151075. lajstromszámú szabadalom • Thermo-regulációs aerosol készülék

151075 • ismertetett módszer, a száraz gázmelegítés az elkerülhetetlen túlmelegítés miatt korrózióveszélyt jelent a fém alkatrészekre, különösen oxigénporlasztás esetén, a korróziós termékek a porlasztó eldugulását eredményezhetik. Nedves melegítés esetén a magasnyomású gáznak a folyadékon való átbugyborékolása a folyadék jó hőközvetítése mellett is sokkal kisebb hőátadó felületet biztosít folyadék és gáz között, mint jelen találmány, melyben a felmelegített folyadék hőhatása a mikronrendű folyadékrészecskék relatíve összehasonlíthatatlanul nagyobb felületén történik a gáz felé. A régi fűtési módszer minőségi elégtelensége, hogy nem tudták biztosítani a hőérzékeny hatóanyag hővédelmét, ugyanis a hőártalom szempontjából kíméletesebb porlasztógáz előmelegítés esetében is az egész porlasztás idején (10—30 perc) át érvényesülő hőhatás különösen oxigénporlasztás esetén alkalmas arra, hogy a rendkívül gyakran alkalmazott adrenalin származékokat roncsolja. Ha pedig a hőhatás fokozására magát a gyógyszeroldatot is melegíteni kívánnánk, a melegített edény fala melletti folyadékréteg elkerülhetetlenül messze túlmelegszik a kívánt hőfokon, ami a gyakorlatilag kevésbé hőérzékeny gyógyszereket is roncsolja. A találmány lényege kettős porlasztó rendszer, mégpedig egy hatóanyag tartályból álló fűtés nélküli porlasztó részleg és egy hígítószer tartályból álló fűthető porlasztó részleg. A hőközléstől mentes porlasztótartály szerepe: a hőérzékeny hatóanyagot megóvni a hőkárosodástól, a hígítószer tartály szerepe pedig: a fűthetőség révén a kellő hőfok biztosítása. A hőközlós nélkül porlasztott hatóanyagaerosol a kellő hőfokot a mindkét tartály számára közös kivezető csőben történő keveredés révén éri el, átvéve a felmelegített hígítószer -aerosol hőjét. A porlasztás hatásosságát mindkét tartályban külön cirkulációs porlasztó rendszer biztosítja, mely cirkulációs módszernek lényege az, hogy a porlasztó rendszer fúvókája a hengerpalást alakú ütközőfalra hegyesszögben fújja a porlasztandó anyagot, minek következménye az, hogy a körpályán való nagysebességű áramlás ismétlődő ütközési lehetőséget eredményez, ugyanakkor a körirányú áramlás a centrifugális tehetetlenség révén szelekciót eredményez a különböző méretű részecskék számára olyképpen, hogy a bizonyos méreten felüli részecskék centrifugális tehetetlenségük következtében megmaradnak a fal közelében és visszajutnak a porlasztandó tömegbe, a bizonyos méreten aluli részecskék pedig, amelyek a centrifugális tehetetlenséggel szemben relatív lebegésre képesek, kiszabadulnak a perifériás keringésből, s a porlasztótérből a kifele irányuló légáramlással távoznak. Az ütközőfal a hígítószer porlasztó rendszerében azonos a tartály falával. A hatóanyag porlasztó rendszerében attól független. Ez utóbbit a különböző hatóanyagok kimosását lehetővé tevő gyors szétszedhetés teszi ajánlatossá. A hígítószer porlasztójának fúvókanyílása a folyadékfelszínnel nem párhuzamos síkban irá-5 nyitja a kiáramló levegősugarat, hanem szögben felfelé. Ennek rendeltetése az, hogy a kiáramló légsugár főleg felfelé terelje a cirkulációs áramlást, ne legyen lefelé irányuló vektora az áramlásnak, ami a folyadékfelszínt 10 felborzolná, ill. a porlasztandó folyadékot nem kívánt fröcskölésre kényszerítené. A találmány harmadik szempontja a légzési perc térfogatnak megfelelő porlasztó levegőmennyiség biztosítása annak veszélye nélkül, 15 hogy a felfokozott légáramlás a nagyméretű aerosol részecskéket is magával ragadná. Ezt ugyancsak a cirkulációs rendszerű porlasztási mód oldja meg a már leírt centrifugális szelekciós elv szerint. 20 A hőátadás első minőségi problémája a hőérzékeny gyógyszer károsodásának kizárását tehát azáltal biztosítja a módszer, hogy maga a hőérzékeny hatóanyag közvetlen hőközlést nem kap. Tehát nincs kitéve sem annak, hogy 25 a porlasztás egész folyamán (10—30 perc) az esetleg veszélyes 50 C° éri (előmelegített levegő), sem annak a még nagyobb veszélynek, amit a porlasztóedény közvetlen melegítése jelentene. 30 A hőátadás második mennyiségi problémáját, vagyis az időegység alatti aránylag nagy mennyiségű hőnek az átadását olyképpen biztosítjuk, hogy nem magát a porlasztógázt melegítjük (rossz hővezető), hanem a jó hővezető 35 folyadékot (hígítószer). A hőátadásnak harmadik biztonsági szempontja a robbanásmentesség. Hőközlést a normál atmoszférán levő folyadék kap, tehát meghibásodás esetén robbanásveszélyről nem lehet 40 szó. Hogy a hőátadás minél jobb effektussal, minél nagyobb felületen történjen, a hígítószer tartályt az elektromos fűtőköpeny külső felületén veszi körül. Hogy a külső felületen alkalmazott fűtőköpeny érintési veszélyét meg-45 szüntessük, kettősfalú köpennyel vesszük körül, amelyben a magasnyomású porlasztógázt áramoltatjuk. Ezen áramoltatás célja az érinthetőségig való hűtése a műszer külső falának. A gáz melegítése szempontjából ez lényegtelen, 50 ugyanis ezen a viszonylag kis felületen a rossz hővezető gáz által felvett melegmennyiség elenyésző a jó hővezető folyadék által felvett . melegmennyiséghez viszonyítva. A fűtést 24 voltos letranszformátolt áram-55 mai oldjuk meg. Az egész rendszer hőszabályozását elektromos kapcsolású hőmérő végzi elektromágneses relé közvetítésével. A 24 voltos fűtő áramkörben olvadó biztosíték van iktatva, amely túl-60 áram esetén kiolvadva nemcsak a 24 voltos oda- és elvezető vezetékében szakítja meg a rugóval biztosított érintkezést, hanem a transzformátort tápláló hálózati áramkörben is mind az odavezető, mind az elvezető ágban meg-65 szakítja a rugóval létrehozott érintkezést. 2