150962. lajstromszámú szabadalom • Közvetítőfém

Megjelent: 1964. július 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG & ^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.962 SZÁM Nemzetközi osztály: C 23 c HE-418 ALAPSZÁM Magyar osztály: 48 b 11—13 Közvetítőfém W. C. Heraeus G.m.b.H. cég, Hanau/Main, mint Dr. Spcidel Hermann fizikus, Hanau/Main és dr. Reichelt Walter fizikus, Hanau/Main, feltalálók jogutódja A bejelentés napja: 1963. január 18. Német Szövetséges KSztársaságbeli elsőbbsége: 1962. január 27. A találmány eljárás közvetítőfém (Verbundmetall) előállítására, alapfémből, amely nemesebb fedőréteggel van ellátva, továbbá az eljárás szerint előállított közvetítőfém, amely elektromos érintkezők előállítására használható. A kontaktusoknak dubléból való előállítására vonatkozó ismert eljárás abból a törekvésből indul ki, hogy nemesfémet vagy nemesfémötvözetet takarítsunk meg. Mivel a jólvezető nemnemesfémek nem elég ellenállók ahhoz, hogy a szikra és ívfény keletkezése közben jelentkező igénybevételnek megfelelő módon megfeleljenek, ezeket nemesfémbevonattal kellett ellátni. E közvetítőfémeknek hengerplattírozással való előállításán kívül az is ismert, hogy a dublét nemnemesfémből akként állítják elő, hogy arra nagyvákuumban nemesfém réteget párologtatnak. Az utóbb említett eljárással ismert módon olyan közvetítőfémek nyerhetők, amelyek a hengerplattírozással kapott dublékkal szemben azzal tűnnek ki, hogy a nemesfémréteg a lemez minden részén különlegesen egyenletes. Amíg közvetítőfémeknek tiszta fémből készült nemesfémréteg felvitele útján való előállításáról van szó, az eddig ismert, vákuumpárol ogtatásból álló eljárások átalában kielégítő eredményeket adtak. Ha azonban a nemnemesfémet nemeisfémötvözettel kell dublírozni, a felpárologtatáskor jelentékeny nehézségek adódnak abból, hogy az ötvözetet oly összetételben kell leválasztani, amely a kívánt összetételnek messzemenően megfelel. Ezek a hátrányok különösen olyankor okoznak zavart, ha a közvetítőfémet oly célra kívánjuk használni, ahol a meghatározott ötvözetösszetételnek döntő szerepe van, így különösen villamos kontaktusok előállítása során. A nemesfém-ötvözetből készült elektromos kontaktusok felhasználási lehetőségét főképp az jellemzi, hogy a kontaktképzés egyenletes és az egyik elektródról a másikra történő anyagvándorlás csekély. A két kontaktpólusnak a távolsága gyakran megismételt kapcsolás után is állandó kell, hogy maradjon és a kontaktusnak csúcs- és kráterképződéssel nem szabad lényegesen megváltoznia. A kontaktusoknak továbbá nem szabad revésedésre hajlamosaknak lenniük. Ezeket a tulajdonságokat egy kontaktus szerkezeti anyag azonban csak akkor egyesítheti magában, ha az ötvözőkomponensek a kívánt és a megolvasztott ötvözeteknél rendszerint már kipróbált és bevált mennyiségarányban vannak jelen. Érthető ezért, hogy éppen a kontaktus célokra rendelt és rágőzölt nemesfém-ötvözettel rendelkező közvetítőfémek előállításánál a nemesfém-ötvözet meghatározott összetételének elérése különös jelentőséggel bír. Már többféle javaslat vált ismeretessé tárgyaknak nagyvákuumban végzett rágőzölés útján ötvözetréteggel való ellátására. így ismeretes oly eljárás, amely szerint az egyes komponenseket több tégelyből párologtatják, mimellett minden tégelyt oly elektromos fűtéssel látnak el, amely a komponens elpárologtatási -sebességét a kívánt módon szabályozza. Ez a szabályozás azonban rendkívül bonyolult, mert a legkülönfélébb tényezőket, mint az anyag párolgási sebességét, a tégely hőkapacitását és ennek a megolvadt fémmel szemben mutatott ellenállóképességét is figyelembe