151034. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ditiokarbaminsav-származékok előállítására, valamint ilyen származékokat tartalmazó szerek növényparazita nematodák és gombák irtására
3 151034 4 valamely, adott esetben hidroxilgyökkel vagy halogénatommal helyettesített ciklopenten—(2)-il- vagy eiklopentil-halogenidet, előnyösen vizes közegben vagy valamely vízzel nem keveredő szerves oldószerben valamely, az alábbi (II) általános képletnek megfelelő ditiokarbaminsav HS — CS • •N Rí R2 (II) — ahol RL és R2 jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — valamely sójával hozunk reakcióba. A fenti reakció lefolytatására szerves oldószerként főként a benzol jöhet tekintetbe. A (II) általános képletnek megfelelő ditiokarbaminsav sójaként előnyösen az alkálifémsok, pl. a nátrium- vagy káliumsó, vagy pedig az ammóniumsó alkalmazható. Ciklopentil-, ill. ciklopentenil - halogenidként előnyösen a kloridot használhatjuk. Ezek a kiinduló anyagok már ismert vegyületek, vagy pedig önmagukban ismert módszerekkel könynyen előállíthatók; az ilyen halogenidek példáiként az alábbi vegyületeket említhetjük: ciklopentilklorid, ciklopenten-(2)-il-klorid, 1,2--dibróm-ciklopentén-(3), 1,2- vagy 1,3-diklóreiklopentén-(2) stb. A ditiokarbaminsav-sóval történő reagáltatás az alkalmazott oldószertől, ill. hígítószertől függően 10 C° és 90 C° közötti hőmérsékleten folytatható le; e reakció útján jó termelési hányaddal és a felhasználáshoz szükséges tisztaságban kapjuk a rendszerint cseppfolyós halmazállapotú végtermékeket. A találmány egy másik kiviteli módja értelmében oly módon is előállíthatjuk az (I) általános képletnek megfelelő hatóanyagokat, hogy valamely, adott esetben hidroxilgyökkel vagy halogénatommal helyettesített merkapto-ciklopentén-(2) vagy merkapto- - ciklopentán vegyületet először tiofoszgénnel reagáltatunk valamely savlekötőszer jelenlétében, amikor is a megfelelő ditioszénsav-ciklopentilészter-klorid vagy ditioszénsav-ciklopentenilészter-klorid keletkezik, majd ezt ammóniával vagy valamely mono- vagy dialkilaminnal reagáltatva az (I) általános képletnek megfelelő végtermékké alakítjuk át. Ennek az eljárásmódnak egyik változata értelmében oly módon juthatunk el közvetlenül is az (I) általános képletnek megfelelő M-monoalkil-ditiokarbaminsav-észterekhez, hogy valamely, adott esetben halogénatommal vagy hidroxilgyökkel helyettesített merkapto-ciklopentánt vagy merkapto-ciklopentént alkil-izotiocianátokkal reagáltatunk, előnyösen benzolos közegben, melegítés mellett. Az (I) általános képletnek megfelelő N-dialkil-ditiokarbaminsav-észterek az adott esetben helyettesített merkapto-ciklopenténből, ill. merkapto-ciklopentánból közvetlenül oly módon állíthatók elő, hogy e vegyületeket melegítés közben, előnyösen valamely savlekötőszer jelenlétében N-dialkil-ti okarbamil-halogenidekkel reagáltatjuk. Végül a találmány egy további kiviteli alakja értelmében oly módon juthatunk az (I) általános képletnek megfelelő hatóanyagokhoz, hogy valamely, adott esetben hidroxilgyökkel vagy halogénatommal helyettesített 1U ciklopéntént vagy ciklopentadiént valamely, a {II) általános képletnek megfelelő ditiokarbaminsav sójával elegyítünk és hidegen, pl. —15 C° és +5 C° közötti hőmérsékleten ásványi savat adunk hozzá, amikor is a felsza-15 baduló (II) képletű ditiokarbaminsav ráhelyeződik a ciklopentén kettőskötésére, ill. a ciklopentadién egyik kettőskötésére és így jön létre az (I) általános képletnek megfelelő hatóanyag. 20 Az (I) általános képletnek megfelelő hatóanyagok közül különösen előnyösek az olyan N-monoalkil - helyettesített ditiokarbamátok, amelyek képletében az RT és R 2 gyökök közül az egyik hidrogénatomot, a másik pedig vala-25 mely rövidszénláncú alkilcsoportot, különösen metilcsoportot képvisel. A találmány szerinti új vegyületek előállítási módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. E példákban a „részek" súly-' •">;) részeket jelentenek; a hőmérsékleti adatok Celsius-fokokban értendők. 1. példa: S5 A kiinduló anyagul szolgáló só előállítása céljából 427,5 rész 35%-os vizes metilaminoldatot élénk keverés közben 10—12° hőmérsékleten hozzácsurgatunk 342 rész széndiszulfid és 900 ti. rész víz elegyéhez, majd a ka-40 pott elegyet még fél óra hosszat tovább keverjük ugyanezen a hőmérsékleten. Ezután 10—12° hőmérsékleten 180 rész nátriumhidroxid 900 tf. rész vízzel készített oldatát adjuk az elegyhez és 2—3 óra hosszat szobahőmér"íj sékleten tovább keverjük, aminek során a monometil-ditiokarbaminsav nátriumsója képződik az oldatban. E só tisztán átlátszó vizes oldatához élénk keverés közben, 10—12" hőmérsékleten, lassan £0 hozzáadunk 343 rész ciklopentenilkloridot, amikor is olajszerű alakban kiválik az előállítani kívánt N-metil-ciklopenten-(2)-il-ditiokarbamát. A reakció teljessé tétele céljából a reakcióelegyet még néhány óra hosszat tovább 55 keverjük 40—70° hőmérsékleten, majd a terméket elválasztjuk, 1000 tf. rész éterben oldjuk és vízzel háromszor mossuk. Az éteres oldatot szárítjuk, majd az étert ledesztilláljuk. A visszamaradt olajat 20 óra hosszat 50—60" 60 hőmérsékleten nagyvákuum - szivattyú alatt tartjuk, a könnyen illanó szennyezések elszívatása céljából. Így a terméket jó tisztasági fokban kapjuk; ez a termék azonban nem desztillálható bomlás nélkül. 65 A fent leírthoz hasonló módon, ciklopentenil-2
