetően befolyásolni. Ezért az átütés után a 14—15 kapacitások sarkain a feszültség újra elkezd nőni a 4. ábra 2/3 vonala szerint, majd ismét elérve a megszakító visszatérő villamos szilárdságát, a 25 pontban ismét átütés, valamint a feszültségnek a i24 vonal szerinti hirtelen letörése következik be. Az ismételten bekövetkező átütési pontokat összekötő 26 folytonos görbe nem más, mint a megszakítónak a — 4. ábra felső részén látható oszcillogrammal felvett nagyságú áram megszakítása után — visszatérő villamos szilárdsági jelleggörbéje. A berendezésnek a 11 és 14 kondenzátorokból, a 12 rákapesolóból és a 13 ellenállásból álló része nem más, mint egy olyan aperiodikusan növekvő feszültséget előállító feszültségforrás, amelynek féladata a megszakító érintkezői között az ív kialvása után ott maradt gázoszlop gyors egymásutánban történő átütése, illetve ezen sorozatos átütésekkel a gázoszlop visszatérő villamos szilárdsági jelleggörbéjének letapogatása. Ezért a berendezésnek ezt a részét — a hozzátartozó, de az 1. ábrán nem jelölt, önmagában ismert transzformátorból és egyenirányítóból álló töltőberendezéssel együtt — „letapogató generátornak" lehet nevezni. A 11 kondenzátort ugyanolyan polaritású egyenfeszültséggel kell feltölteni, mint amilyen polaritású az áram várható végleges kialvása után az áramot tápláló áramforrásnak •— amely az 1. ábrán az 5 transzformátor szekunder tekercse — feszültsége. Ebben az esetben ugyanis a 6 segédmegszakító sarkain ez utóbbi feszültségnek és a 7 megszakító sarkain fellépő, a 4. ábra 23—24 vonalaival jellemzett ismétlődő lökőfeszültségnek csak a különbsége jelentkezik, s így a 6 megszakítóban még akkor sem keletkezik átütés (s ezáltal esetleg a zárlati áram újra megindulása az 1—8 áramkörben), ha a 6 megszakítónak sem megszakítóképessége nem nagyobb, sem ívideje nem kisebb a vizsgálandó 7 megszakítóénál. Minthogy azonban előfordulhat, hogy az áram végleges kialvása nem abban a nullaátmenetben következik be, amelyre a próba programozása és a 11 kondenzátor polaritásának megválasztása során számítottunk, hanem félperiódussal 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 S