150880. lajstromszámú szabadalom • Folyamatos vezérlésű kapcsoló erősítő
2 150.880 amelynek átlagértéke egyenlő az erősítő kimenő feszültségének átlagértékével. Ezzel az átlagértékkel egyenlő értékű (stacioner állapotban) a Gi generátor feszültsége, amely vele szembe kapcsolt, így az erősítő bemenetére az U3 különbség jut, amely a 2/c ábrán látható. Az ábrán bejelölt U/f i feszültség az erősítő kikapcsolt állapotba való billentéséhez szükséges, z Ui,e a bekapcsoláshoz. Az ismétlődési frekvenciát igen egyszerűen, az integráló tag időállandójának változtatásával lehet szabályozni. A vezérlőfeszültség változtatásával azonosan változik a kimenőfeszültség átlagértéke. ;. 5 . ; Az 1. ábra szerinti tömbvázlat egyszerűen kivitelezhető kapcsolási példáját a 4. ábrán mutatjuk be tranzisztorokkal. A Vi és V2 tranzisztorokból és az R4 , R 5 , R ö , R 7 és R 8 ellenállásokból épített áramkör önmagában ismert emitter csatolású * kétstabil-állapotú billenőkör (bistabil multivibrator). Ebben az áramkörben egyidejűleg csak az egyik tranzisztor vezet, a másik ugyanakkor lezárt, kivéve az átbillenés időtartamát. Ennek következtében az egyes tranzisztorok kollektorára kapcsolódó 4 és 7 kimenő pontok ellenfázisban vannak. A 3 pont a bemenő kapocs, mellyel a 4 kimenet ellenfázisban van. A 4 kimenetre csatlakozik az Rí és C1 • elemekből álló integráló négypólus. A Gj generátor a vezérlőfeszültséget szolgáltatja. A kapcsolás működése megegyezik az 1. és a 2/a., 2/b., 2/c. ábrákkal kapcsolatban leírtakkal, a megfelelő hivatkozási számok az 1. ábra hivatkozási számaival. Az 5. ábrán látható, hogy amennyiben szükséges, hogy a vezérlőjel generátor egyik kapcsa váltóáramú szempontból az erősítő 0 bemenő kapcsával közösített legyen, abban az esetben az integráló négypólus 2 kimeneti pontja és az erősítő 3 bemeneti pontja közé megfelelő R3 ellenállást iktatunk (8 és 9 kapcsok), — a 9—0 pontok közé pedig nagy belsőellenállású G2 áramgenerátort, amelyet a vezérlőjel vezérel. A G2 áramgenerátor áramával arányos az R3 ellenálláson megjelenő feszültségesés, ez az ellenállás helyettesíti az előző példában szereplő Gi feszültséggenerátort. Ha a kimenő áramot folytonossá kell tenni, ezt elérhetjük a 6. ábra B részlete szerinti, a kimenő körbe iktatott diódás LC körrel. A végfokozat bekapcsolt periódusa alatt a D] diódán záró irányú feszültség van. Amikor a végfokozat „bekapcsol", a kimenő áramkör a negatív tápfeszültségű ponttól {—TJi pont) a T terhelésen, az L3 induktivitáson és a végfokozaton (Ve) keresztül záródik a 0 ponthoz. A kikapcsolt periódusban a Di diódán keresztül az L3 induktivitás továbbra is fenntartja az áramot a T terhelésen át, a C3 kondenzátor pedig további simítást végez. A 6. ábra gyakorlati kapcsolást mutat. A vezérlőjel generátora itt a V3 tranzisztorral kivitelezett áramgenerátor, amely a 10 ponton levő feszültségnek megfelelő feszültségesést létesít az R3 ellenálláson. A V4 és V5 tranzisztorokból és az Rg, Rio és R11 ellenállásokból álló áramkör kétstabil-állapotú erősítő. Az Rn ellenállás biztosítja a megfelelő belső pozitív visszacsatolást, amely szükséges a kétstabil-állapotú működéshez. A Ve tranzisztor a végfokozat, amelyik vezérlését a V5 tranzisztorról az R12—R13 feszültségosztó láncon keresztül kapja. A feszültségosztó lánc segítségével a végfokozat (Ve) „kikapcsolt" periódusa alatt a bázisára pozitív feszültséget adunk, amivel a jó lezárást lehet biztosítani. A végfokozat a B szűrőkörön keresztül dolgozik a T terhelésre, ennek működését már az előbbiekben részleteztük. A V6 tranzisztor kollektora (4) a V 4 bázisával (3) ellentétes fázisban van a háromszoros fázisfordítás miatt, tehát az Rj, Ci tagokból álló integráló négypólus 1 pontját ide csatlakoztatjuk. Amikor a G3 feszültséggenerátor feszültsége 0, a kapcsolás működése megegyezik az 1., 2/a., 2/b., 2/c. és 5. ábrákkal kapcsolatban leírt működéssel, az azonos hivatkozási jelek megegyeznek az ottaniakkal. A G3 generátor szinuszos vagy impulzus feszültsége hozzáadódik az integráló négypólus kimenő feszültségéhez és szinkronizálja a kapcsolási frekvenciát. " Egy további kapcsolási elrendezést mutat a 7. ábra. A V7, Vs, Vg és V10 tranzisztorokból, az R14, R15, Rio, R17, Ri8, R19, R20 és R2 i ellenállásokból és a D2 diódából áll a kapcsoló erősítő, amelyben a belső pozitív visszacsatolást ez esetben a V7 tranzisztor emitterének a V10 tranzisztor emitteréhez való kötése biztosítja. A D2 diódán létrejövő állandó feszültségesés a V10 végfokozat jó lezárását biztosítja. A T terhelés a Di diódával párhuzamosan kapcsolt L3 és C3 elemekből álló szűrőkörön keresztül kapcsolódik a végfokozatra (11), ennek működését a 6. ábra kapcsán ismertettük: Mivel a V10 végfokozat 11 kollektora a 3 bemenő ponttal egyező fázisban van, ezért az L2, és R2 elemekből álló integráló négypólust nem a V10, hanem a Vg kollektorára (4) kötjük, amely pont a 3 ponttal ellentétes fázisban van. A V3 tranzisztor és az R3 ellenállás szerepe ugyanaz, mint a 6. ábrán. A teljes kapcsolás működése megegyezik az előbbiekével, a megfelelő hivatkozási jelek szintén megegyeznek. Szabadalmi igénypontok: 1. Kapcsolási elrendezés kétstabil-állapotú (kapcsoló üzemű) erősítőhöz (A), azzal jellemezve, hogy az erősítő (A) bemenetére a vezérlőjelet szolgáltató áramkör egyik kapcsa csatlakozik, a bemenettel ellenfázisban levő kimenetére integráló jellegű (átlagértékképző) négypólus (V) bemenete csatlakozik, ezen négypólus kimenete pedig a vezérlőjelt szolgáltató áramkör másik kapcsához — amelynek polaritása megegyezik az erősítő (A) kimenő pontjának polaritásával — csatlakozik. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezésben szereplő, vezérlőjelt szolgáltató áramkör kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy ezen áramkör feszültséggenerátor (Gi), amelyik az integráló jellegű négypólus (V) kimenete és az erősítő (A) bemenete közé csatlakozik. 3. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezésben szereplő vezérlőjelt szolgáltató áramköi kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy ezen áramkör áramgenerátor (G2 ), amelyik az integráló jel-
