151379. lajstromszámú szabadalom • Eljárás energiafüggetlen, levegő- vagy szövetekvivalens műanyag szcintillátor előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMAXY! HIVATAL Feltalálók: SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1962. V. 18. (MA—1149) Közzététel napja: 1963. XII. 21. íviegj jelent: 1965. VI. 01. 151379 Szabadalmi osztály: 21 g 17*^-21 Nemzetközi osztály: G 21 Decimái osztályozás: Binder Gyula okleveles vegyészmérnök, Paitz József okleveles fizikus, Serf Egyed okleveles elektromérnök, mindhárman budapesti lakosok Tulajdonos: MTA Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest Eljárás energiafüggetlen, levegő- vagy szövetekvivalens műanyag szcintillátor előállítására Röntgen és gammasugárzás által létrehozott lokális dózisok meghatározására kis mérőtérfogattal rendelkező (1 cm3 -nél kisebb) energiafüggetlen dózismérők alkalmasak. E két követelményt levegőtöltésű gyűszűkamrák és szcintillációs dózismérők elégítik ki. A gyűszűkamrás dózismérők hátránya, hogy kis méretük miatt érzékenységük nem haladja meg a 10~13 A/l r/h-t, továbbá a 10—1500 kéV-es energiatartomány csak több különböző kamra segítségével fogható át. Az energiafüggetlen szcintillációs dózismérő előnye, hogy 1 cm3 -es mérőtérfogattal 5.10-9 A/l r/h érzékenység mellett a 30—1510(0 keV sugárenergia tartomány detektor csere nélkül átfogható. Ez igen lényeges minden olyan esetben, amikor a direkt sugárzás mellett a szórt sugárzás által létrejött dózis meghatározása is szükséges (elsősorban orvosi és biológiai gyakorlatban). A szcintillációs módszerrel történő dózismérés elve a következő: Egy szcintillációs kristály érzékenysége általában változik az őt gerjesztő röntgen vagy gammakvantumok energiájától függően. Dózisméréshez a szcintillátorban keletkezett fényimpulzusok számát és az impulzusok alatti területeknek a szorzatát kell meghatározni. Ennek legegyszerűbb megvalósítási módja, hogy az elektronsokszorozó kimenőáramát mérjük. Az elektronsokszorozó kimenőárama és a dózis között — a szcintillátor anyagától és a gerjesztő sugárzás energiájától függően — valamilyen kapcsolat áll fent. Monoenergetikus és ismert energiájú 5 sugárzás dózisának meghatározásához elegendő, ha egy ilyen, tetszőleges szcintillációs kristálylyal ellátott összeállítást dózisegységekre hitelesítünk az energia függvényében. Legtöbbször azonban a mérendő sugárzás heterogén és 10 energiája is gyakran ismeretlen. (Röntgensugárzás, szórt sugárzások, stb.) Ebben az esetben elengedhetetlen feltétel, hogy a sugárzás által létrehozott konstans dózis esetén az elektronsokszorozó kimenőárama is konstans legyen 15 a sugárzás energiájától függetlenül. Mivel az r egységekben mért dózis levegőre vonatkozik, következik, hogy egy szcintillációs számláló csak akkor alkalmazható nem monoenergetikus röntgen-, illetve gammasugárzás röntgen egy-20 ségekben mért dózisának meghatározására, ha az alkalmazott szcintillátor fluoreszcencia intenzitása és a levegő ionizáció a kérdéses energiatartományban azonos energiafüggéssel rendelkezik, azaz a szcintillátor „levegőekviva-25 lens". A szcintillátor anyagát tekintve a feltétel akkor teljesül, ha a szcintillátor effektív rendszáma megegyezik a levegő effektív rendszámával. A fentiekből kiderül, hogy a szervetlen szcin-30 tillátorok — éppen a magas effektív rend-151379
