150927. lajstromszámú szabadalom • Báriumszulfátot tartalmazó kontrasztkeverék röntgenvizsgálatokhoz és eljárás előállítására

Megjelent: 1964. július 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG sjr -$• SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.927 SZÄM AA-486. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: A 61 k Magyar osztály: 30 h 9—10 Báriumszulfátot tartalmazó kontrasztkeverék röntgenvizsgálatokhoz és eljárás előállítására Aktiebolaget Astra, Apotekarnes Kemiska Fabriker cég Södertälje (Svédország), mint Eriksson Sven Axel farmakológus, södertäljei lakos jogutódja A bejelentés napja: 1962. szeptember 21. A találmány tárgya kontrasztanyagként báriumszulfátot tartalmazó röntgensugár kontrasztkeverék és eljárás előállítására. Báriumszulfát elterjedten talál alkalmazást főleg a testüregek, különösen a béltraktus röntgenfelvételénél, valamint a röntgenoszkópiában. A báriumszulfát kiváló kontrasztanyag, de igen nagy sűrűsége miatt rendkívül nehéz a jó kontraszt-keverékkel szemben támasztott, minden követelménynek megfelelő keverék előállítása. A találmány egyik célja oly javított tulajdonságú kontraszt-keverék létesítése, mely nagy mértékben képes a testüreg falaihoz tapadni és egyenletesen oszlik el a nyálkahártyákon. További célja a kontraszt-keveréknek oly szuszpenzió alakjában való előállítása, mely hosszabb ideig tárolható a báriumszulfát kiválása vagy leülepedése nélkül, mint az eddig ismert kontraszt-keverékek. Még további célja a találmánynak oly röntgensugár kontraszt-keverék előállítása, mely még savas közegben is nagyon stabil és az emésztést elősegítő folyadékokkal jól összeférhető és keverhető és a belek normális perisztaltikus mozgását nem gátolja. A találmány további célja tixotrópos tulajdonságokkal rendelkező,' valamint oly kontrasztkeverék létesítése, mely a tárolásra alkalmas por alakból, vagy aránylag tömény állapotból a röntgenológiai célokra leülepedés vagy szuszpendálás nélkül, a kívánt mértékben, pl. eredeti térfogatának 2'0-szorosára felhígítható. E céloknak és a találmány más előnyeinek elérésére a báriumszulfátot oly védőkolloiddal keverjük, mely oly anionos homoglikánokat (homoglicerinsavas sókat) tartalmaz, melyek kétértékű savval, pl. kénsavval, vagy kétértékű alkoholokkal csak részben vannak észterezve vagy átérezve. A keverék szokványos tartósító- vagy zamatosítóanyagokat tartalmazhat, valamint esetleg alkalmas diszpergálószert, pl. valamely citromsavas sót, foszforsavat vagy poliakril-arilszulfonátot. Az említet védőkolloidok vízben és gyengénsavas közegekben, pl. gyomornedvben oldhatók és stabilak. Jó rádió-átlátszatlanság (opacitás) elérésére előnyös, ha a báriumszulfát oly szemcsékből áll, melyek 5 mikronnál kisebbek, célszerűen 1 mikron nagyságúak. A védőkolloidok aránya a kontraszt-anyaghoz viszonyítva 0,1—4%, célszerűen 0,5—1,5%. A homoglikánok anionos tulajdonságai savgyököknek a molekulában való jelenlététől függnek. Így a találmány szerint kétértékű alkohollal, pl. propilén-glikollal részben észterezett alginsav használható úgy, hogy az észterezés után több karboxil-csoport szabadon marad. A találmány szerint a védokolloidok másik csoportja a galaktánok, — galaktonsavas sók —•, melyeket vörös moszatokból különítenek el, melyek anionos tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek onnan erednek, hogy a galaktánok a kénsav félészterei. A legtöbb esetben előnyösnek bizonyult oly homoglikánok alkalmazása, melyekben az összes karboxil-gyökök fele szabad. A találmány szerinti kontraszt-keverék száraz készítmény vagy szuszpenzió alakjában nyerhető. Azt találtuk, hogy a találmány szerint javasolt védőkolloid báriumszulfáttal és vízzel stabil toxitróp szuszpenziót ad, mely tetszés szerint, térfogatának 20-szorosára is hígítható, leülepedés nélkül. A szuszpenzió felhasználási ideje konzerválószerek hozzáadásával növelhető, ha szükséges, pasztőrözéssel még inkább megjavítható. Mivel diszperziónak száraz készítményből való készítése időt igényel és ezenfelül a^ legnagyobb gondosságot is kívánja, mert különben inhomogén szuszpenziót kapunk vagy a készítményben légbuborékok keletkeznek, ami komoly