150997. lajstromszámú szabadalom • Gép nedves, vagy száraz állapotú szövetek tekercs alakban történő folyamatos kezelésére

150.997 3 maradását van (hivatva érzékelni, továbbá a szövetnek a tekercselőihengerre való rögzítését a később ismertetett módon elősegíti. A 18 nyíl irányában belépő és a 16, 17 kompenzátor hengereket elhagyó szövetpálya vezetését szolgáló 27 henger, csak a 28 nyíl irányában képes elmozdulni, aminek szerepét részletesebben a 3. ábra ismertetésékor tárgyaljuk. Az 1. ábrán látható továbbá a 21 hengerre rögzített 22 kar, és a 29 bütykös tárcsa, ami a 30( görgőkaros kapcsoló görgőjét mozgatja a kimenő 15 szövetpálya helyzetváltozásának hatására. A biztonságosabb szövetvezetést a 31 vezetőhenger szolgálja. A 2. ábra azt az állapotot mutatja, amikor a 2 hengerre feltekercselt kettős szövetréteg éppen elfogy, és elvált a 2 hengertől és a 33 nyíl irányában leesik, majd a szövetpálya haladása következtében kiegyenesedik. Az 1 henger súlyánál fogva legalsó helyzetében van, a 7 sirnítóhenger lefelé mozog és a 10 ütköző közvetítésével emeli a 6 simítóhengert. A 20 tapintó súlyánál fogva a 32 nyíl irányában fordítja a 22 kart. Ez elfordítja a 21 tengelyt. A tengelyre erősített 29 bütykös tárcsa bekapcsolja a 30 görgőkaros kapcsolót és ezzel a később ismertetendő önműködő vezérlő berendezést. A 3. ábra azt az állapotot mutatja be, amely a vezérlőberendezés működésének hatására bekövetkezik. Vagyis az 1 és 3 tekercselőhengerek forgási iránya a 2. ábrán jelzettekkel ellentétesre változik és az új forgási irányokat a tekercselőhengerekbe rajzolva jelezzük. A 34 nyíl irányába haladó 35 szövetszakasz a 3 hengerre tekercselődik, mivel a 24 tengely körül elforduló 25 karon csapágyazott 26 henger a 3 hengerre támaszkodva rászorítja a szövetet. A feltekercseléshez szükséges 36 szövethurok képződését az segíti elő, hogy a 27 vezetőhenger csak a 28 nyíl irányában tud elfordulni, ellenkező irányba való elfordulását ismert megoldású, csak egy irányba való szabad elfordulást lehetővé tevő szerkezet, pl. kilincsmű akadályozza. Ennek következtében a 13 szövetszakasz a 28 nyíllal ellentétes irányban nem tud viszszacsúszni. A 3 henger forgása következtében a 36 szövethurok nő, majd a 34 nyíl irányába haladó 35 szövetpályával együtt a 3 hengerhez szorul. Ettől kezdve a 3 hengerre tekercselődik a 13 és 38 szövetszakaszból képződő kettős szövetréteg. A 2. és 3. ábrán bemutatott folyamat néhány -másodperc alatt játszódik le. Ez alatt a 13 és 15 szövetszakasz haladási sebessége eltér a 18 nyíl' irányában érkező és a 19 irányban távozó szövetszakasz sebességétől. Ezt a sebességkülönbséget egyenlíti ki a bemenőoldali kompenzátor azzal, hogy a 17 hengere a 37 nyíl irányába, a kimenőo'ldali kompenzátor 17 hengere a 38 nyíl irányába mozdul el. A 17 hengerek elmozdulásának hosszát úgy kell megválasztani, hogy a bemenőoldali kompenzátorban keletkező szövethurok hossza és a kimenőoldalon elfogyó szövethurok hosszúsága megfeleljen annak a szövetmennyiségnek, ami a feltekercselés megszűnése és az új tekercsképzés megindulása között eltelt időben a 18 nyílnál belép, illetve a 19 nyílnál kilép. E követelmény kielégítése lehetővé teszi azt, hogy a találmány szerinti berendezés előtt és után levő gépek változatlan sebességgel működjenek a tekercsváltási időtartama alatt. Az; új tekercsiképzés megindulása után a 17 hengereknek vissza kell térniök az 1. ábrán teljes vonallal rajzolt helyzetbe. Ebből a célból a 17 henger helyzetétől függően szabályozni kell a mindenkori feltekercselést végző henger hajtómotorjának és 19 nyílnál kilépő szövet húzását végző gép hajtómotorjának üzemét. Erre alkalmazni lehet a feszültségmentes széles mosógépek kompenzátorhengerei és hajtómotorjai között használatos kombinált mechanikus-elektromos szabályozóberendezéseket. A találmány szerinti gép tekercselő hengerei, az azok egyedi meghajtására szolgáló áttételek és hajtómotorok a 4 főtengellyel együtt fordulnak el. Az egyes tekercselő hengereik és a meghajtásukra szolgáló motorok működésének jellege egy adott pillanatban azok helyzetétől, továbbá a 22 kar. állásától függ. A hajtómotorok helyzettől függő működését a. 4. ábrán mutatjuk be. A 4 főtengelyre erősített 39 szigetelőanyagból készült henger palástján helyezkednek el egymástól elektromosan elszigetelve a célszerűen vörösrézből készült egyenlő nagyságú gyűrűdarabok. A három tekercselőhenger hajtására szolgáló három villamosmotor -— célszerűen egyenáramú kompaunk motor — mindegyik kapcsa egy-egy gyűrűdarabhoz csatlakozik, a 41 vezetékekkel. E vezetékeknek csak a gyűrűdarabhoz csatlakozó szakaszát tüntettük fel. Az egy motorhoz tartozó gyűrűdarabok tengelyirányában egymás mellé sorakoznak, azonos helyzetben, tehát az 5. ábrán — ami a főtengely irányában nézve mutatja ezt a szerkezeti részletet — az egy motorhoz tartozó gyűrűdarabok egymással fedésben vannak. A gyűrűdarabokhoz a 42. rugók a 43. szénkeféket nyomják. A rugók és a szénkefék az egymástól és a berendezés tartószerkezetétől elektromosan elszigetelt, és a berendezés tartószerkezetére rögzített 44 hüvelyekben foglalnak helyet. A gyűrűdara'bok végpontjai között foglal helyet a szigetelőanyaggal kitöltött 45 hézag, ami szélesebb, mint a 43 szénkefék annak elkerülésére, hogy két szomszédos gyűrűdarabot egy szénkefe rövidrezárjon. [Emiatt egy gyűrűdarab ívének központi szöge 120°-nál kisebb. Egy feltekercselő művelet során 120°-nál nagyobb szöget kell a tekercselő hengernek árammegszakítás nélkül megtennie, amikor viszont üresen halad, nincs szüksége áramellátásra. Ezért ezen a szakaszon a kefék által bezárt szög nagyobb 120"-nál, a többi szakaszon ezért kisebb lehet, ami a folyamatos áramellátást biztosítja. Az egyes tékercselőhenger'ben lejátszódó műveletek 120°-os elfordulása után változnak, a kefék viszont nem 120°-ban helyezkednek el. Ezért a 6. ábra szerint a főtengelyre rögzített 46 bütykös tárcsán 120°-ként a 47 bütykök helyezkednek el, amik a 4. ábrán feltüntetett 48 görgőkaros kapcsolókat működtetik. Ezek az elektromos vezérlések körében ismeretes módon a, főtengely elfordulási szögének megfelelő áramkörökkel kötik össze a 40 szénkefékhez vezető 49 huzalokat, amelyeknek csupán a szénkefékhez vezető szakaszát tüntetjük fel a 4. ábrán. A tekercsváltást létrehozó önműködő vezérlő berendezés célszerűen ismert elektromos kapcsolókészülékeknek az 1. ábrán mutatott 20 tapintóval