151340. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés helyzet, elmozdulás, út, vagy szögelfordulás jelzésére
Í5134Ö S 4 azok különösen nagy mérési tartományt ölelnek fel akkor is, ha egyéb ok miatt egyes elektromos tulajdonságaik nem alakíthatók ki ilyen szempontból optimálisan. (Pl. ' a tekercselések nagy ohmos ellenállásúak.) Még az ilyen induktív adóknál is a találmány szerinti szabályozási elrendezés segítségével nagy méréssi pontosságok érhetők el. A találmány szerint előnyösen a kettős fojtótekercs és a differenciáltranszformátor elve szerint működő induktív adóknál a hozzávezetett tápfeszültséget oly módon szabályozzák, hogy az induktív adó két szekunder tekercsének feszültségét összegezik. Minthogy állandó tápfeszültség esetén ez a feszültségösszeg is állandó, ez összegezés lehetővé teszi, hogy a fellépő ingadozásokból olyan hibajelet alkossunk, amellyel a tápfeszültséget befolyásoljuk. A. találmányt közelebbről a rajzon feltüntetett kiviteli példa alapján magyarázzuk. Egy ismert elemekből felépített tranzisztoros vagy csöves 3 fázisfordítós különbségképző- és összegező-egység alkalmazásával lehetővé válik, hogy a 2 induktív adó két Ut és U2 kimeneti feszültségét egyfelől egyező előjellel, másfelől ellenkező előjellel szuperponálják. A nyert különbségi feszültség az elmozdulásra jellemző Um feszültség, míg a nyert összeg-feszültség a primer tekercset tápláló Up feszültséggel arányos Ur feszültség. A 2 induktív adó mindkét szekunder Ui és U2 feszültségét a 3 fázisfordítós különbségképző- és összegező-egység tehát úgy dolgozza fel, hogy az alábbi két egyenlet teljesül. A váltakozó Um és U r feszültségeket ismert — célszerűen azonos típusú — fázisérzékeny 4 és 5 egyenirányítókkal egyenfeszültségekké alakítjuk át. A fázisérzékeny 5 egyenirányítóból nyert egyenfeszültséget és az alapjelként a 6 erősítőben előállított állandó egyenfeszültséget a 6 erősítőben összehasonlítjuk. A. két feszültség különbségeként kapjuk a hibajelet, amelyet ugyancsak a 6 erősítő egységben felerősítünk. Ezt a felerősített hibajelet 1 beavatkozó elemhez vezetjük hozzá. Az 1 beavatkozó elem egyik példakénti kivitele olyan feszültségosztó, amelynek változtatható alapja tranzisztorvezérlésű hidas egyenirányító. Ezáltal a 2 induktív adó tápfeszültségének a változtatása lehetővé válik. A változtatható feszültségosztó a példakénti kivitelnél az Rv előtétellenállásból és hidas egyenirányítóból áll. A híd egyik átlója a 2 induktív adó primer tekercsére csatlakozik, másik átlójába tranzisztor emitter-kollektor közege van beiktatva. E tranzisztor belső ellenállása bázisfeszültsége útján — 6 erősítőről vezérelve — önműködően befolyásolható. Ezáltal a 2 induktív adó Up bemenő feszültsége a szükséglet szerint addig csökkenthető vagy növelhető, míg a fázisérzékeny 5 egyenirányítóból kivett egyenfeszültség egy. a 6 erősítő egységben előállított és pl. Zener-diódával állandó értéken tartott egyenfeszültséggel megegyezik. A 6 erősítő a kiegyenlített állapot esetén az 1 beavatkozó elem tranzisztorához a munkajelleggörbe közepére beállított egyenáramot vezet hozzá, amcfly a tranzisztornak olyan áteresztő ellenállást ad, hogy az Rv ellenállás ohmos értéke az állítótag optimáis illeszkedése céljából az egyenirányító híd és a tranzisztor ohmos értékével megegyezik. Ha a 6 erősítő bemenetére a Zener-dióda összehasonlító feszültségétől eltérő szabályozó feszültség kerül, akkor a 6 erősítő az 1 beavatkozó elem tranzisztorának transzfer ellenállását oly módon változtatja meg, hogy a 2 induktív adó tápfeszültsége ismét az eredeti értékére vezetődik vissza. Ez az itt hatásos arányos visszavezetés folytán annál pontosabban következik be, mennél nagyobb a 6 erősítő erősítési tényezője. Egy ilyenfajta szabályozással tetszés szerinti nagy pontosság biztosítható úgy, hogy a fázisérzékeny 4 egyenirányítóból vett egyenfeszültség csupán a 2 induktív adó útváltozásától függ, amidőn egyidejűleg a 2 induktív adó munkajelleggörbéjének görbületei önműködően csökkennek, amint azt a merev visszavezetésű arányos szabályozás elmélete bizonyítja. Up az 1 beavatkozó elem kimeneti feszültsége, egyben a 2 induktív adó bemeneti feszültsége. Kapcsolási elrendezés helyzet, elmozdulás, útvagy szögelfordulás jalzésére, amelynek érzékelő eleme önmagában ismert induktív adó két szekunder tekerccsel, azzal jellemezve, hogy az induktív adó (2) kimenetére önmagában ismert elemekből felépített fázisfordítós különbségképző- és összegező-egység (3) csatlakozik — amely egység két kimeneti csatlakozása közül a különbségképző ág kimeneti kapocspárján az induktív adó (2) két szekunder tekercsén jelenlevő feszültségek (Ui és U2 ) különbsége, míg az összegező ág kimeneti kapocspárján a két szekunder tekercsen jelenlevő feszültségek (Ui és U2 ) összege jelenik meg — és a fázisfordítós különbségképző- és összegező-egység (3) mindkét kimeneti csatlakozására egy-egy fázisérzékeny egyenirányító (4 és 5) csatlakozik, továbbá azzal jellemezve, hogy az összegképző kimenetéhez rendelt fázisérzékeny egyenirányító (5) egyenáramú kimenetéhez önmagában ismert — alapi elképzőt és különbségképzőt is tartalmazó — erősítő (6) egység csatlakozik, 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 Um = Ui — U2 és Ur = Ui + U 2 40 Szabadalmi igénypont: 2
