151236. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus vizsgáló, különösen sorrendellenőrző szabályozó berendezés

feszültségi elekké alakítanak át a következő módon: A 15 áramforrás kapcsaihoz csatlakozik a 10, 11 ellenállásokból álló feszültségosztó, amelynek 11 ellenállásához a 12 ellenállás s az 1 és 2 fotodióda van párhuzamosan kapcsolva. A 2 fotodiódával párhuzamosan még a 13 ellenállás fekszik; a 2 fotodióda áramkörébe a 7 relé 8 nyugalmi érintkezője van beiktatva, a fotodiódák közötti pont pedig az 5 tranzisztor bázisához csatlakozik. A bázis potenciálját a felsorolt ellenállások nagysága határozza meg; a fotodiódák ellenállása a 3 fényforrásból reájuk eső fénytől függ olyan értelemben, hogy a megvilágítás hatására kis értéket vesz fel. A 4 fénytakaró lemez állása szerint vagy az egyik, vagy a másik, vagy mindkét dióda, vagy egyik dióda sem kap fényt. A következőkben látni fogjuk, hogyan lehet ezt a berendezést szabályozó berendezésként felhasználni. Előbb figyeljük meg a jelenségeket, amelyek a berendezésben végbemennek, miközben egy 4 takarólemezkét a fotodiódák előtt az I—VIII helyzeteken át mozgatunk; ezalatt a takarólemez előbb az egyik, azután a másik irányban mozog. Az I. helyzetben mindkét fotodióda fényt kap; ellenállásuk kicsiny és minthogy a 8 nyugalmi érintkező zárva van, a tranzisztorok bázisfeszültsége kicsiny, a tranzisztorok nem működnek, a 7 relé nem húz meg, a jelzőkészülék nem jelez. A II. helyzetben az 1 fotodióda sötétben van; ellenállás nagy; a bázisfeszültség még mindig kicsiny, a hatás tehát marad ugyanaz, mint az I. helyzetben. A III. helyzetben mindkét fotodióda sötétben van; ellenállásuk nagy, a feszültség rajtuk egyenlően oszlik meg, a bázisfeszültség azonban még mindig kicsiny a tranzisztorok működtetéséhez; a hatás marad ugyanaz, mint az I. és II. helyzetekben; 9 nyitva, a jelzőkészülék nem jelez. A IV. helyzetben 1 dióda fényt kap, 2 sötét; minthogy a megvilágítás következtében az 1 dióda ellenállása kicsiny, a bázisfeszültség olyan nagy értéket vesz fel, hogy a tranzisztorok működésbe jönnek, 7 relé meghúz, 8 érintkező megszakad, 9 érintkező- záródik, a jelzőkészülék jelez. Az V. helyzetben mindkét fotodióda fényt kap; ellenállásuk egyenlő kicsiny, de minthogy a 2 dióda áramköre 8-nál meg van szakítva, feszültségosztás nincs, a bázisfeszültség nagy, a tranzisztorok működnek, 7 relé meghúzott állapotban marad, 9 zárva van, a jelzőkészülék jelez. A VI. helyzetben az 1 fotodióda világos és így kis ellenállású; a bázisfeszültség nagy, a tranzisztorok és a 7 relé működése tovább tart, 9 zárva van, a jelzőkészülék jelez. A VII. helyzetben mindkét dióda sötét és így nagy ellenállású; a helyzet azonos a III-4 mai, a feszültségmegoszlás olyan, hogy a bázisfeszültség nem elegendő a tranzisztorok működésben tartásához, a 7 relé elenged, a jelzőkészülék kikapcsolódik. 5 A VIII. helyzetben az I dióda sötét, nagy ellenállású, a 2 dióda világos, kis ellenállású; a bázisfeszültség túl kicsiny a működtetéshez, annál inkább, mert 8 zárva lévén a feszültség a diódákon megoszlik, a tranzisztor és a 7 lö relé nem működik, 9 nyitva van, a jelzőkészülék ki van kapcsolva. Látható tehát, hogy miközben a takarólemez a fotodiódák előtt az egyik irányban az I—V. helyzeteken áthalad, a jelzőkészülék áramköre 15 záródik; aközben pedig, hogy a takarólemez a fotodiódák előtt a másik irányban az V— VIII. helyzeteken áthalad, a jelzőkészülék áramköre megszakad. A jelzőkészülék áramkörének záródása a IV. helyzetben, megszaki-20 dása a VIII. helyzetben következik be. A lényeges különbség az ismert takarólemezes berendezések és a találmány szerinti között abban van, hogy az ismert berendezés a takarólemez minden egyes — bármilyen irányú — átvonu-25 lása esetén egy áramzárást és egy árammegszakítást végez, a találmány szerinti berendezés pedig csak egy meghatározott irányú átvonulás és egy ezzel ellenkező irányú átvonulás együttes hatása alatt ad egy áramzárásból 30 és egy megszakításból álló teljes áramlökést. Ennek a körülménynek éppen szabályozóberendezéseknél különös jelentősége van, amit részletesebben a 2. ábrával kapcsolatban fejtünk ki. 35 A 2. ábrán látható, hogy az említett 4 takarólemez a szabályozandó mennyiség, pl. hőmérséklet, nyomás stb. függvényében elmozduló szerven, pl. mérőműszer mutatóján van megerősítve. A már szintén említett 1 és 2 40 fotodióda és a 3 fényforrás pedig a takarólemez hordozójával közös geometriai tengely körül elfordítható 5' karon van megerősítve, úgy, hogy a takarólemez pályája a fotodiódák és a fényforrás közé esik. Az 5' kar a 6' csiga-45 meghajtás révén a műszer skálájának a beszabályozandó értékhez tartozó vonására állítható be. Hőfokszabályozás céljából úgy járunk el, hagy a fűtőberendezést bekapcsoljuk és az 50 5' kart a kívánt hőfoknak megfelelően beállítjuk. A fűtés folytán a mutató elmozdul és amikor az 5' kart eléri, akkor a 4 takarólemez az 1. ábrabeli IV. helyzetbe jut, a 7 relé működésbe jön és a fűtőáram megszakítása útján, 55 vagy a gőzszelep elzárásával, vagy más módon a fűtést kikapcsolja. Mint már láttuk, ezeket a viszonyokat a mutató továbblendülése sem zavarja meg, mert a fűtés csak akkor kapcsolódok be ismét, amikor a takarólemez a mu-60 tató visszafelé mozgása során a VII. helyzetet veszi fel. így tehát sem a kellővel ellentétes értelmű hibás szabályozás, sem pedig bizonytalan kapcsolási helyzet nem állhat elő. A berendezés működésének az 1. ábrával 65 kapcsolatos elemzése azt mutatta, hogy a jelző-2