150866. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy új antibiotikum előállítására

4 150.866 téré oltottunk. Néhány napig inkubáltattuk 26 C° hőmérsékleten, majd a kifejlődött mikroorganizmus-kolóniákat ferde ágáros táptalajra oltottuk át bőségesebb kultúrák kitenyésztése céljából. A „Bergey's Manual of Determinative Bacteriology" 7. kiadásában (19.57) a Streptomyces-nemre vonatkozólag adott osztályozásban nem található olyan törzs leírása, amelynek morfológiai és biokémiai tulajdonságai megegyeznének a fenti új Streptomyces-törzséivel. Ezért ez a mikroorganizmus új fajnak tekinthető, amelyet spórahordozóinak színe, "valamint bizonyos tápközegekben kék pigmens termelésére mutatott képessége alapján neveztünk el „Streptomyces caelicus"nak. Ez az új mikroorganizmus-faj az alábbi jellemző tulajdonságai alapján határozható meg. A Streptomyces caelicus ovális vagy hengeres, végein erősen lekerekített alakú spórákat képez, amelyek mérete 0,6—0,3—'9,9—1,2 mikron; a spórákat hosszú, spóratartó fonalak hordozzák, amelyek elnyújtott alakú, szoros, 10—15 menetet is tartalmazó spirálisokba tekerednek. Az ilyen településű spóahordozók 0,3—0,5 mikron átmérőjű levegő-hyphákra illeszkednek; beilleszkedésük monopod-jellegű. A sporuláció e módja alapján a Streptomyces caelicus a Pridham-féle Streptomyces-osztályozás (Applied Microbiology 6, 52—79, 1958) „Spira" osztályába tartozik. Ez a sporuláció figyelhető meg azonos módon az alábbi, Pridham által e célra ajánlott táptalajokon: Czapek-féle szintetikus agár, Hickey- és Tresner-féle agár, paradicsom- és zabliszt-kivonatot tartalmazó agár, keményítőt és ásványi sókat tartalmazó agár, valamint Bennett-féle agár. A Sreptomyces caelicus jellemző tulajdonsága, hogy egyrészt levegő-spórahordója kék színű, másrészt pedig egyformán élénk színű pigmentet képez bőségesen különböző táptalajokon, különösen bizonyos szintetikus táptalajokon, ahol ez különösen észrevehető. Ez a pigmens leggyakrabban a kultúra tenyésztésének első napjaiban kezd kifejlődni, amikor is élénk kék színt ad az említett táptalajoknak; azután a pigment termelése olyan bőséges, hogy annak felgyülemlése folytán az agár igen rövid idő alatt feltűnően sötét kékesfekete színűvé válik. Bizonyos szerves táptalajokon ezt a kék pigmentet egy tőle függetlenül kifejlődő fekete pigment többé-kevésbé elfedi. A Streptomyces caelicus alábbi tulajdonságai alapján különböztethető meg minden más eddig leírt, kék pigment termelésére szintén képes Streptomyces-f ajtói: A. — A Streptomyces caelicus által termelt pigment színárnyalata változik a táptalaj savasságának vagy alkalitásának fokától függően; savas közegben a pigment színe vörösre változik, mint a Streptomyces caelicolor által termelt pigmentté. Ha a Bergey's Manual 7. kiadásában leírt fajokat tekintjük, a Streptomyces caelicolor (S. violaceoruber, Waksman és Curtis) faj közelíti meg leginkább az ilyen pigment-termelést. A S. caelicus azonban igen lényegesen különbözik ettől a fajtól, alábbi tulajdonságai alapján: a) A S. caelicus levegő-spórahordozójának színeződése enyhén zöldes árnyalatú világoskék, míg a S. caelicolor (S. violaceoruber) esetében ez a színeződés szürke; a két faj egyidejűleg tenyésztett kultúrájának összehasonlítása nem enged semmi kétséget e színeződések különbözősége tekintetében. b) A Streptomyces caelicus igen hosszú spórahordozó fonalakat képez, amelyek, 'szoros, hosszúkás spirálisba tekerednek, 10—15 menetet is képezve. A spórás fonalak külső megjelenése eltér a S. caelicolor {S. violaceoruber) spórahordozó fonalaiétól, amelyek kevésbé szoros és sokkal kevesebb menetből álló spirálisokat képeznek. c) A Streptomyces caelicus, ellentétben a S. caelicor (S. violaceoruber) törzzsel, kromogén törzs, amely főként a Williams és McCoy-féle maltóztripton agáron feketés színű pigmentet termel. B. — Kutzner és Waksman (J. of Bact. 70, 523—538, 1959) táblázatot állítottak össze a kék pigmentet termelő Streptomyces fajokról; ebben az összeállításban csupán két olyan faj szerepel, amelynek levegő-micéliuma kék színt mutat; ezek a Streptomyces caeruleus (Baldacci) és a S. cyaneus (Krassilnikov). A S. caeruleusnak nincsenek spirális alakú spőrahordozó fonalai és így az nem tartozik az osztályozásnak ugyanabba az osztályába, mint a S. caelicus. A Streptomyces cyaneus pigmentje, amelynek színe érzéketlen a táptalaj pH-értckének változásaival szemben, határozottan eltér a S. caelicus pigmentjének a színétől. A Strepíomyces caelicus kultúrájának morfológiai és biokémiai tulajdonságait a Streptomycestörzsek vizsgálatára általában alkalmazott tápanyagokat tartalmazó ágáros táptalajokon vizsgáltuk. A végzett megfigyeléseinket az alábbi táblázatban állítottuk össze. A táblázatban közölt adatok — amennyiben kifejezetten nincsen más megadva — 26 C° hőmérsékleten 2—3 hétig tenyésztett, jól kifejlett kultúrákra vonatkoznak. Az alkalmazott táptalaj többségét S. A. Waksman ,,The Actinomycetes" című könyvének 193— 197. oldalán (Chronica Botaaica Company, Waltham. Mass., USA, 1950) megadott összetételi előírások szerint készítettük el; ezekben az esetekben a táblázatban a táptalajt ,,W" betűvel jelöltük meg. az idézett könyvben megadott számjelzés kíséretében. Az egyéb irodalmi hivatkozásokat {nagy betűkkel megjelölve) a táblázat végén adjuk meg. V. táblázat. (A táblázat adatait az alábbi módon megszámozott fejrovatokra való utalással adjuk meg: 1. Tápközeg. 2. A fejlődés foka. 3. Vegetatív micélium vagy a kultúra alsó oldalának színe. 4. Levegő-micélium és sporuláció. 5. Oldható pigment. 6. Megfigyelések és biokémiai termékek.) 1. Bennet-féle agár (A); 2. jó; 3. az alsó oldal fekete: 4. jól kifejlődött, szürkésfehértől zöldeskékig — világos-szürkés; néhány élénk kék színű cseppecskében mutatkozó izzadmány, amely megjelenése helyén megfesti a levegőmicéliumot; 5. fekete; 6. —