150990. lajstromszámú szabadalom • Berendezés forgó gépalkatrészek automatikus kiegyensúlyozására

2 150.990 tengelyben elrendezett tengelyen külön-külön elhelyezett gördülő csapágyon ágyazva helyezzük el (3. ábra). Találmányunk szerinti berendezéssel elhagyjuk az eddigi megoldásokban használt golyókat körülfogó futópályát. A golyókra ható erők változatlanok maradnak, mert az elrendezés lényegében azonos maradt, az erők szempontjából. Az erők karjai a találmány szerinti elrendezésnél kedvezően alakulnak, ugyanis a golyók elfordulását okozó nyomaték megnő. A C; erő a találmány szerinti elrendezésnél a középpont körül k karon fejt ki D — d nyomatékot (k = , ami lényegesen nagyobb, 2 mint az előző — kar volt. Az elfordulást gátló 2 nyomaték csökken, mivel a gördülő ellenállás karja pontosan elkészített kisméretű golyóscsapágy esetén kisebb értéken tartható, mint a golyó és a futópálya közötti gördülő ellenállás karja. Fentieket összegezve belátható, hogy a kiegyensúlyozás érzékenységét fenti két okból lényegesen megjavítottuk. A találmány szerinti elrendezésnél nem vagyunk kötve a kiegyensúlyozó tömeg alakjához, nem kell gömbalakot választani. A tömeg alakját a rendelkezésre álló hely alakjától függően képezzük ki és célszerűen a legelőnyösebb helykihasználás szempontjából szegmensalakúra választjuk. Ez ugyanis a jelenleg (használatos golyós vagy görgős alakokkal szemben azért is előnyösebb, mert súlypontja és ezzel az erő karja nagyobb. A találmány szerinti kiegyensúlyozó berendezés azért is nagyon előnyös, mert a kiegyensúlyozó elemeket nem kell nagy pontosságú körpályán gördítenünk. Technológiailag sokkal könnyebb megoldást jelent csapágyak, célszerűen golyós vagy görgőscsapágyak részére központos csapot elkészíteni, szemben a nagy átmérőjű futópályával. A találmány szerinti kiegyensúlyozó berendezésnek példakénti kiviteli alakját rajzon mutatjuk be. A rajzon az 1. ábra, mint már említettük, az eddig ismert köszörűkőnél orsóra alkalmazott, rugós alátámasztású berendezést, a 2. ábra az ismert elrendezésnél szokásosan kia'akított kiegyensúlyozó fej merőleges metszetét ábrázolja, a 3. ábra a találmány szerinti elrendezésnél a geometriai középpontban elrendezett tengelyen különkülön kis gördülő csapágyakon ágyazva a szegmens alakú súlyokat ábrázolja, a 4. ábra a találmány szerinti kiegyensúlyozó szerkezet példaként két csapággyal ágyazott tömeg esetén kialakított egyensúlyozó szerkezet metszetét mutatja be, az 5. ábra a berendezés rezgésmérő és vezérlőszerkezeténak példakénti vázlatos elrendezési képét mutatja be. Az 1. ábrán, mint már említettük, a jelenleg ismeretes köszörűkőre alkalmazott kiegyensúlyozó berendezést mutatjuk be. Az orsó 1 elülső csapágya a 2 rugók által rugalmasan van alátámasztva: 3 hátsó csapágya pedig önbeálló kikészítésű. A tengelyre központosán illeszkedik 4 köszörűkő és 5 kiegyensúlyozó fej. A kiegyensúlyozó fej tengelyre merőleges metszetét fentebb ismertetett módon a 2. ábrán mutatjuk be, ahol Arn töfablettömeg hatására a kiegyensúlyozás alatt a forgóegység és vele együtt a kiegyensúlyozó fej is a többlettömeg irányába eltolódott 0' pont körül forog. Ezáltal a golyókra ható centrifugális erők nem mennek keresztül a forgó rendszer 0 geometriai forgáspontján. A C centrifugális erő felbontható a geometriai forgásponton átmenő Cr és C; komponensekre, ezért a nyomaték Cr— értékű és a golyót a kívánt 2 értelemben akarja forgatni. Az elf ordítást gátolja Cr erőnek és a gördülő súrlódás f szorzatából eredő nyomaték. A 3. ábrán mutatjuk be a találmány szerinti gördülő testeket merev kar által a geometriai forgástengelyben elhelyezett tengelyen külön-külön csapágyon ágyazva. A golyókra ható erők változatlanok maradnak, azonban az erő karjai k = D — d — -re növekedtek az eddigi megoldás szerinti k =— értékkel szemben. 2 A találmány szerinti berendezés elrendezésének metszetét vázlatosan a 4. ábrán mutatjuk be két darab kiegyensúlyozó tömeg esetére. A kiegyensúlyozó elemek 6 szegmensek az orsóval szigorúan központos 7 fedélen vannak nagy pontosságú kisméretű csapágyakon, célszerűen golyós csapágyakon ágyazva. Rögzítésüket 8 dugattyúra erősített 9 tárcsa végzi rugóerő hatására azáltal, hogy rajtuk keresztül elmozduló 10 csapokat hozzászorítja a tengelyen kiképzett homlokfelülethez. Fellazításkor a 6 szegmenshez rögzített és a csap hornyába benyúló 11 laprugó biztosítja, hogy a homlokfelülettől visszahúzódjék a 10 csap. A fellazítást célszerűen hidraulikával végezzük, példaképpen oly módon, hogy a 12 ágba nyomóolajat vezetünk. A kiegyensúlyozó szerkezet 14 rezgésmérő berendezéssel van összekapcsolva (5. ábra). A 14 rezgésmérő érzékeli az orsóház rezgéseit és amennyiben e rezgések egy előre meghatározott és beállított értéket elérnek, 15 erősítő jelzést kap. Ha 16 kapcsoló zárt helyzetben van, akkor 17 mágnes nyitja 18 szelepet és ezáltal 21 vezérlő szelep, szivattyúval összekötött 20 vezetékét összekapcsolja a tartállyal 19 vezetéken keresztül. Amíg az alsó hengertérből a 19 vezetéken keresztül az olaj közvetlenül a tartályba folyik, addig a nyomóolaj csak 22 fojtószelepen keresztül tud bejutni. Emiatt a dugattyú alatt lecsökken a nyomás és 23 rugó hatására 24 tolattyú olyan irányban mozog, hogy elzárja a tartállyal összekötött 25, 26 vezetéket, amely a 4. ábra 12 vezetékével van összekötve és összekapcsolja a 20 nyomóággal, melynek következtében a kiegyensúlyozó elemek kioldása megtörténik. Ugyanakkor a 26 vezetékben áthaladó nyomóolaj elvégzi az első csapágy merev ágyazásának kiiktatását és ezáltal biztosítja az orsó rugós alátámasztását. A kiegyensúlyozás megkezdése után a műszer mutatója balra mozog és miután