151243. lajstromszámú szabadalom • Kontraszterősítő
151243 zussűrűségének eltolódása függvényábrázolásban (feketedés és impulzussűrűség függvényében) a kontraszt erősítése változtatható. Ha a jelrögzítő rendszert impulzussűrűségmérő egyenfeszültségével vezérlik ki, akkor a mérési elrendezéstől függő k állandó a közbekapcsolt egyeráramú erősítő erősítésének változtatása által megváltoztatható. Az n0 impulzüssűrűség egyenfeszültséggel változtatható. Izzólámpának impulzusokkal történő kivezérlése esetén a közepes egyenáramnak egy megfelelően méretezett RC-tagon történő változását a számlálási arány változtatásával kontraszterősítésre használják ki. Az ismeretes berendezések azzal a két jelentékeny hibával rendelkeznek, hogy scintigramoknak mennyiségi értékelése densitometrikus mérésekkel, vagy hitelesítőgörbék stb. alapján végzendő számításokkal van összekötve, azaz nagy munkaráfordítást igényel. A találmány azt a célt tűzte ki, hogy mind az optikai, mind a nyomtatásos jelíró rendszereknél a jelleggörbe k állandó szerinti elhajlását, függetlenül a kezdeti n0 impulzussűrűségtől, vagy fordítva, tetszés szerinti változtatását lehetővé tegye. A találmány szerint ezt úgy érjük el, hogy valamely generátor, vagy ezzel hasonló szerkezet által előállított feszültség frekvenciája a kontiaszterősítő bemeneténél levő impulzussűrűséggel van vezérelve. A kapott erősítésijelleggörbe nagy frekvenciatartományban hajlat és küszöbérték tekintetében elektronikus eszközökkel optimálisan beállítható, és logaritmikus impulzussűrűségmérő alkalmazása és a kapcsolás megfelelő méretezése esetén a kétszeresen logaritmikus léptékben egyenes vonalat ábrázol. Az eddig is ismert optikai jelrögzítő berendezések különös előnyeit, úgymint a k állandó jelleggörbe hajlatának egyszerű változtatását és a kezdeti n„ impulzussűrűség eltolását, a találmány szerint nyomójelíró rendszer esetén is elérhetjük. Ezek a nyomójelíró rendszerek az optikai jelrögzítő rendszerekkel szemben még a könnyebb kiértékelés előnyével is rendelkeznek. Csak ezáltal adódnak nagyon egyszerű vonatkozások a scintigramok mennyiségi kiértékeléséhez, amelyeket eddig csak körülményes számításokkal lehetett meghatározni. A következőkben a rajz alapján egy kiviteli példát ismertetünk: Az ábrák a következőket szemléltetik: az 1. ábra a találmány szerinti mérési elrendezés jelleggörbéje, diagram ábrázolásban, ahol a kontraszterősítő bemeneténél az n impulzüssűrűség az. abszcisszán Imp/min-ban és az ordinátán az S feketedés, illetve az ezzel arányos f vezérlési frekvencia a kontraszterősítő kimeneténél Imp/min-ban van feltüntetve, a 2. ábra egy kapcsolási képblokksémát és a 3. ábra a 2. ábra szerinti, egyenáramú erősítővel ellátott multivibrator (4 és 5 fokozatok) kapcsolását ábrázolja. Az 1. ábra a jelleggörbe lineáris lefolyását mutatja, úgy, ahogy azt úgy optikai, , mint nyomtató műszerek esetében a találmány szerint megvalósítjuk. Az eddig kizárólagosan alkalmazott lineáris impulzussűrűségmérők ezzel 5 szemben optikai feljegyző rendszereknél, változó kezdeti impulzussűrűségnél a jelleggörbe hajlásának változásait, vagy a jelleggörbének az egyenestől eltérő lefolyását eredményezték. A kétszeresen logaritmikus rendszerben fel-10 rajzolt jelleggörbének a találmány szerint nyert lineáris lefolyásából látható, hogy most már a teljes scintigrafikus ábrázolásról menynyiségi adatok egyszerű módon nyerhetők. A találmány szerinti kontraszterősítő révén 15 nyert scintigramok azonnali, kifogástalan kiértékelést tesznek lehetővé anélkül, hogy a kontraszterősítő bemeneténél levő impulzussűrűségre vonatkozó megállapításokhoz még terjedelmes számítások volnának szükségesek. 20 A 2. ábrán egy 1 impulzussűrűségmérőhöz (logaritmikus ábrázolással) egy sugárdetektor megfelelően kevert impulzusait vezetjük, ahol az impulzussűrűség logaritmusával arányos egyenfeszültséggé alakítjuk át. A következő 25 2 és 3 fokozatokban a jelleggörbe kívánt k hajlása (2 fokozaton) és a kezdeti n„ impulzussűrűség (3 fokozaton) elektronikusan beállíthatók. Az ezután következő 4 erősítő fokozatban az 5 multivibrator kivezérléséhez az 80 egyenfeszültséget felerősítik. A multivibrator rezgésének f frekvenciája a csatlakozó egyenfeszültségtől függ. A következő 6 kapuáramkör fokozat a multivibrator rezgéseit csak akkor engedi át, ha egy bizonyos kezdeti n0 35 impulzussűrűséget — amelyet a 3 fokozatban állítottak be — túlléptünk. A 7 keverőfokozatban a 6 kapuáramkör-fokozatból jövő impulzusokat keverik. Ez a keverés ligy állítható be, hogy a kontraszterősítő a választható kü-40 lönböző feljegyzési sebességekhez illeszthető legyen. A 8 formáló és a következő 9 erősítőfokozatban az impulzusokat úgy alakítják át, hogy s.zok a jelrögzítő rendszereket (nyomásos, villanólámpa és más hasonló) képesek legyenek 45 kivezérelni. Végül a 10 jelzőfokozat' a multivibrator rezgésfrekvenciáját jelzi, ami lényegesen megkönnyíti a kontraszterősítő beállítását. Itt ugyanis a kontraszterősítő egyszerűen úgy állítható be, hogy a legkisebb sugár-50 aktivitásnak a legnagyobb sugáraktivitáshoz való megadott arányánál a scintigramban optimális kontraszt legyen elérhető: A 3. ábra a 2. ábra szerinti 4 egyenáramú erősítő és 5 multivibrator egy méretezési pél-55 dáját mutatja. Az ábrán 11 ellenállással az n0 kezdőimpulzussűrűségre vonatkozó 12 ellenállással pedig a k hajlásra vonatkozó jelleggörbéket változtatjuk. A 11 ellenállás folyamatosan, vagy fokozatosan változtathatóan ké-60 pezhető ki, ugyanez vonakozik a 12 ellenállásra is, A jelleggörbe linearitását 13 és 14 ellenállások határozzák meg, míg 15 és 16 ellenállások, valamint 17 és 18 kondenzátorok a kivezérlési tartományt határozzák meg, mely 65 utóbbinak lehetőleg nagyméretűnek kell lennie. 2
