150931. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szennyvíztisztító berendezések magas víztartalmú folyékony állapotú iszapjának sűrítésére

Megjelent: 1964. július 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG 4TS& SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.931 SZÁM BA—1572 ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: C 02 c Magyar osztály: 85 c Berendezés szennyvíztisztító berendezések magas víztartalmú folyékony állapotú iszapjának sűrítésére Bartha István oki. mérnök és Stehlik József oki. gépészmérnök, mindketten budapesti lakosok A bejelentés napja: 1961. december 20. A találmány által megnevezett feladat végrehajtására a fekáliás szennyvíz-, az eleveniszapos tisztításból származó, valamint kirothadt iszapféleségek, ehhez csatlakozva a túlnyomórészt szerves anyagtartalmú előzőkhöz hasonló ipari szennyvíziszapféleségek komposztba történő felhasználására, vagy az iszapmennyiség víztartalmának csökkentése a további kezelés elősegítésére — jelenleg a leggyakrabban a nagyfelületű drainezett iszapágyakat alkalmazzák, melyről azután további felhasználásra a megfelelő nedvességtartalomra besűrített iszapféleségek igen nehezen gyűjthetők össze, A hozzátartozó munkafolyamat nagy kézi erővel végrehajtott nehéz és esetleg egészségtelen fizikai munkát kíván, aminek gépesítése aránytalanul nagy és az az egész éven át ki nem használható. A feladat gépesített megoldására leginkább a vákuumszűrő gépi berendezést használják, de ennek nagy hátránya az igen magas beszerzési és üzemeltetési költség, bár kétségtelenül ez az eddig legkedvezőbb műszaki eredményt biztosító megoldás. A találmány feladata az első bekezdésben felsorolt szennyvíziszapfajták magas víztartalmának csökkentése oly mértékűre, hogy az a komposztkészítésre, illetve a szennyvíziszap más technológiákkal történő továbbkezeléséhez megfelelő nedvességtartalom mellett alkalmassá váljék. A találmány szerinti berendezés iker-elrendezésű, üzemszerűen felváltva működik, elképzelhető azonban csak egy egységből létesített berendezés is. A berendezést és működését az alábbi kiviteli változaton ismertetjük. Az —1— sűrítőtartályba érkezik a különböző eredetű sűrítendő iszap a nyomócsövön. Ha az iszapféleség úgy kívánja a szükséges (általában kis mennyiségű), —3— tartályban tárolt oldott koaguláló vegyszert '—4— szivattyúval folyamatosan az iszapbetáplálással egy időben az —5—• iszapnyomócsőbe adagoljuk —6— visszacsapószelepen keresztül. E vegyszerszivattyúval a vegyszertartályon belül állandó keverés biztosítható —7—. A tartály feltöltése után megindul az iszap sűrűsödése, amikor az iszapvíz kétfelé válik. Az iszap felett elhelyezkedő víz elvezetése dekantálással történik, bzionyos idő eltelte után előbb a legfelsőbb —5—• dekantáló vezeték, majd a következő megnyitásával. A sűrítés megindulásakor szűrés segítségével történik a tartály alsó harmadából a víz (szűrlet) eltávolítása. A szűrőanyag tulajdonképpen maga az iszap, a tartály oldalfalaira és fenekére beépített vékony rétegű —9— szitaszövet csak alátámasztás szerepét tölti be. A szitaszöveten áthaladó víz a szűrőszövet és a műtárgy fala közötti távolságtartó bordákkal biztosított —10— hézagon keresztül folyik le a —ill— kivezető csöveken át a —12— gyűjtőcsőbe, ahonnan a szennyvíztisztító elé bekötött csatornába távozik. A sűrítési folyamat végén a —13— pont-vonallal jelzett alakban sűrűsödik be az iszap eredeti térfogatának 15—25%-ára. Ekkor az iszap felett levő maradék víz a —14— alsó dekantálócső megnyitásával eltávolítható. Ezután a —15— sűrűiészivattyúval a —16— szívócsövön át az iszap eltávolítása a kívánt helyre történik meg. A fenti alkatrészek az 1. és 2. ábrán összefüggéseiben láthatók. A sűrítés után a szűrőszöveten számottevő csapadék nem marad, mivel az oldalfal hajlásszöge az iszap természetes rézsűszögénél lényegesen nagyobb. A szűrőszövet eltömődése csekély, mivel igen vékony rétegű. Az időnként mégis szükségessé váló szűrőfelület regenerálásához —17—• tartályban vizet tárolunk és azt egy —18—• vízszivattyú segítségével a —19— elosztócsövön át a szűrőfelület hátoldalához juttathatjuk.