150898. lajstromszámú szabadalom • Védő- és balesetelhárító berendezés faipari gyalugépekhez

Megjelent: 1964. június 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •&~\j-SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150 898 SZÄM Nemzetközi osztály: F 06 p KA—947 ALAPSZÁM Magyar osztály: 47 a 9—20 Védő- és balesetelhárító berendezés faipari gyalugépekhez Kántor László mintakészítő, Budapest A bejelentés napja: 1962. május 12. A találmány faipari gyalugépekhez, síkmarógépékhez, ún. egyengető gyalugépekihez való vődő-és balesetelhárító berendezés. A faipari gépek között baleseti szempontból az egyik legveszedelmesebb gép a síkmarógép, az ún. egyengető gyalugép. A gép veszélyessége abból adódik, hogy működése közben a kések teljesen szabadon vannak és ennélfogva a dolgozó keze könnyen a forgó késekhez kerülhet. A statisztikai adatokból megállapítható, hogy a famegmunkáló iparban előforduló balesetek számának kb. 5'0%-át az egyengető gyalugépek okozzák. Már régóta sok kísérlet történt az egyengető gyalugépek védőkészülékének kialakítása érdekében és ezek alapján többféle védőberendezést alkalmaznak, de tökéletes, ill. megfelelő biztonságot egyik sem nyújt. A legrégibb megoldás a munkában részt nem vevő késrész befedése akár fémmel, akár hevederrel összefogott falécekkel. Ujabb és elterjedtebb célul kitűzött megoldások a késfelületnek rugóval vagy ellensúllyal működő védőlemezzel való burkolása, amelyet a kések fölé tolt megmunkálandó anyag maga előtt tolva önműködően nyit és az anyag áttolása után azonnal, ugyancsak önműködően: befedi az egész késtengelyt. A fenti feladatot azonban üzemszerűen is alkalmazható módon megoldani eddig nem sikerült, mert vagy a munkadarab előtt vagy után, gyakran mindkét esetben' is maradt mindig nyitott hézag, amelyeken a kéz hozzáérhetett vagy rácsúszhatott a késekre. Ez még veszélyesebb, mintha egyáltalán nincs védőberendezés, mert a dolgozó számít arra, holott az védelmet nem nyújt és éppen ezen hibái folytán az ilyen megoldások üzemszerű kivitelezésére sem kerülhetett ez ideig ser. A famegmunkáló gépeknél előforduló baleseteket azonban nemcsak a forgácsoló szerszámok, hanem a forgácsoló szerszámok által nagy erővel visszalökött munkadarabok is okozzák. A javaslatokból, pl. szabadalmi leírásokból vagy használatból is ismert védőberendezések közül azonban egyik sem alkalmas a fenti balesetokozók biztos elhárítására, továbbá kezelésük nehézkes és a munkát hátráltatják, amiért a gépeken dolgozók leggyakrabban félreteszik vagy használatból kiiktatják azokat. Az összes eddigi javasolt, illetve használatba vett megoldások legfőbb hátránya azonban, hogy azok kézzel nyithatók vagy az anyag áttolását követőleg a kések kézzel hozzáférhetőek maradnak, miközben az anyagvéget toló kezek az utolsó fogással továbblökött fáról lecsúszva a késekhez juthatnak. Ennek bekövetkezését elősegíti, hogy a megmunkálási ellenállás megszűnése lendületfokozó és mozgató erőt idéz elő az anyagtoló kezekre, úgyhogy éppen ezen legveszélyesebb időszakra nem nyújtanak védelmet az ismeretes berendezések. A faipari szakirodalom is beismeri, hogy lemeztagokból összetett és tekercsrugókkal a késrendszer fölé tolt védőlap nem ad teljes biztonságot, úgyhogy ez idő szerint megfelelő védőberendezés nincsen: A találmány megszünteti végül egy korábban javasolt kivitel azon hátrányát is, amely szerinti védőkészülék nemcsak hogy megfelelő védelmet nem nyújt, de a megmunkálandó faanyagok meghatározott vastagsági mérete alatt üzemzavart is okoz. Ennél ugyanis a vékonyabb faanyagok megmunkálásánál fennáll az üzemzavar lehetősége, mert kb. 1"—3/4"-os és ezalatti vastagságú faanyagok behatolhatnak és be is szorulhatnak a védő célra alkalmazott burkolatok alá, továbbá szélességükben is megfeszülhetnek a vezetőléc és a védőburkolati elemek között, amely üzemzavarok a gép kezelőjét megzavarják, figyelmét elvonják, idegessé teszik és ily módon még növelik is a baleseti veszélyeket. A találmány a fenti hátrányoktól mentes, egyszerű és a balesetek ellen teljes védelmet ered-