150948. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új imidazol-származékok előállítására
Megjelent: 1964. július 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.948 SZÁM GE-424 ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: C 07 d2 Magyar osztály: 12 p 6—10 Eljárás új imidazol-származékok előállítására J. R. Geigy A. G. cég, Basel (Svájc), mint a feltaláló, dr. Morei Charles J. vegyész, Arlesheim (Svájc) jogutóda A bejelentés napja: 1962. március 13. Svájci elsőbbsége: 1961. március 14. A jelen találmány eljárás értékes farmakológiai tulajdonságokat mutató új imidazol-származékok előállítására. Meglepő módon azt találtuk, hogy az (I) általános képletnek megfelelő, értékes farmakológiai tulajdonságokkal rendelkező, különösen gyulladásgátló és szerotonin-antagonista hatást mutató új imidazol-származékokhoz juthatunk —• az (I) képletben: RÍ és 'R2 egymástól függetlenül klóratomot vagy metilcsoportot jelenthet, X oxigénatom vagy kénatom —• ha D-glükozamin t valamely, a csatolt rajz szerinti (II) általános képletnek megfelelő vegyülettel — e képletben R1; R 2 és X jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — hozunk célszerűen valamely szerves oldószerben reakcióba és a kapott közvetlen reakcióterméket gyűrűzáródásit előidéző reakciófeltételek hatásának tesszük ki. A D-glükozaminnak a (II) általános képletű vegyületekkel való reagál'tatása célszerűen valamely szerves oldószerben, mérsékelten felemelt hőmérséklettől egészen a reakcióelegy forrpontjáig terjedő hőfokon történhet. Szerves oldószerekként pl. alkoholok, mint etanol vagy izopropilalkohol, továbbá piridin, dimetilanilin, dimetilformamid vagy acetonitril használható. Olyan esetekben, amikor (II) általános képletű vegyületként valamely izotiocianátot alkalmazunk, oldószerként előnyösen pl. etanol használható; ha a reakciót valamely izocianáttal folytatjuk le, akkor különösen például piridin vagy dimetilformamid használható oldószerként. A gyűrűzárási reakció lefolytatására alkalmas reakciókörülmények, pl. valamely vizes szerves savval, mint 20%-os ecetsavval vagy valamely szerves savval, mint jégecettel vagy hangyasavval való melegítés, vagy pedig valamely híg vizes, vizes-alkoholos vagy alkoholos ásványi savoldattal hidegen vagy melegítés mellett történő kezelés lehetnek. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nincsen ezekre a példákra korlátozva, minthogy az eljárás ezektől eltérő kiviteli módjai is lehetségesek. A példákban a hőmérsékleti adatok Celsius-fokokban értendők. 1. példa. 3,6 g D-glükozamin, 4,4 g 3,4-diklór-fenil-mustárolaj és 10 ml absz. etanol elegyét vízfürdőn, nedvesség kizárása mellett kb. 50—60° hőmérsékletre melegítjük homogén oldat képződéséig; ehhez kb. 30 perc szükséges. A kapott homogén oldatot vákuum alatt, 35—40° hőmérsékleten bepároljuk és a maradékot 20 ml 20%-os ecetsav hozzáadásával 1 óra hosszat melegítjük forrásban levő vízfürdőn. A reakdóelegyet ezután vákuum alatt, 40—50° hőmérsékleten szárazra pároljuk be és a maradékot Soxleth-készülékben éterrel extraháljuk, amikor is a 2-tiono-3H(3',4'-diklórfenil)-4,'5-D-glükopirano-tetrahidro-i, midazol közvetlenül leválik az éteres oldatból. Ezt a terméket leszűrjük és vízből átkristályosítjuk; op. 185—186°, 0]D2 = +72,1° (c = 1,9 dimetilformamidban). 2. példa. 2,2 g D-glükozamin, 2,7 g 3,4-diklórfenil-rnustárolaj és 10 ml absz. etanol elegyét az 1. példában leírthhoz hasonló módon melegítjük vízfürdőn. 30 perc múlva újabb 10 ml absz. etanolt és 3 csepp tömény kénsavat adunk hozzá, majd a reakdóelegyet 1 óra hosszat hevítjük visszacsepegő hűtő
