151518. lajstromszámú szabadalom • Plasztikus kompoziciók
151518 3 4 egy vagy több klórozott szénhidrogént értünk, amelyeket töltő lágyítóként általában használnak plasztikus kompozíciókban. Ez anyagok köréből különösen alkalmasak a természetes vagy mesterséges paraffin szénhidrogének, amelyek molekulája 12—26 szénatomot tartalmaz és amelyek 40—70 súly% klórtartalomig klórozva vannak. A stabilitás érdekében előnyösnek mutatkozik, hogy elágazó láncok a lehető legkisebb mennyiségben legyenek jelen. A 14 szénatomot tartalmazó paraffin szénhidrogén, amely 50 súlv% klór-tartalomig klórozva van, a találmány céljaira különösen alkalmas, mert könnyen egyesíthető a plasztikus kompozíció egyéb adalékaival. A klórozott szénhidrogén lágyítókat valódi primer lágyítóként alkalmazhatjuk a találmány szerinti kompozíciókban és használhatjuk egyedüli lágyítószerként is. Általában előnyös ezeket egyedüli lágyítószerként alkalmazni, hogy ily módon, e lágyító kimagasló kémiai tulajdonságai és alacsony ára maximálisan érvényesüljön. Mindazonáltal nem zárjuk ki azt sem, hogy a plasztikus kompozíciókhoz adott esetben szokásos primer lágyítókat, mint észtert is adjunk, ha tudniillik az alacsony költség és a maximális kémiai közömbösség nem jön különösebb tekintetbe. A találmány tárgya ezek szerint magában foglalja azokat a plasztikus kompozíciókat is, melyeket az jellemez, hogy klórozott polivinilkloridot és polivinilkloridot, továbbá nagyobb részben klórozott szénhidrogén lágyítót és kisebb részben valamely szokásos primer lágyítót mint észtert tartalmaznak. A legtöbb alkalmazás számára előnyös a polivinilkloridot legfeljebb 300 súlyrészben a klórozott polivinilklorid 100 súlyrészére megszabnunk. Ha a polivinilklorid mennyisége 100 súlyrész klórozott polivinilkloridra legfeljebb 200 súlyrész, ajánlatos 100 súlyrész összes plasztikus polimerre (klórozott polivinilklorid és polivinilklorid együtt) 80—100 súlyrész klórozott szénhidrogén lágyítót alkalmazni. Ha a polivinilklorid mennyisége 100 súlyrész klórozott polivinilkloridra 20'0—>3I0Ü súlyrósz, ez esetben 100 súlyrész összes plasztikus polimerre legfeljebb 30 súlyrész klórozott szénhidrogén lágyítót célszerű alkalmazni. Némely felhasználási célra, pl. vékony lapok vagy felületi rétegek kialakítására réteges padlóbevonóanyagon a találmány szerinti plasztikus kompozíciót töltőanyag nélkül alkalmazhatjuk. A legtöbb alkalmazáshoz azonban kívánatos a plasztikus kompozícióhoz szilárd töltőanyagot bekeverni. Ha töltött kompozícióra van szükség, a töltőanyag mennyisége és minősége az előállítandó termék sajátságaitól függően tág határok között változhat. Így pl. 100 súlyrész plasztikus polimerhez és 100 súlyrész klórozott szénhidrogén lágyítóhoz 300 súlyrész közömbös töltőanyagot használva, rendkívül hajlékony termékhez jutunk, míg ha a töltőanyag menynyisége 7—800 súlyrész, a termék igen kemény. Iszapolt kréta és/vagy azbeszt igen alkalmas töltőanyagoknak bizonyultak. Az olyan kompozíció, amely egyenlő mennyiségű plasztikus polimert és szénhidrogén lágyítót és 3—4-szeres mennyiségű töltőanyagot tartalmaz, különösen alkalmas padló mozaiklapok készítésére. A kompozícióhoz még 100 súlyrész polimerre 5 súlyrész hőstabilizálót és kis mennyiségű, pl. 1 súlyrész szokásos formakenőanyagot, mint kalciumsztearátot is adunk. Kívánt esetben pigmenseket is adhatunk hozzá. Az ólomfehér paszta alkalmas stabilizáló a pigmentált kompozícióban. Ha extrudálásra, pl. hajlékony csövek készítésére alkalmas töltött kompozíciót kívánunk, kisebb mennyiségű közömbös szilárd töltőanyagot, pl. 100 súlyrész plasztikus polimerre 100 súlyrész töltőanyagot használunk. Ha viszont a töltött kompozíciót hajlékony, kémiailag ellenálló bevonatok céljaira akarjuk alkalmazni, a nem töltött plasztikus kompozícióhoz erősítő íöltőadalékot adhatunk. Az erősítő töltőanyag kis mennyiségei is, mint pl. a plasztikus polimer 100 súlyrészére 10 súlyrész, megnöveli a kompozíció keménységét és 100%os modulusát, annak terhére, hogy a hidegen hajlítás hőmérséklete kissé emelkedik. Az alábbi példák szemléltetik a találmány tárgyat, anélkül, hogy azt a példákra korlátoznák. 1. példa: Az alábbi táblázat töltetlen plasztikus kompozíciók sajátosságait mutatja, amelyek klórozott .polivinilkloridot és különböző mennyiségű klórozott szénhidrogén lágyítót tartalmaznak, nemklórozott; polivinilkloriddal vagy anélkül. A használt polivinilklorid a „Corvic" D55/9 néven ismert minőség volt („Corvic" bejegyzett védjegy). A klórozott polivinilkloridot ebből állítottuk elő, kb. 64 súly% klórtartalomig történő klórozással és 100 részre számított 2 súlyrész szerves ón stabilizálóval („Stanclere" 80) és 100 részre számított 3 súlyrész epoxidált növényi olajjal („Abrac" A) stabilizáltuk. („Stanclere" és „Abrac" bejegyzett védjegyek.) A klórozott szénhidrogén lágyító lényegében a normál C|4 paraffin, mely 50 súly% klórtartalomig volt klórozott. (Ez a kereskedelemben beszerezhető anyag volt, mely csak egészen csekély arányban tartalmaz elágazó láncú egységeket.) Ha az alábbi táblázat 4. és 5. oszlopát a 3. oszloppal összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy klórozott polivinilkloridnak nemklórozott anyaggal való helyettesítése növeli a kapott kompozíciók keménységét és 100%-os modulusát, de csekély hatása van egyéb fizikai sajátságaira. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
