151200. lajstromszámú szabadalom • Eljárás telített amorf olefin-kopoliméreknek, főként az etilén alfa-olefinekkel képzett kopolimérjeinek szilárdan tapadó felvitelére természetes vagy szintétikus rostokra, illetve ilyen rostok beágyazására az említett kopolimérekbe
151200 I. táblázat Egy poliamid-kordszál ,,H. eljárás" segítségével meghatározott tapadóképessége az 1. példa szerinti kopolimér-keverékhez, izocianát és szulfoklórozott kopolimér tartalmú közbenső réteg esetén (a táblázatban megadott értékek legalább hat meghatározás alapján számított átlagértékek). Kísérlet sorszám Kísérleti elrendezés 1. nylon/kopolimér 2. nylon/5% kopolimér heptános oldata/kopolimér 3. nylon/5% szulfoklórozott kopolimér heptános oldata/kopolimér 4. nylon/2% Vulcabond TX xilolban oldva/kopolimér 5. nylon/2% Vulcabond TX xilolban/5% szulfoklórozott kopolimér heptánban/ kopolimér „H. kísérlet Dinamométer-Tapadás érték, kg kg/cm2 nem tapad nem tapad 0,8 3,0 4,7 17,5 9,0 33,5 2. példa: Egy 0,65 mm átmérőjű viszkóz-műselyem kordszálat 3 percig áztatunk egy alábbi összetételű rezorcin-formaldehid gyantaoldatban: víz 100 súlyrész rezorcin 11 súlyrész 36%-os formaldehid 22 súlyrész nátriumhidroxid 1,7 súlyrész Az oldatot felhasználás előtt kb. 1 óra hoszszat öregedni hagyjuk. Az oldattal kezelt kordszálat szárítószekrényben kb. 80 C° hőmérsékleten teljesen megszárítjuk, majd a szulfoklórozott kopolimér (lásd 1. példában) 5%-os heptános oldatában áztatjuk 3 percig. Azután a kezelt kordszálat 50—60 C° hőmérsékleten megszálltjuk. Az 1. példában megadottal azonos összetételű kopolimér-keverék felhasználásával kapott termék tapadóképességi értékeit az alábbi II. táblázatban foglaltuk össze. Ebben az esetben is szembetűnő a rezorcinformaldehid-gyantának az eltérő reakcióképessége egyrészt a szulfoklórozott kopolimérrel, másrészt a nem módosított kopolimérrel szemben. A II. táblázatban közölt 6. kísérlet esetében a kopolimérnek a műselyem-kordszálhoz való még jobban megnövelt tapadóképességét tapasztalhatjuk abban az esetben, ha a szulfoklórozott kopolimérhez csekély mennyiségű poliizocionátot adunk; a szóban forgó esetben „Desrnudur R" nevű termék (trifenilmetán-triizocianát 20%-os oldata metilén-kloridban) került felhasználásra. A tapadóképességet a ,,H. eljárás" mellett egy másik.eljárassal is meghatároztuk. Ez utóbbi módszer főként kordszerű szövetek esetében alkalmazható jól; lényege az, hogy két elasztométerrel bevont szövetdarabot egymást rész-25 30 40 45 50 55 60 65 ben fedő módon, párhuzamos élekkel egymásra helyezünk és így vulkanizálunk, amikor is egy 2—3 mm vastagságú vulkanizált termékhez jutunk. Ebből a kétszeres kordréteget tartalmazó, elasztomerrel bevont vulkanizált termékből, a kordszállal párhuzamos irányban, 2 cm széles és legalább 10 cm hosszú mintadarabokat állítunk elő. Ezeken a mintadarabokon két párhuzamos bevágást létesítünk (mindegyik felületen egy bevágást), a kordszálra merőleges irányban, oly módon, hogy mindegyik vágással csupán a felső (a bevágott felülethez közelebb eső) kordréteget vágjuk át; a két bevágás közötti távolság 1 cm. Az így elkészített próbadarabokat dinamóm éterbe helyezzük és 300 mm/perc nyújtási sebességgel meghatározzuk szakítószilárdságukat, figyelembe véve, hogy a tapadás vizsgálatára szolgáló szakító igénybevétel egy 2 cm2 nagyságú (2 cm széles, 1 cm hosszú) felületre terjed ki. Az eredményeket g/mm2 -ben számítjuk ki. A kísérlet során felhasznált műselyem-kordszövet az alábbi tulajdonságokat mutatta: kordszál/cm 11,2 vetülékszál/cm 0.52 a kordszálak átlagos átmérője 0,65 mm egy kordszál átlagos szakítószilárdsága 8 kg nyúlás 0,97 kg terhelésnél 14% Ha ezt a kordszövetet a II. táblázat szerinti 6. kísérlethez hasonló kezelésnek vetjük alá, az alábbi értékeket kapjuk (legalább 15 kísérlet átlagértékei): szoba- kb. 80 C°hőmérsékleten on közepes adhézió-érték (g/mm2 ) 572 411 maximális adhézióérték (g/mm*) 613 440 4
