151036. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új karbaminsav-származékok előállítására, valamint ilyen származékokat tartalmazó, növényparazita nematodák irtására szolgáló szerek
151036 3 zékok). Az RÍ és R2 helyettesítők közül az egyik előnyösen hidrogénatomot, míg a másik valamely rövidszénláncú alkilcsoportot, főként metil- vagy etilcsoportot képvisel. Az (I) általános képletnek megfelelő új vegyületeket a találmány értelmében oly módon állíthatjuk elő. hogy valamely, az alábbi (IT) általános képletnek megfelelő vegyületet NC— CH a—CH 2 —X^A—Y (II) valamely, az alábbi (III) általános képletnek megfelelő vegyülettel reagáltatunk: -C x3 ./ Rí (III) N \ R2 úgy járunk el, hogy valamely, az alábbi (IV) általános képletnek megfelelő vegyületet: Az (I) általános képletű vegyületek előállításának egy további lehetséges módja szerint HX,_ — A — X2 X3 N Rí R, (IV) 10 15 20 E képletekben X1; X 3 , Ru R 2 és A jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel, míg az Y és Z maradékok közül az egyik 25 egy mozgékony, a reakció során anionként kilépő maradékot jelent, a másik pedig a —X2 Q csoportot képviseli, amelyben Q mozgékony, a reakció során kationként kilépő maradékot jelent. 30 Az anionként kilépő maradék előnyösen egy halogénatom, mint pl. klór- vagy brómatom lehet. A kationként kilépő Q maradék hidrogénatom, fématom, előnyösen alkálifématom 35 vagy pedig egy földalkálifématom egyik egyenértéke, vagy egy ammóniumcsoport lehet. A reakció során a halogénanion sósav vagy alkálifém-, földalkálifám- vagy ammóniumhalogenid alakjában hasad le, egy X2 oxigén-vagy 43 kén-híd egyidejű kialakulásával, a (II) és (III) vegyületek maradékai között. A reakciót valamely szerves vagy szervetlen bázis, valamint adott esetben valamely oldószer jelenlétében folytathatjuk le. Szerves bázisként pl. tercier 45 alifás vagy heterociklusos aminők, mint trietilamin, piridin stb. jöhetnek tekintetbe. Szervetlen bázisként pl. alkálifémhidroxidok, mint nátriumhidroxid vagy káliumhidroxid alkalmazhatók. Oldószerként víz, aromás szén- r3 hidrogének, mint pl. benzol, toluol vagy xilolok, továbbá észterek kerülhetnek felhasználásra. A fenti eljárásmód egyik változata értelmé- c5 ben a (III) általános képletű reakcióképes savszármazékok helyett foszgént ill. tiofoszgént és a megfelelő alkil- vagy dialkilaminokat, vagy pedig a megfelelő alkü-izocianátokat ül. alkilizocianátokat reagáltatjuk olyan (II) álta- 6a lános képletű vegyületekkel, amelyekben Y hidroxil- vagy merkapto-csoportot jelent. 65 — e képletben X1; X 2 , X 3 , A, R x és R 2 jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — akrilnitrillel reagáltatunk. Ezt a reakciót szintén valamely bázis és/vagy oldószer jelenlétében lehet adott esetben lefolytatni. Bázisként tercier alifás és heterociklusos aminők, valamint alkálihidroxidok, oldószerként pedig víz, aromás szénhidrogének, ketonok és észterek jöhetnek tekintetbe. A találmány szerinti eljárással előállított új vegyületeket szilárd alakban, pl. finoman porított szórószerként vagy szemcsézett készítményként, továbbá folyékony állapotban, emulzió, szuszpenzió vagy oldat alakjában használhatjuk fel nematodák irtására. A felhasználási alak megválasztása a szándékolt alkalmazási módhoz igazodik, amely viszont elsősorban az irtandó nematodák fajtájától, a védendő növény-kultúrától, a klimatikus és talajviszonyoktól, valamint az adott technikai feltételektől függ. Rendszerint előnyös, ha a hatóanyag egyenletes elosztását biztosítjuk egy kb. 15—25 cm mélységig terjedő talajrétegben, mimellett hektáronkénti hatóanyagszükséglet általában 50 kg és 250 kg között van. Lehetséges azonban a hatóanyagot egyes adott helyekre, mint pl. a növények ültetésére szolgáló lyukakra vagy a vetési barázdákra korlátozottan alkalmazni; ily módon bizonyos körülmények között kielégítő védőhatást érhetünk el, csökkentett hatóanyagszükséglet mellett. A porozószereket a hatóanyagnak valamely szilárd, por alakú, vízben oldhatatlan vagy nehezen oldódó vivőanyaggal való összekeverése vagy összeőrlése útján állíthatjuk elő. Ilyen vivőanyagként pl. talkum, diatomaföld (kovaföld), kaolin, bentonit, kalciumkarbonát, bórsav vagy trikalciumfoszfát használható. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy a hatóanyagot valamely illékony oldószer segítségével visszük fel a vivőanyagra. Szórószerek előállítása céljából vagy már önmagukban durvább szemcséjű és/vagy nagyobb fajsúlyú vivőanyagokat, mint pl. durvábban őrölt mészkövet, homokot vagy löszt alkalmazhatunk, vagy pedig oly módon járhatunk el, hogy a hatóanyag valamely önmagában finomabb szemcséjű, adott esetben pórusos vivőanyaggal képezett keverékét utólag szemcsésítjük. A szórószerekhez vivőanyagként vízben vagy citrátban nagyobb mértékben oldható anyago-2
