151330. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-fenilpiperazin-származékok előállítására
151330 hidroxidoldattal meglúgosítjuk és a terméket kloroformmal extraháljuk. A vízmentes, magnéziumszulfáton szárított kloroformos oldat bepárlása után félszilárd tömegként m-(N,N-dimetilszürfamoil) - N,N-di-(béta - hidroxietil)- 5 -anilin marad vissza, amely ebben az állapotában eléggé tiszta a továbbfeldolgozáshoz. A termék egy etilacetát és ci'klohexán elegyéből kristályosított mintája 92—94 C°-on olvad. 35 g fenti módon kapott nyers m-(N,N-di- 10 metilszulfamoil)-N,N-di-(béta-hidroxietil)-anilin 2: 0O ml vízmentes kloroformmal készített oldatához szobahőmérsékleten 24,5 g foszfortribromidot adunk. Az oldatot 4 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt, majd nátrium- 15 karbonáttal meglúgosítjuk és kloroformmal extraháljuk. A vízmentes magnéziumszulfáton szárított kloroformos oldatot bepároljuk, amikor is olajszerű termék marad vissza, amely azután kikristályosodik. Metanolból, majd n-pro- 20 pan ólból történő átkristályosítás után 8,5 g m-(N,N-dimetilszulfamoil) - N,N-di-(béta-brőmetil)-a;nilint {az elméleti hozam 17%-a) kapunk, amely 89—91 C°-on olvad. 20 g fenti szulfonamid, 11 g p-nitrofenil-etil- 25 amin-hidroklorid és 10,5 g (2 egyenérték) nátriumkarbonát elegyét n-butanolban 18 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Ekkor egy további egyeaértéknek megfelelő (5,5 g) nátriumkarbonátot adunk hozzá és újból 4 óra 30 hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A reakcióéi egyet ezután leszűrjük, bepároljuk és a maradékot 400 ml kloroformban oldjuk. Híg sósav hozzáadásának hatására egy oldhatatlan hidrokclrid válik le. Ezt bázissá alakítjuk át, 35 a kapott szilárd bázist vízzel mossuk, majd kloroform és etanol elegyéből átkristályosítjuk. 12,8 g l-(2-p-nitrofeniíeüi) - 4-(m-N,N-dimetüszulíarnoilíenil)-piperazint (az elméleti hozam 64%-a) kapunk, amelynek olvadáspontja 146— 40 148 Cü . 2. példa: 10 g l-.(2-p-nitroíeniletil) - 4-{m-N,N-dimeülszulfarnoilfenil)-piperazint 150 ml dimetilform- 45 amidban oldunk és 5,44 atm nyomás alatt, 67 C° hőmérsékleten, Raney-nikkel katalizátor jelenlétében hidrogénezzük. A katalizátor kiszűrése és az oldat bepárlása után kristályos bázis alakjában, 88%-os termelési hányaddal 50 kapjuk az l-(2-p-aminofeniletil)-4-(m-N,N-dimetilszulfamoilíenil)-piperazint, amely 129—131 C°-on olvad. 3. példa: oíi 10 g m-aminoacetofenoii 50 ml jégecet és 50 ml víz elegyével készített oldatához —5 C° és 0 C° közötti hőmérsékleten 39.6 ml etilénoxidot adunk. Az oldatot 2 óra hosszat keverjük 0 C" hőmérsékleten, majd szobahőfokon go éjjelen át állni hagyjuk, végül pedig 1 óra hosszat vízfürdőn melegítjük, majd 25%-cs nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk. A kivált terméket kloroformmal extraháljuk és vákuumban frakcionáljuk. 8,9 g m-N,N-di-béta-hidroxi- 65 etilamino—acetofenont (az elméleti hozam 53%-a) kapunk, amely 0,1 mm Hg-oszlop nyomás alatt 194—199 C°-on forr. 93 g iTi~N,N-di-béta-hidroxietilamino - acetofenont 300 ml vízmentes benzolban oldunk és az oldathoz cseppenként hozzáadunk 137,8 g foszíor-oxikloridot, miközben a hőmérsékletet fokozatosan 50—6! 0 C°-ig emeljük. A hozzáadás befejezte után az oldatot IV2 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt, majd lehűtjük és zúzott jégre öntjük. A terméket kloroformmal extraháljuk, a kloroformos oldatot vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk, majd bepároljuk. 85,8 g nyers m-jN,N-di-béta-klóretilamino-acetofenont (az elméleti hozam 78%-a) kapunk, világosbarna színű olajszerű termék alakjában. 18,3 g p-nitrofenil-etilamint, 42,6 g nátriumkarbonátot és 350 ml n-butanolt elegyítünk és az elegyet 1 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt, cseppenként hozzáadunk 23,3 g m-N,N -di-béta-klóretilaniino-acetof enont, maj d a kapott szuszpenziót további 24 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Ekkor további 21,3 g nátriumkarbonátot adunk hozzá, az elegyet még 1 óra hosszat forraljuk visszafolyato hűtő alatt, azután leszűrjük. A szüredék bepárlása útján olajszerű maradékot kapunk, ehhez sósavat .adva, 10,8 g l-|(2-pHnitrofeniletil)-4-i(m-acel tilfeni.l)-piperazin monohidrokloridot (az elméleti hozam 31%^a) kapunk, vízmentes etanolból történő átkristályosítás után. Ha ezt a terméket vizes etanolból még egyszer átlkrisitályosítjuk, a termék 208—211 C° olvadáspontja 244—.245 C°-ra emelkedik. A szabad bázis halványsárga színű szilárd anyag, amely izopropanolból kristályosítva, 94—95 C°on olvad. 4. példa: 122 g őn(Il)-kloridot óvatosan hozzáadunk 70 g l-(2-p-nitrofeniletil)-4-(m-acetilfenil)-piperazin-hidroklorid keverésben tartott oldatához, majd az elegyet 30 percig 25 C° körüli hőmérsékleten tartjuk, azután pedig 90 percig vízfürdőn melegítjük. A levált óni(!N)-k'loridot a lehűlt reakcióelegyből kiszűrjük, vízben oldjuk és az oldatot 50%-os. vizes nátriuimhidroxidoldat feleslegével kezeljük. Kloroformmal extrahálunk és a kloroformos oldatot szárazra pároljuk, amikor is nyers termékként szilárd maradékot kapunk. Ezt izopropanol és ciklohexán elegyéből átkristályosítjuk; 42,1 g l^(2-p-aminofeniletil)-4-(m-acetilfenil)-piperazint (az elméleti hozam 73%-a) kapunk, 129—131 C°-on olvadó, halvány krémszínű lemezes kristályok alakjában; vizes metanolból történő újbóli átkristályosítás után az olvadáspont 135—136 C°-ra emelkedik. A fent leírthoz hasonló módon állíthatók elő a megfelelő nitro- és dinitro-származékokból az alábbi hasonló vegyületek: l-i(2-p-amii:nofe i nil.etil)-4-i(m-, metiltioife:nil)-piperazin (hozam 67%), ciklohexánból halvány 4
