151206. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aromás vagy heterociklusos aromás szekunder aminek aminoalkilezésére
f 9. példa: 2-klór-r0-(3'-[4"-formil-l"-piperazinil]-propil)--fenotiazin A 6. példa szerint járunk el, azonban 122 g 3-(4'-formil-l'-piperazinil)-l-propanol és etanol szénsavval képzett vegyes észterét használjuk fel, 63 g 2-klór-10-(3'-[4"-formil-l"-piperazinil]-propil)-fenotiazánt kapunk, amelynek forráspontja 0,07 Hgmm-en 290—260 C°. A pikrát olvadáspontja 198—200 C°. 10. példa: 5-(3: '-dimetüaminopropil)-10 ! ,ll-dihidro~ -5H-dibenz(b,f)azepin 42,8 g 10,ll-dihidro-5H-dibenz(b,f)azepint és 10 g káliumtfalátot desztiUálásra felszerelt lombikba mérünk, majd a lombikot 260 C°-os olajfürdőbe helyezzük. Ehhez 1,5 óra leforgása alatt keverés közben cseppenként 88 g 3-dimetilamino-1-propanol és etanol szénsavval képzett vegyes észterét adagoljuk. Az adagolás alatt 15—16 ml desztiUátum gyűlik össze a szedőben. A reakciókeveréket további 30 percig 260 C°-on tartjuk, majd lehűtjük 180 C°-ra és a desztillálást 15 Hgmm nyomáson vákuumban további 15 percig folytatjuk. A ledesztillált anyag teljes mennyisége 28—30 ml. A maradékot szobahőmérsékletre hűtjük, éterben feloldjuk és sósavval extraháljuk. A savas kivonatot nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk és a kiváló olajos bázist éterben felvesszük. Vákuumban végzett frakcionált desztillálással 50 g 5-(3'-dimetilaminopropil)-10,ll-dihidro-5H-dibenz(b,f)azepint kapunk, amelynek forráspontja 0,6 Hgmm-en 167—173 C°. A hidroklorid olvadáspontja acetonból való átkristályosítás után 173—175 C°. 11. példa: 5-i{3'~[4"-metil-l"-piperazinirj-propil)-10,ll-dihidro-5H-dibenz(b,f)azepin A 10. példa szerint járunk el, azonban 115 g 3-(4'metil - l'-piperazinil)-l-propanol és etanol szénsavval képzett vegyes észterét használjuk fel. 60,5 g 5-(3'-[4"-metil-l"-piperazinil]-propil-10,ll-dihidro-5H-dibenzi(b,f)-azepint kapunk, amelynek forráspontja 0,4 Hgmm-en 164—170 C°. A bázis állás közben kristályosodik, olvadáspontja 62—64 C°. A megfelelő hidroklorid olvadáspontja 250—251 C°. 12. példa: 5-(3'-dimetilaminopropil)-5H-dibenzi(b,f)-azepin A 10. példa szerint járunk el, azonban 42,3 g dibenz(b,f)-azepint reagáltatunk 10,11-dihidro-(bi)-azepin helyett. 42 g 5-(3>'-dimetilaminopropil)-5H-dibenz(b,f)-azepint kapunk, amely-51208 8 nek forráspontja 0,3 Hgmm-en 155—165 C°. A bázis állás közben kristályosodik, olvadáspontja 54—56 C°. A hidroklorid olvadáspontja 2-pentanolból 5 való átkristályosítás után 170—172 C°. 13. példa: 2-klór~10^(3'-dimetJlaminoprc-pil)-fenotiazin 10 250 ml-es desztiUálásra felszerelt lombikba bemérünk 23,5 g 2-klórfenotiazint, 22,0 g 3-dimetilamino-1-propanolt és 1,35 g vízmentes káliumkarbönátot. A keveréket 125 C°-ra mele-I5 gítjük keverés közben. 6 óra leforgása alatt 60 g dietilkarbonátot adunk hozzá cseppenként. A cseppenkénti beadagolás alatt a lombikot vákuum alá helyezzük, a nyomást pedig úgy szabályozzuk, hogy kezdetben 500 Hgmm-en, 20 az adagolás végén pedig 370 Hgmm-en dolgozunk. A reakciót 125—130 C° hőmérsékleten végezzük. Arra is ügyelnünk kell, hogy a cseppenkénti beadagolás alatt a reflux és a ledesztiUált anyag arányát 10 :1 értékre állítsuk be. 25 Miután a dietilkarbonát cseppenkénti beadagolását befejeztük, a lombikot atmoszférikus nyomás alá helyezzük és a hőmérsékletet egy óra alatt 200 C°-ra emeljük. A reflux és a ledesztillált anyag arányát ezalatt úgy szabá-30 lyozzuk, hogy 3:1 és 1:1 érték legyen. Ezután a melegítést megszakítjuk és a lombikban levő nyomást 14 Hgmm-re csökkentjük, mialatt némi desztillálás történik. A maradék főtöme^gében 2-klór-10-i(3'-dirnetilaminopropil)-fentia-35 zinból, 3-dimetilamino-l-propanolból, káliumkarbonátból és nem reagált 2-klórfenotiazinból áll. Ezt a keveréket szobahőmérsékletre hűtjük és a következőképpen dolgozzuk fel: 100 ml vizet adunk a fenti keverékhez és 40 a vizes fázist lXlOO ml, majd 2X50 ml éterrel extraháljuk. A káliumkarbonátot tartalmazó vizes fázist elöntjük. Az összegyűjtött éteres fázist 3X125 ml 1 n sósavval extraháljuk, miáltal a bázikus jellegű 2-klór-10-(3'-dimetildi-45 aminopropil)-fenotiazm és a 3-dimetilamino-l-propanol átoldódik a megsavanyított vizes fázisba. Ez utóbbit 50 ml éterrel való extrahálás útján tisztítjuk meg, majd 250 ml 3 n nátriumhidroxiddal semlegesítjük, amikor is egy fő-50 tömegében 2-klőr - 10^(3'-dimetilaminopropil)-fentiazinból álló olajos fázis válik ki. A semlegesített vizes fázist lXlOO ml, majd 2X50 ml éterrel extraháljuk. Az éterss fázist KOH-szemcsékkel való összerázással megszárítjuk és 55 az étert vákuumban ledesztilláljuk. A kapó ti; maradékot olaj szivattyúval elérhető nyomáson desztiUáljuk. A 201 és 210,5 C° közötti forrpontú frakciót (1 Hgmm-en) összegyűjtjük, míg a maradékot 00 elöntjük. Az összegyűjtött frakció tiszta 2-klór-10-(3'-dimetilaminopropil) - fentiazin bázisból áll, melyét jó hozammal kapunk. A termék olvadáspontja 54—56 C°. A bázis 11,1% Cl-t és 8,8% N-t tartalmaz, ami jól megegyezik az 65 elméletinek megfelelő klór- és nitrogéntar-4
