151159. lajstromszámú szabadalom • Plasztikus kompozíciók

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1962. VI. 26. (CE—405) Nagy-Britannia-i elsőbbsége: 1961. VI. 26. Közzététel napja: 1963. IX. 23. Megjelent: 1964. XII. 15. 151159 Szabadalmi osztály: 39 b 16—27 Nemzetközi osztály: C 08 g2 Decimái osztályozás: Feltalálók: Sherliker Francis Raymond és Whinyates Percy Jefferson, Widnes, Lancashire, Nagy-Britannia Tulajdonos: Imperial Chemical Industries Limited cég, London, Nagy-Britannia Plasztikus kompozíciók A találmány plasztikus kompizíció, részlete­sebben plasztikus polimer kompozíció, amely­ben a plasztikus polimer anyag utóklórozott polivinilklorid. Ismeretes már a polivinilklorid alkalmazása 5 lágyítókkal, stabilizálószerekkel, pigmensekkel és megfelelő arányú töltőanyaggal elkeverten, melyek tulajdonságai a kemény állapottól az igen hajlékony állapotig változhatnak és me­lyek a használattal szemben jó ellenállást mu- 10 tatnak. Ilyen kompozíciók különösen jól isme­retesek mozaiklapok és egyéb padlóburkoló­anyag alakjában. Régóta ismeretes továbbá az is, hogy a polivinilklorid oly mértékben utó­klórozott lehet, hogy az összes klórtartalom a 15 60%-ot meghaladja és hogy ezáltal a polimer filmképző tulajdonságai némileg- módosulnak. Az utóklórozot anyagot használták már vékony filmek és szálak előállítására, azonban eddig nem sikerült azt tömör alakban felhasználni. 20 Azt találtuk, hogy bizonyos új kompozíciók, melyek plasztikus polimer anyagként utókló­rozott polivinilkloridot tartalmaznak, jelenté­keny előnyöket mutatnak. A polivinilkloridból és hasonló plasztikus 2 5 kompozíciókból álló anyag kialakításához szük­séges, hogy az primer lágyítókat tartalmazzon, mint amilyenek rendszerint valamely szerves észter, mint a dioktilftalát vagy tritolilfoszfát. A primer lágyító rendszerint 60 rész a polimer 3Q 100 részére számítva. Jóllehet az utóbbi évek­ben azt találták, hogy lehetséges a költséges primer lágyító egy részét helyettesíteni oly olcsóbb töltőlágyítókkal (extender), mint ami­lyen a klórozott paraffinviasz, mégis ez utóbbi lágyító mennyisége korlátozott annak folytán, hogy a polimerrel és a primer lágyítóval csak korlátozott mértékben dolgozható össze. Ha az összedolgozhatóság e határát túllépjük, az izza­dás jelensége mutatkozik, vagyis az alakfor­mázott anyag felületén öregedéskor exudátum jelenik meg. így pl. általában azt találták, hogy a primer lágyító mint dioktilftalát aránya a töltőlágyítóhoz, mint amilyen a klórozott pa­raffinviasz, mely 42 súly% klórt tartalmaz, nem lehet kisebb, mint 2:1. így a primer lá­gyító szükségelt nagy mennyisége lényegesen járul hozzá a kompozíció árához. Meglepő módon azt találtuk, hogy klórozott polivinilkloridot, amely 60—70% (előnyösen 62—65%) klórt tartalmaz, kielégítő módon kap­csolhatunk úgynevezett klórozott szénhidrogén típusú töltő lágyítókkal, anélkül, hogy szoká­sos primer lágyítót alkalmazzunk és ily módon igen használható plasztikus kompizícióhoz ju­tunk. Azt találtuk, hogy az előbb említett kló­rozott szénhidrogének használhatók plasztikus kompozíciókban mint primer lágyítók és ezeket kívánt esetben mint egyedüli lágyítószereket alkalmazhatjuk oly plasztikus kompozíciókban, 151159

Next

/
Thumbnails
Contents