150919. lajstromszámú szabadalom • Cserélhető anódhuzalhurok

Megjelent: 1964. július 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG «TNü-SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.919 SZÄM Nemzetközi osztály: G 21 VA—1009 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 g 17-21 Cserélhető anódhuzalhurok VEB Vakutronik cég, Dresden rcltalálók: PertcrmaiWI Wolfgang mérnök, Dresden, Tomisch Kurt konstruktőr, Dresden A bejelentés napja: 1962. május 22. NDK-beli elsőbbsége: 1961. június 15. A találmány ionizációs detektorokhoz való cserélhető acélhuzalhurokra vonatkozik. Az ablakos és ablak nélküli, pl. az ún. arányossági tartományban működtetett ionizációs detektorokhoz előnyösen hurok alakban meghajlított anódhuzalt alkalmaznak. Az üzemi feszültség csökkentése érdekében a huzal átmérőjét lehetőleg kicsire kell választani. A leggyakrabban használt anódhuzalok anyaga molibdén vagy wolfram, átmérőjük 20—10'0 mikron közötti, a szükséges üzemi feszültség a huzal átmérőjétől, az elektronikus erősítéstől és a számlálógáz minőségétől függően 1 és 5 kV közötti. Az üzemeltetés folyamán a számlálógáz Crackl^rmékei és porrészecskék következtében lerakódás keletkezik az anódhuzalon, ami hátrányosan befolyásolja a detektor működését. Az is előfordul, hogy tisztításnál, fertőtlenítésnél vagy a preparátum behelyezésekor az anódhuzalhurok megrongálódik, sőt esetleg el is szakad. Az említett okok következtében az anódhuzalhurkokat időnként újra kell kicserélni. Ebből az okból eddig különböző tartószerkezeteket használtak a veszélyeztetett anódhuzal rögzítéséhez és kicseréléséhez. Így pl. néhány ismert kivitelnél az anódhuzal két végét tartó lap homlokoldalán levő furatokba dugják és itt csavarok segítségével rögzítik a huzalt. Ennek az elrendezésnek hátránya, hogy az anódhuzalt mindig a használónak kell méretre' vágni, meghajlítani és befűzni, ami a használt vékony huzaloknál gyakran igen nagy nehézséget okoz. Ahhoz, hogy az anódhuzalt az előírt formára hajlítsuk és az előírt hosszra vágjuk, legtöbbször még külön sablonok is szükségesek. A vékony huzalok csavarok segítségével való közvetlen beszorzása aránylag gyakran éles hajlításokat, huzaltöréseket vagy felrepedéseket okoz. Ezenkívül magának a huzalnak a pl. 0,5 mm átmérőjű lyukba való pontos vezetése sem végezhető kielégítően, úgyhogy az esetleg alkalmazott szorítócsavarok meghúzásakor az anódhuzalhurkok alakja nagyrészt eltorzul. Valamennyi említett tényező az anódhuzalhurkok kicserélésekor megnehezíti a munkát. Az anódhuzalhurkok kicserélésére egy másik, hasonlóképpen ismert lehetőség a tartólapból és anódhuzalhurokból álló mechanikus szerelvényegység alkalmazása. Az anódhuzalhurok a lappal szilárdan van összeerősítve és ezért csak ezzel együtt cserélhető ki. Ennek az ismert szerkezetnek viszont az a hátránya, hogy minden hurokkal együtt külön tartólapot is kell szállítani. Az ilyen elrendezések természetesen nagymértékben érintésérzékenyek. Ezért a detektoron kívüli készletezéshez és raktározáshoz külön védődobozok szükségesek, egyrészt, hogy ezekkel a hurkok idő előtti megrongálódását elkerüljük, másrészt hogy megakadályozzuk a porrészecskék anódhuzalra való lerakódását. A hurkokhoz használt vékony huzaloknak merev tartólapra való beerősítése pl. közvetlen szorítással vagy csapok segítségével meglehetősen kétes eredménnyel végezhető, mert e műveletek folyamán az anódhuzal könnyen megrongálódhat. A találmány célja újszerű anódhuzalhurok, ill. ahhoz tartószerkezet létesítése az említett hátrányos tulajdonságok kiküszöbölésére. A találmány szerint ezt azzal érjük el, hogy a hurok alakban meghajlított anódhuzal mindkét vége a hurok síkjában levő fémszalaghoz van erő-