151154. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas tartóberendezés gördölőcsapágyakhoz

151154 3 • . 4 jére és annak többé vagy kevésbé merev felfekvését biztosítják. A gördülőcsapágy hordképességet azonban csak oly módon lehet növelni, hogy annak megfelelő szilárdságát változatlanul megtartva a külső gyűrű bizonyos fokú utánengedő képességét használjuk ki a terhelőerők irányában, amelyek a tengelyre merőlegesek. Ennek megfelelően az ismert szerkezeteknél az előf észül tség csekély volta miatt nem lehet olyan erőket átvinni, amelyek megfelelnek a mereven beépített csapágy hordképességének, tehát a csapágy terhelhetőségét nem növelik, hanem inkább csökkentik. A jelen találmány a fenti meggondolásokból kiindulva azt a megismerést veszi alapul, hogy oly gördü/őcsapágyaknál, amelyeknél tengelyirányban szorítócsavarokkal összenyomott rugalmas közbenső testet alkalmaznak, a tengelyirányú nyomást gyűrű alakú szorítószervek segtíségével olyképp kell átvinni, hogy a következő hatást lehessen elérni: Az ismert szerkezeteknél az előfeszültség alá helyezett alkatrészt, tehát a rugalmas közbenső darab a szorítóerő hatása alatt a gördülőcsapágy külső gyűrűjénél hordószerűen kidomborodik, ami szükségképpen a külső gyűrűn egyenlőtlen feszültségelosztást eredményez. Az elosztás tehát olyan, hogy a külső gyűrű közepénél vannak a legnagyobb erőhatások, amelyek a gyűrű széleinél nulláig csökkennek. Ettől eltekintve a rugalmas közbenső test és az előfeszítésre használt részek is kedvezőtlen igénybevétel alá kerülnek. További hátrány, hogy a gördülőcsapágyban, főleg annak külső gyűrűjében is hátrányos alakváltozások keletkeznek, sőt a legnagyobb feszültség éppen azon a részen van, ahol a külső gyűrűben készített gördülőpálya folytán a keresztmetszet a legkisebb. A gyűrű széleinél, ahol a keresztmetszet a legnagyobb, a feszültség nulláig csökken. A fentiekből már következik, hogy a gördülőcsapágy külső gyűrűjében az ismert megoldásoknál keresztirányú behajlás következik be, miáltal a keresztmetszet alakja hátrányosan megváltozik. Ez a deformálódás főleg a lengőmozgást végző vagy függesztett csapágyaknál a futási tulajdonságokat hátrányosan változtatja meg és azt is eredményezi, hogy a terhelés nem egyenletesen oszlik meg a két gördülőpályán. Ha a csapágy nagyobb terhelés hatása alá kerül, a tartórészekben még nagyobb alakváltozások lépnek fel, amelyeknél a nyomás elosztása hasonló, miáltal az említett hátrányok még súlyosabbakká válnak. A találmány lehetővé teszi, hogy a külső gyűrű említett keresztirányú, hátrányos elváltozását minimális értékre csökkentsük és ezzel a futótulajdonságokat a megengedett terhelés megnövelése mellett javítsuk. E célból a találmány értelmében a közbenső testet tengelyirányban feszítőcsavarokkal összenyomjuk és a rugalmas alakváltozást közvetlenül visszük át a külső gyűrűre (ami még magában véve ismeretes) és a közbenső test megfelelő kialakításával és/vagy megfelelő anyag alkalmazásával elérjük azt, hogy a gördülőcsapágy külső gyűrűjére kifejtett nyomás tengelyirányú metszetben a külső gyűrű határoló felületén nem lineáris elosztású, hanem a nyomóerők maximuma a külső gyűrű két homlokfelületénél van, a legkisebb nyomás pedig a gyűrű közepénél keletkezik. Ilyen módon, figyelembe véve a golyóscsapágy külső gyűrűjének keresztmetszeti alakját,, ezen a gyűrűn egyenletes nyomáselosztás keletkezik és így a hátrányos keresztirányú elhajlásokat meggátolhatjuk. A rajzok a találmány néhány példaképpeni kiviteli alakját vázlatosan mutatják. Az 1. ábrán részleges oldalnézetben és a 2. ábrán metszetben feltüntetett csapágy, a 3. ábrával együtt a találmány alapgondolatának magyarázatára alklmas. Hasonló magyarázatokat szemléltet a 4. ábra is. Az 5—8. ábra a találmány különböző megvalósítási módjait szemlélteti, de olyképp, hogy az ábrák főleg a rugalmas közbenső testet és a mellette levő részeket metszetben szemléltetik. A 9—11. ábra a találmány további kiviteli alakját mutatja. Az 1. és 2. ábra szerint a 3 gördülőtestek az 1 belső és a 2 külső gyűrű között gurulhatnak. A gördülőcsapágynál a 4 tengely és a csapágyat hordozó 5 alkatrész közötti kapcsolatot a csapágy körül elhelyezett 6 közbenső test létesíti. A közbenső testet a 6a lyukakon áthatoló 7 csavarok és a 8 szorítógyűrűk segítségével lehet tengelyirányú nyomás alá helyezni. Ha először feltételezzük, hogy az 1, 2 és 3 részek merevek és hogy a 6 közbenső test is merev, akkor nyilvánvaló, hogy a függőleges csapágyterhelést csak a 3a golyó viszi át. A gyakorlatban a helyzet valamivel kedvezőbb, mert a 3a golyót a terhelés egészen kis mértékben belapítja és így az a gördülőpályába szorul. Ezáltal a mellette levő golyók szintén igen kisfokú alakváltozás következtében résztvesznek a csapágy terhelésének átvitelében. Tapasztalat szerint azonban a hasznos terhelésnek ilyen módon való elosztása nem mindig kielégítő, sőt legtöbbször hátrányos. A terhelés növelhető, ha a 6 alkatrész rugalmas és alkalmas arra, hogy az ellipszishez hasonló alakváltozást engedjen meg a 2 külső gyűrűnél. Ezáltal ugyanis a terhelőerők több golyó (gördülő alkatrész) között oszlanak meg, éspedig nagyjában egyenletes elosztással. További előny, hogy a gördülőtestek a külső gyűrű gördülőpályájába nem szorulnak be, ami a terhelés lényeges növelését teszi lehetővé. Ezek a körülmények még nagyrészt ismeretesek és nem tartoznak szorosabb értelemben a találmányhoz. A leírt jelenségek a gördülőcsapágy ho-rdképességének eléggé számottevő növelését eredményezhetik, de a találmány lehetővé teszi^ a nagyon számottevő további hordképességnövelést, amire a szerkezeti kivitel lehetőséget ad. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2