150855. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szteroidok előállítására
150.855 13 neknak szekunder alkoholokká való átalakítására. Ilyen redukálószer pl. egy két különböző fématomot tartalmazó komplex fémhidrid, pl. litiumalumíniumhidrid, nátriumbórhidrid, továbbá alumíniumalkil-vegyületek, pl. dietilalumíniumhidrid, diizobutilalumíniumhidrid vagy trietilalumínium. A redukciót katalitikus hidrogénezéssel is végrehajthatjuk, pl. hidrogéngázzal és palládiummal, platinával vagy Raney—nikkellel mint katalizátorral. A redukálást továbbá a Meerwein—Pondorf-féle eljárással, alumíniumizopropiláttal is végre lehet hajtani. Egy másik alkalmas redukáló eljárás abból áü, hogy alkálifémet és egy rövid szénláncú alifás mono- vagy diaikoholt használunk, pl. nátriumot és etanolt, izopropanolt, izobutanolt vagy glikolt. Lehet végül redukálószerként egy alkálifémet, pl. lítiumot, és folyékony ammóniát használni. Mivel ezek a redukáló folyamatok magukban véve a szakirodalomból részletesen ismeretesek, azokat itt pontosabban magyarázni nem kell. Ha a K képletű kiindulási anyag A gyűrűjében a redukció előtt a 3-helyzetben egy oxigénatom van, olykor elkerülhetetlen, hogy a redukció folyamán a 17-helyzetben levő oxigénatom redukálásával egyidejűleg a 3-helyzetben levő oxigénatom is ne redukálódjék. Ilyen esetekben, ha a végtermékben a 3-helyzetben levő oxigénatomnak jelen kell lenni, a redukció után még egy szelektív oxidációt is végre kell hajtani egy 3-bidroxil-csoportnak 3-helyzetű oxigénatommá való átalakítására. Ha kettőskötés van jelen, amely a 3-hidroxil-csoportra vonatkoztatva allil-helyzetet foglal el, ezt az oxidációt mangándioxiddal, vízmentes közegben szobahőmérsékleten foganatosíthatjuk. Az oxidáló vegyület számára oldószer lehet pl. egy alifás vagy aromás szénhidrogén vagy egy halogénezett alifás vagy aromás szénhidrogén. Ha a 17-hidroxil- vagy a 3-hidroxil-csoportot vagy mindkettőt kívánjuk észterezni, e célból az illető szteroidot savhalogeniddal reagáltatjuk, pl. egy alifás 1—8 szénatomú karbonsav vagy egy aromás karbonsav savkloridjával piridin jelenlétében, hogy a felszabadult sósavat lekössük. Alkalmas savklorid pl. ecetsavklorid vagy benzoilklorid, de még előnyösebb egy 5—8, előnyösen 6 szénatomú alifás savklorid, mert az ily módon kapott 17-helyzetű észtereknek, más vegyületekhez hasonlóan, kedvezőbb a farmakológiai hatása, és különösen hosszabb ideig tart, mint a kevesebb szénatomot tartalmazó észterek hatása. Egyes esetekben a reakció savanhidriddel is végrehajtható savklorid helyett. Alkalmas savanhidridek, elsősorban a kétbázisú dikarbonsavak anhidridjei, pl. a borostyánkősavanhidrid. Lehet továbbá az említett, 1—8 szénatomú alifás karbonsavak anhidridjeit is használni. Ezt az észterezést a 6., 7., 9. és 10. példában ismertetjük. 2. csoport. A második alcsoport vegyületeit úgy állítjuk elő, hogy K általános képletű vegyületeket telített vagy telítetlen fém-alifás vegyületekkel reagáltatunk. .Ez a.reakció különösen fontos olyan vegyületek előállítására, amelyekben az R9 egy telített vagy telítetlen alifás gyököt jelent 1—6, előnyösen 1, 2 vagy 3 szénatommal. E reakció lefolytatására elvben két eljárást használhatunk. Az egyik eljárásban egy K képletű vegyületet egy 1—6 szénatomú alifás Grignardvegyülettel reagáltatunk, amelyben a Mg—Hlgcsoport olyan szénatomhoz kapcsolódik, amelynél nincs kettőskötés. A második eljárás szerint egy K képletű vegyületet egy hármaskötésű, telítetlen fém-alifás vegyülettel reagáltatunk, amelyben a fématom a két hármaskötéssel összekapcsolt szénatom egyikéhez van kötve. Megjegyezzük, hogy a második eljárás oly vegyületek előállítására is használható, amelyek egyébként csak az első eljárással hozhatók létre, mert a kapott telítetlen vegyületeket hidrolizálni lehet. A Grignard-reakció alkalmazásánál a szokásos technikát lehet alkalmazni, vagyis eljárhatunk pl. úgy, hogy egy K képletű vegyületet éteres oldatban metilmagnéziumbromiddal, etilmagnéziumbromiddal, propilmagnéziumbromiddal, butilmagnéziumbromiddal vagy izobutilmagnéziumbromiddal reagáltatunk. Ha szükségesnek látszik, lehet a megfelelő klór- vagy jódvegyületeket is használni. A Grignard-eljárás nagyon alkalmas a találmány szerint olyan lumiszteroidok előállítására, amelyek a 17-helyzetben egy /?-hidroxil-csoportot és egy a-alkil-, alkenil-, vagy alkinilcsoportot tartalmaznak, pl. metil-, -^C=CH, —CH=CH2 , —CH2--CH3, —CH2 —CH^CH vagy ~-CH2 — —CH=CH2 csoportot. A második eljárás alkalmazásánál előnyösen litium-, nátrium- vagy kálium-vegyületet használunk, pl. etinilidet vagy a megfelelő propargilvegyületet. A reakciót úgy lehet lefolytatni, hogy egy alkálifémet folyékony ammóniában oldunk, az elegyen hármaskötésű telítetlen alifás szénhidrogént vezetünk át, és ehhez az oldathoz, amely adott esetben hígítószerként egy alifás étert, pl. dietilétert, tetrahidrofuránt vagy petrolétert tartalmaz, egy K képletű vegyület oldatát adjuk. A közbülső termékként létrejött fémvegyület hidrolízise után egy L képletű vegyület keletkezik, amelyben, ha kívánjuk, teljesen vagy részlegesen hidrogénezhetjük a telítetlen R9 alkilcsoportot. E második eljárással olyan vegyületek állíthatók elő, amelyek a 17-helyzetben a 17(/?)OH-csoporton kívül még egy —CHEICH, —CH—CH2 , —CH2--CH3, —C EEL=C-^CH3) CH, — CH=CH 2 , vagy —CH2 —CH 2 —CH3 csoportot tartalmaznak. E két eljárásban figyelembe kell venni, hogy bizonyos körülmények között a 3-helyzetű szén-" atomnál reakciók mehetnek végbe, ha a szénatomhoz egy kettőskötésű oxigénatom kapcsolódik. Ezt a kettőskötésű oxigénatomot éterré, enaminné vagy glikolacetállá való átalakítással lehet védeni. Megfelelő védőeljárásokat a 2 774 777 sz. amerikai, a 954 695 sz. német és a 235 484 sz. svájci szabadalmi leírás ismertet. Ha a 3-helyzetű oxigénatomon kívül a 4 és 5 csoportok között telítetlen kettőskötés is van, ajánlatos a 17-helyzetű szénatomon végzett etinilezésnél az 1 016 707 sz. közzétett német tanulmányi bejelentés szerinti eljárást alkalmazni.
