150866. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy új antibiotikum előállítására

6 150.866 sonló anyagok, pl. cukor alkoholok, mint glicerin, mamiit stb. alkalmazhatók; felhasználhatók e célra továbbá bizonyos szerves savak, mint tejsav, citromsav, borkősav stb.; az említett szénhidrát-jellegű anyagok helyett vagy azok mellett előnyösen felhasználhatók bizonyos álla.ti vagy nővényi eredetű olajok, mint pl. lardolaj vagy szójaolaj is. Asszimilálható nitrogénforrásként igen sokféle anyag hasznosítható. Felhasználhatók egyszerű kémiai anyagok, mint szervetlen vagy szerves ammőniumsók, karbamid és aminosavak; felhasználhatók továbbá a nitrogént főként fehérjeszerű alakban tartalmazó komplex anyagok, mint kazein, laktalbumin, siker és hidrolizátumai, szójaliszt, földidióliszt, halliszt, húskivonat, élesztőkivonat, cefresűrítmény, kukoricalekvár. A hozzáadandó ásványi sók között egyrészt tompító vagy semlegesítő hatású sókat alkalmazhatunk, mint alkáli- vagy földalkáli-foszfátokat, kalcium- vagy magnéziumkarbonátot; másrészt olyan sókat alkalmazunk, amelyek a Streptornyces caelicus fejlődéséhez és antibotikum-lermeléséhez szükséges ion-egyensúlyt biztosítják, mint az alkálifém- és alkáliföldfém-kloridok és -szulfátok; végül bizonyos sók specif ikusabban a Streptomyces caelicus anyagcsere-reakcióinak aktivátoraiként szerepelnek, ilyenek a cink-, kobalt-, vas-, réz- és mangánsók. A fermentációs közeg p'H-értéke a fermentáció kezdetekor 6,0 és 7,8 között, előnyösen 6,5 és 7 között legyen. A fermentáció optimális hőmérséklete 25—27 C°, kielégítő antibiotikum-termelést érünk el azonban általában 23 C° és 35 C közötti hőmérsékleteken. A fermentáció szellőzésének mértéke eléggé széles határok között változtatható. Azt tapasztaltuk azonban, hogy a tápközeg 1 litejére számítva percenként 0,3—2 liter levegőmennyiség különösen jól megfelel. A maximális antibiotikum-termelést a fermentáció 2—5 napjának eltelte után tapasztaljuk, ez az idő azonban lényeges mértékben függ a felhasznált tápközegtől. Látható tehát a fentiekből, hogy a 11 072 R. P. antibiotikumot termelő Streptomyces caelicus mikroorganizmussal a fermentációt általában eléggé széles határok között változtatható feltételek mellett lehet lefolytatni és így a ténylegesen alkalmazott feltételek eléggé messzemenően a gyakorlati adottságoktól függően választhatók meg. A 11072 R. P. antibiotikumot a fermentációs levekből az alábbi műveletekkel különíthetjük el: a fermentációs levet először is leszűrjük, 2 és 9 közötti pH-értéken, valamely szűrési segédanyag jelenlétében; a szüredékbe kerülő antibiotikus aktivitás mértéke gyakorlatilag független a pH-értéktől. A további kezelési műveletek megkönnyítése érdekében azonban célszerű, ha a szűrés 4 és 6 közötti pH-értéken történik. A szüredékből azután az antibiotikumot valamely vízzel nem keveredő alifás alkohol-jellegű vagy más vízzel nem keveredő oldószerrel extraháljuk; oldószerként 4—5 szénatomos alifás alkoholok, mint n-butanol vagy különböző amilalkoholok elegye, továbbá aromás alkoholok, mint benzilalkoholok, ketonok, mint metilizobutilketon, észterek, mint etilacetát vagy amilacetát, klórozott oldószerek, mint kloroform vagy diklóretán alkalmazhatók. Az extrakciót ugyancsak általában 2 és 9 közötti pH-értéken folytathatjuk le, gyakorlati szempontból azonban célszerű 2 és 6 közötti pll-értéken dolgozni, minthogy az ilyen körülmények ipari megvalósítás szempontjából kedvezőbbek. A 11072 R. P. antibiotikumot tartalmazó szerves oldószeres oldatot azután kis térfogatra betöményítjük. Valamely, a 11 072 R. P. antibiotikumot rosszul oldó szerves folyadék, mint pl. hexán vagy diizopropiléter hozzáadása útján a nyers antibiotikumot lecsaphatjuk; ez a lecsapás a felhasznált oldószerek koncentrációjától függően részleges vagy teljes lehet. Abban az esetben, ha a nyers antibiotikum lecsapása nem volt teljes, a lecsapásból származó anyalúgokat további kezelés céljából alumíniumcxíd-oszlopon vezetjük át oly módon, hogy 1 liter oldatra kb. 1 kg alumíniumoxid jusson (ez az arány előnyös, de nem feltétlenül szükséges). Az oszlopot ezután valamely, az antibiotikumot rosszul oldó szerves folyadékkal, pl. hexánnal vagy diizopropiléterrel mossuk, majd az oszlopon adszorbeálódott antibiotikumot valamely azt jól oldó szerves oldószerrel eiuáljuk; e célra a fentemlített oldószerek, pl. metanol, etanol, kloroform, etilacetát stb. alkalmazhatók. Az antibiotikumot tartalmazó szerves oldószeres oldatot azután kis térfogatra bepároljuk és — esetleg valamely, az antibiotikumot rosszul oldó szerves oldószer, pl. cliizopropiléter hozzáadásával — nyers alakban lecsapjuk az oldatból. A kapott nyers antibiotikum ebben az állapotban nem minden esetben kristályosítható közvetlenül. Gyakran előnyös lehet ezért ezt a nyers terméket előzetes tisztításnak alávetni; ez a tisztítás bizonyos körülmények között közvetlenül tiszta kristályos antibiotikumot is adhat termékként. A tisztítást a szokásos klasszikus módszerekkel, különösen különféle adszorbenseken való kromatografálással, vagy pedig ellenáramú megosztással végezhetjük. Különösen előnyösen alkalmazható az alumíniumoxidon történő kromatografálás, amelyhez az antibiotikumot kloroformos oldatban alkalmazzuk. A tisztított antibiotikumot azután kristályosítjuk vagy átkristályosítjuk; ez oly módon történhet, hogy az antibiotikumot valamely oldószerben, előnyösen kloroformban oldjuk gyenge melegítés közben, majd a kapott oldatot lehűtjük, amikor is az oldott antibiotikum kikristályosodik. Eljárhatunk oly módon is, hogy az antibiotikumot valamely azt rosszul, oldó oldószer, pl. diizopropiléter nagy mennyiségében feloldjuk, majd szobahőmérsékleten lassan kikristályosítjuk. Megjegyzendő, hogy a fent leírt különböző műveleteket egymás után is alkalmazhatjuk, esetleg megváltoztatott sorrendben, vagy több ízben is megismételhetjük e műveleteket, a gyártási szükségletektől függően, hogy a szándékolt felhasználási célnak megfelelő minőségben nyerjük a tisztított terméket. Az alábbi példák közelebbről szemléltetik a találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. A pél-