151264. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés darabos salak előállítására

151264 7 8 olyan tartóval lehetnek ellátva, melynek szekrényes keresztmetszete van és a salakot mozgató lemez erről a szekrényes tartóról vagy gerendáról lefelé nyúló helyzetben van megerősítve. A tartóról továbbá felfelé nyúló lemez is kiemelkedik, amely a megerősítést vagy összekapcsolásit szolgálja és az előbb említett lemeztől a tartó hosszirányában tekintve eltolt helyzetű. A tartó hátsó végénél levő kapcsolólemezek eltávolíthatóak, miáltal a tartó keresztirányú helyzetbe is hozható a traktorhoz képest, abból tehát oldalt kinyúló helyzetbe hozható a bevezető csatorna felett. A tartó így is hordozza a salak kenésére vagy szétterítésére alkalmas lemezt. A kenő- vagy szétterítő lemez lényegileg a 3 tartály egész szélességére terjed és felemelhető, lesüllyeszthető, valamint 'ferde helyzetbe hozható a hidraulikus rudazattal. Munka közben a lemezt oly mértékben leeresztjük, hogy a tartógerenda a bevezető csatorna magasságába kerüljön és ezután a traktort az említett út mentén indítjuk meg, miáltal a lemez a tartály feneke mellé kerül'. A traktor mozgása közben a csatorna mint vezeték működik. Az 1 acélolvasztó edényt, amelyben a salak keletkezik, oly módon billentjük el, hogy a megolvasztott sáliak a csatornába folyjon és azután lefelé haladva a tartályba kerüljön. A traktort, a lemez felemelése után, elindít;'uk az említett út mentén, éspedig a tartály fcl;ő vége félé, majd pedig leeresztett lemezzel dolgozunk tovább, de olyképp, hogy a lemezt bizonyos meghatározott ferdeséggel engedjük be a megolvasztott salakba. Mikor azután a traktort lefelé indítjuk el, a lemez keresztirányban állva marad a tartály feneke mentén és érintkezésben van a salakkal, amelyet a tartály fenekén elterít, vagyis azon réteget alkot. A tartály szélén levő, már említett lemezek (amelyek használt öntőminták fenekeiből készük ek) e munka folyamán mint oldalfalak működlek és megvédik a traktor szélső részeit a túlzóit felmelegedéstől, vagyis a kiterítésben levő salak hősugárzásától. Szétterítés után a lemezt megint felemeljük, il. eltávolítjuk a tartályból. Egy másik és szintén fel nem rajzolt kivitelnél a szétterítő szerkezet motorikusán hajtott kenőszerkezetet tartalmaz, amelyhez természetesen lemez is tartozik. A lemez tartója a tartály felett van kinyúló helyzetben és a tartály felső részén mozog, olyképp, hogy a tartály fenekén és felső részén is alkalmazott vezetősínek mentén halad. Ezek a vezetősínek a tartály egyik oldalán vannak. Egy további változatnál két egymás mellett elhelyezett tartályt alkalmazunk, amelyek két ferde csatornával működnek együtt. így mindkét tartályhoz tartozik egy anyagbevezető csatorna, amelyek oldalsó, függőleges forgáscsapokon vannak ágyazva. így mindegyik csatorna elfordítható egy oldalsó nem-működő helyzetbe és úgy is fordítható, hogy a salakot a kívánt helyre, tehát a tartályba vezeti. Ily módon elkerüljük azt a veszélyt, hogy a tartály nem ürül ki idejében a legközelebbi adag befogadása számára, mert lehetőség nyílik arra, hogy a sakk befolyatandó tömegét vagy adagját a másik tartályba juttassuk. Az ilyen iker vagy kettős megoldásnál egymástól függetlenül működő lemeztartó részeket használhatunk, tehát mindegyik tartálynak saját kenő- vagy szétterítő lemeze van. Megtehetjük azonban azt is, hogy csak egy traktort használunk a két tartályhoz és ez a két tartály közötti, központi pályán mozog. A traktor szó a jelen leírásban igen általános értelemben veendő, az bárminő megfelelő vontató- vagy vonszológép, ill. szerkezet lehet. Az említett kivitelnél, vagyis ha csak egy traktort használunk, ehhez előnyösen csak egy kenőlemez tartozik, amely oldalirányban nyúlik ki a tartószerkezetről, a kívánt tartály felé. Megemlítendő még a találmánynak az a (fel nem rajzolt) kivitele, amelynél a tartály a talaj szintje felett van elhelyezve. Ennek előnye az, hogy elkerüljük a robbanás veszélyét, ami akkor következhetik be, ha valaminő hiba vagy véletlen következtében a tartály fenekére — a forró salak szétterítése előtt — víz kerül. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás lényegileg nem-lyukacsos, kemény darabokból álló salak készítésére, azzal jellemezve, hogy egy kenő- vagy szétterítő eszközt a megolvasztott salak tömegével érintkezésbe hozunk és a salakot ezzel az eszközzel egy alapzaton szétterítjük oly módon, hogy az réteget alkosson, ami a salak lehűtését megkönnyíti (1962. február 22-iki elsőbbség). 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melynek jellemzője, hogy a folyékony vagy pépszerű salakkal törmeléket bensőén elkeverünk és ezzel annak lehűlését és megszilárdulását gyorsítjuk (1962. április 13-iki elsőbbség). 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melynek jellemzője, hogy egy hosszúkás alakú tartályban, annak fenekén keresztirányú törmelékfalat létesítünk és ezzel a tartályt részekre osztjuk oly módon, hogy a tartály fenekén a megolvasztott salak felvételére alkalmas rész keletkezik, mire azután a keresztirányban elhelyezett szétterítő lemezt a tartály hosszának irányában mozgatva a törmelékfalat szétromboljuk és anyagát bensőén elkeverjük a megolvasztott salakkal, amelyet szétterítünk az alapzaton, vagyis a tartály fenekén olyképp, hogy a törmelékkel a salakot gyorsan hűtjük (1962. április 13-iki elsőbbség). 4. A 3. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az alapzaton, vagyis a tartály fenekén törmelékből egy vagy több tarajat alkotunk, amelyek az 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4