151340. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés helyzet, elmozdulás, út, vagy szögelfordulás jelzésére

Í5134Ö S 4 azok különösen nagy mérési tartományt ölel­nek fel akkor is, ha egyéb ok miatt egyes elektromos tulajdonságaik nem alakíthatók ki ilyen szempontból optimálisan. (Pl. ' a teker­cselések nagy ohmos ellenállásúak.) Még az ilyen induktív adóknál is a találmány szerinti szabályozási elrendezés segítségével nagy mé­réssi pontosságok érhetők el. A találmány szerint előnyösen a kettős fojtó­tekercs és a differenciáltranszformátor elve szerint működő induktív adóknál a hozzáveze­tett tápfeszültséget oly módon szabályozzák, hogy az induktív adó két szekunder tekercsé­nek feszültségét összegezik. Minthogy állandó tápfeszültség esetén ez a feszültségösszeg is állandó, ez összegezés lehetővé teszi, hogy a fellépő ingadozásokból olyan hibajelet alkos­sunk, amellyel a tápfeszültséget befolyásoljuk. A. találmányt közelebbről a rajzon feltün­tetett kiviteli példa alapján magyarázzuk. Egy ismert elemekből felépített tranzisztoros vagy csöves 3 fázisfordítós különbségképző- és összegező-egység alkalmazásával lehetővé válik, hogy a 2 induktív adó két Ut és U2 kimeneti feszültségét egyfelől egyező előjellel, másfelől ellenkező előjellel szuperponálják. A nyert kü­lönbségi feszültség az elmozdulásra jellemző Um feszültség, míg a nyert összeg-feszültség a primer tekercset tápláló Up feszültséggel ará­nyos Ur feszültség. A 2 induktív adó mindkét szekunder Ui és U2 feszültségét a 3 fázisfor­dítós különbségképző- és összegező-egység te­hát úgy dolgozza fel, hogy az alábbi két egyen­let teljesül. A váltakozó Um és U r feszültségeket ismert — célszerűen azonos típusú — fázis­érzékeny 4 és 5 egyenirányítókkal egyen­feszültségekké alakítjuk át. A fázisérzékeny 5 egyenirányítóból nyert egyenfeszültséget és az alapjelként a 6 erősítőben előállított állandó egyenfeszültséget a 6 erősítőben összehasonlít­juk. A. két feszültség különbségeként kapjuk a hibajelet, amelyet ugyancsak a 6 erősítő egységben felerősítünk. Ezt a felerősített hiba­jelet 1 beavatkozó elemhez vezetjük hozzá. Az 1 beavatkozó elem egyik példakénti kivitele olyan feszültségosztó, amelynek változtatható alapja tranzisztorvezérlésű hidas egyenirányító. Ezáltal a 2 induktív adó tápfeszültségének a változtatása lehetővé válik. A változtatható feszültségosztó a példakénti kivitelnél az Rv előtétellenállásból és hidas egyenirányítóból áll. A híd egyik átlója a 2 induktív adó primer tekercsére csatlakozik, másik átlójába tranzisztor emitter-kollektor közege van beiktatva. E tranzisztor belső ellen­állása bázisfeszültsége útján — 6 erősítőről vezérelve — önműködően befolyásolható. Ez­által a 2 induktív adó Up bemenő feszültsége a szükséglet szerint addig csökkenthető vagy növelhető, míg a fázisérzékeny 5 egyenirányító­ból kivett egyenfeszültség egy. a 6 erősítő egységben előállított és pl. Zener-diódával ál­landó értéken tartott egyenfeszültséggel meg­egyezik. A 6 erősítő a kiegyenlített állapot esetén az 1 beavatkozó elem tranzisztorához a munkajelleggörbe közepére beállított egyen­áramot vezet hozzá, amcfly a tranzisztornak olyan áteresztő ellenállást ad, hogy az Rv ellen­állás ohmos értéke az állítótag optimáis illesz­kedése céljából az egyenirányító híd és a tran­zisztor ohmos értékével megegyezik. Ha a 6 erősítő bemenetére a Zener-dióda összehason­lító feszültségétől eltérő szabályozó feszültség kerül, akkor a 6 erősítő az 1 beavatkozó elem tranzisztorának transzfer ellenállását oly mó­don változtatja meg, hogy a 2 induktív adó tápfeszültsége ismét az eredeti értékére veze­tődik vissza. Ez az itt hatásos arányos vissza­vezetés folytán annál pontosabban következik be, mennél nagyobb a 6 erősítő erősítési té­nyezője. Egy ilyenfajta szabályozással tetszés szerinti nagy pontosság biztosítható úgy, hogy a fázisérzékeny 4 egyenirányítóból vett egyen­feszültség csupán a 2 induktív adó útváltozá­sától függ, amidőn egyidejűleg a 2 induktív adó munkajelleggörbéjének görbületei önműkö­dően csökkennek, amint azt a merev vissza­vezetésű arányos szabályozás elmélete bizo­nyítja. Up az 1 beavatkozó elem kimeneti feszült­sége, egyben a 2 induktív adó bemeneti feszült­sége. Kapcsolási elrendezés helyzet, elmozdulás, út­vagy szögelfordulás jalzésére, amelynek érzé­kelő eleme önmagában ismert induktív adó két szekunder tekerccsel, azzal jellemezve, hogy az induktív adó (2) kimenetére önmagában ismert elemekből felépített fázisfordítós különb­ségképző- és összegező-egység (3) csatlakozik — amely egység két kimeneti csatlakozása közül a különbségképző ág kimeneti kapocspárján az induktív adó (2) két szekunder tekercsén jelenlevő feszültségek (Ui és U2 ) különbsége, míg az összegező ág kimeneti kapocspárján a két szekunder tekercsen jelenlevő feszültségek (Ui és U2 ) összege jelenik meg — és a fázis­fordítós különbségképző- és összegező-egység (3) mindkét kimeneti csatlakozására egy-egy fázisérzékeny egyenirányító (4 és 5) csatlakozik, továbbá azzal jellemezve, hogy az összegképző kimenetéhez rendelt fázisérzékeny egyenirá­nyító (5) egyenáramú kimenetéhez önmagában ismert — alapi elképzőt és különbségképzőt is tartalmazó — erősítő (6) egység csatlakozik, 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 Um = Ui — U2 és Ur = Ui + U 2 40 Szabadalmi igénypont: 2

Next

/
Thumbnails
Contents