151361. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új imidazolin-(2)-származékok előállítására
3 151361 4 diaminkomponenst ekvivalens mennyiségben, vagy kis feleslegben célszerű alkalmazni. A reakciókörülmények hasonlóak, mint az etilénr diarnin-etiléndiarnin dihidroklorid keverék alkalmazása esetén. A reakcióelegy feldolgozása úgy történik, hogy az ömledéket sósavba öntjük, s a kicsapódó klórhidrát szuszpendálása, majd a szuszpenzió meglúgosítása után kiválik a szabad bázis. Abban az esetben, amikor az ömledék sósavba való öntése után olajos kiválást észlelünk, a kapott olajat vízben oldjuk, meglúgosítjuk s a szabad bázist benzolos extrakcióval nyerjük ki. A találmányunk szerinti új vegyületeket kívánt esetben szerves vagy szervetlen savakkal képezett sóikká alakíthatjuk, illetőleg a szabad bázist szerves vagy szervetlen savakkal képezett sóiból felszabadítjuk. így előállíthatjuk a termék sósavval, kénsavval foszforsavval, illetve maleinsavval, tejsavval- borkősavval. citromsavval, aszkorbinsavval, almasavval képezett sóit. A vegj'ületeket, ül. azok sóit kívánt esetben adalékanyagok hozzáadása után a gyógyszergyártás ismert módszereivel gyógyászatilag közvetlenül felhasználható gyógyszerkészítményekké készíthetjük ki, célszerűen tabletta, drazsé, kapszula, kúp, porkeverék vagy szuszpenzió formájában. Eljárásunk további részletei a példákban találhatók. < Példák: 1. 129 g fahéjsavnitrilt 520 ml száraz klórbenzolban oldunk. Az oldathoz 200,2 g vízmentes alumíniumkloridot adunk, az alumíniumklorid bemosására 200 ml klórbenzolt használunk. A reakcióelegyet 110—120 C°-os olajfürdőben 4 órán át melegítjük, majd kihűlés után 950 ml cc. sósav és 3570 ml víz elegyébe öntjük. A fázisokat elválasztjuk, a vizes részt klórbenzollal három ízben kirázzuk. Az egyesített klórbenzolos oldatot vizes nátriumkarbonát oldattal kimossuk. A klórbenzol ledesztillálása után 238>77 g maradékhoz jutunk, melyet 0,6 Hgmm-en desztillálunk. A főpárlat súlya 215,67 g, forrpontja 224—229 C°. Ebből 1500 ml 60—100 C° Között forró könnyűbenzinből átkristályosítva 193 g terméket nyerünk, mely 76—78 C°-on olvad. A termék ^-fenil-/'-(p-klórfenil)-propionitril. Analízis: C% = = 74,67; H% = 5,02; számított: C% = 74,53; H% — 5,01. 2. 24,17 g /'-fenil-^-lp-klórfeni^-propionitrilt, 15,5 g etiléndiamin-dihidrokloridot, 7,05 g etiléndiamint 205 C°-os fémfürdőn összeömlesztünk és 7 órán át ezen a hőfokon tartjuk' majd 200 ml 1:1 hígítású sósavba öntjük. A termék 27,5 g 4,5-dihidro-2-[2-,(4-klór-fenil)-2--fenil-etil] - imidazol-hidroklorid. o. p.: 85—87 0°. A szabad bázist a hidroklorid vizes szuszpenziójának meglúgosításával nyerjük 121—12-3 C°-os olvadásponttal. 25,60 g 4,5-dihidro-2-[2-{4~klór-fenil)-2-fenil-etilj-imidazolt feloldunk 45 ml absz. alkoholban és 13,60 g maleinsavat adunk hozzá, 1 órán át vízfürdőn melegítjük, hűtjük, majd étert adunk, hozzá. A termék 4,5-dihidro-2-[2-(4-klórfenil)-2-i \ ^u]-imidazol~hidrogénmaleát. A kivált kristályok» súlv- P" 65 g. Olvadáspontja 14?' 151 C° Analízis: ^ ,ti — u,5,20; H<>/ 0 — 5,36; számított: C% = 62,91; H% = 5,28. A termék izolált tengerimalac bélen 2-5--5,0 -10~5 koncentrációban oldja a karbaminkolin, hisztamin és báriumklorid által kiváltott görcsöt. Intravénásán adagolva 1—2 mg/kg dózisban altatott macskán kisfokú, 10—20 Hgmm vérnyomás süllyedést okoz. 5 mg/kg intraperitoneálisan adagolva nyújtja a 40 mg/kg dózisban intravénásán adagolt Venobarbitál alvásidejét egéren (narkózis potencírozó hatás). A kontroll alvásideje 2 perc 46 másodperc, a kezelt állaté 29 perc l másodperc. A termék toxieitása in,t;ravéi&san adagolva DL5 Ö — = 89 mg/kg ég-éren. 3. 11,05 g f<-iemy,-%>-|-' ,-piopionitiilt, 7,75 g etiléndiaminhidrokT^-Aiot és 3,51 g etiléndiamint összeömlesztünk és 7 órán át 205 C°-os fémfürdőn melegítjük. Az ömledéket 100 ml 1:1 hígítású sósavba öntjük. A különvált olajat vízben oldjuk, meglúgosítjuk és benzollal háromszor kirázzuk. A benzol bepárlása után nyert termék 13,10 g 4,5 dihidro-2-[2-(4-metüfenil)-2-fenil-etil]-imidazol. O. p.: 115—118 C°. 12,58 g 4.5-dihidro-2-[2-(4-metil-fenü)-2-fenil-etil]-imidazolt feloldunk 30 ml absz. alkoholban és 7,25 g maleinsavat adunk hozzá. Félórás melegítés, majd hűtés után étert csepegtetünk az elegyhez zavarosodásig. A kivált kristályokat szűrjük. A maleinsavas só súlya: 15,50 g. O. p.: 140—142 C°. ' A nyers terméket 120 ml acetonban oldjuk, és a forró acetonos oldatot 300 ml forró etilacetátba öntjük. A kivált kristályok súiya: 11,5 g, o. p. 158—158,5 C°. A termék 4,5-dihidro-2-[2-(4-metil-fenil)-2-fenil-etil]-imidazol-hidrogénmaleát. Analízis: C% = 69,38; H% = = 5,36; számított: C% = 6946; H% = 6,36. A termék toxieitása intravénásán adagolva egéren DL50 = 55 mg/kg. Izolált tengerimalac bélen 2,5—5,0 • 10-5 koncentrációban oldjaakarbaminkolin, histamin és báriumklorid által kiváltott görcsöt. Altatott macskán intravénásán adagolva 1—2 mg/kg dózisban 10—20 Hgmm vérnyomássüllyedést okoz. A termék intraperitoneálisan adagolva hasonló mértékben nyújtja egéren a Venobarbitál alvásidejét, mint a 4.5-dihidro-2-[2-(4-klór-fenil)-2-fenil-etil]-imidazolin. 60 mg/kg dózisban intraperitoneálisan adagolva patkányon gátolja az elektrosokkot, egéren Dews-készülékben vizsgálva 5 mg/kg dózisban per os adagolva gátolja a spontán motilitást, 10 mg/kg adagolva agyancsak ezen módszerrel vizsgálva csökkenti a fenmetrazin által kiváltott izgatottságot. 10 15 20 ne 30 35 40 45 50 55 60 2