150833. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hirudin előállítására

Megjelent: 1964. július 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 ^Sf SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.833 SZÄM Nemzetközi osztály: A 61 k GO—873 ALAPSZÁM Magyar osztály: 30 h 1-8 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás hirudin előállítására Gyógyszeripari Kutató Intézői, Budapest Feltalálók: dr. Bagdy Dániel, az orvostudományok kandidátusa, dr. Bihari István vegyész és Török Sándor vegyésztechnikus . A bejelentés napja: 1962. decerftber 14. A hirudin előállítására vonatkozó ismert eljá­rások közös jellemvonása az, hogy a pióca elő­zetesen elkülönített és szerves oldószerrel szári» tott helyi részéből, vagy a piócából a vér alva­dását gátló hatóanyagot vízzel elegyedő szerves oldószerrel, pl. vizes glicerinnel, vagy vizes ace­tonnal vonják ki. Waldschmitz—Leitz és mt. (Z. physiol. Chem. 183, 39, 1929), akik a hirudin kivonásának különböző kiviteli módjait részlete­sen vizsgálták, megállapították, hogy a vizes kö­zegben történő extrakció akár savas, akár lúgos közegben, akár pedig sók jelenlétében mind a hozam, mind pedig a hirudin tisztaság fokának szempontjából nagyon kedvezőtlen. A hirudin kinyerésére vonatkozó legújabb eljárások (Mark­wardt és mt.: Z. physiol. Chem. 308. 147 1957; Bagdy és Török) is szerves oldószeres kivonást alkalmaznak s mindmáig nem ismeretes olyan módszer, amely vizes közegben eredményesen oldotta volna meg a hirudinnak a piócából tör­ténő kivonását. A szerves oldószeres kivonások­nak előnyei mellett számos hátrányuk is van: a hatóanyag mellett sok festékanyagot, juttatnak oldatba s a kivonást követő kicsapási lépésben nagy térfogatú szerves oldószer felhasználását követelik meg. Kutatásaink során azt találtuk, hogy a hirudin az élő vagy túlélő állapotban levő piócából — az évtizedek óta fennálló s ma is érvényben levő felfogással szemben — vizes közegben is jó ho­zammal nyerhető akkor, ha a nyersanyagot elő­zetesen megfagyasztjuk, fagyasztott állapotban megdaráljuk s a kivonást vízben jól oldódó neut­rális só, vagy bizonyos fehérje detergensek, illet­ve azok együttes jelenlétében 8,0—2,0 pH-határok között végezzük. Összehasonlító kísérleteink alap­ján a kivonásnak ez a módja azért is előnyös, az ismert szerves-oldószeres vizes kivonásokkal szemben, mert szelektivitása a sókoncentráció és a fehérje detergens mennyiségének megfelelő szinten való tartásával fokozható, a hirudin a kísérő fehérje- és festékanyag szennyezések te­kintélyes részétől elkülönítve vihető oldatba. Meg­állapítottuk továbbá azt is, hogy az így kapott vizes kivonatokból a hirudin közvetlenül, vagy közbeiktatott előfrekvencionálási lépések után egyaránt jól abszorbeálódik bizonyos adszorben­sekre, így pl. aktív szénre, bentonitra, derítő­földre, stb., s azokról gyengén alkalikus közeg­ben vízzel, vagy vízzel elegyedő szerves oldószer jelenlétében tisztított, betöményített formában oldható le. Találmányunk alapja tehát az a fel­ismerés, hogy a hirudinpolipeptid a fagyasztott állapotban megőrölt piócából, — az eddigi isme­retekkel ellentétben — vizes közegben is jól ki­vonható, s a vizes kivonatból megfelelő adszor­bensen történő megkötés, majd szelektív leoldás útján tisztítható, izolálható. A találmány szerinti eljárás előnye a korábbi eljárásokkal szemben az, hogy gyógyászati felhasználásra is alkalmas termék előállítását rendkívül egyszerű, ipari mé­retben is könnyen kivitelezhető technológiával jó hozammal, gazdaságosan teszi lehetővé. A találmány szerinti eljárás értelmében a hi­rudinnak a piócából történő előállításakor úgy járunk el, hogy az élő, vagy túlélő állapotban levő piócákat —5 20 C° közti hőmérsékleten megfagyasztjuk s a feldolgozás megkezdéséig ezen a hőmérsékleten tartjuk; a kivonás meg­kezdése előtt a nyersanyagot megdaráljuk pl. húsdarálón. A kivonást 2—3-szoros mennyiségű 0,5—3,0 mól/liter töménységű neutrális sóoldat­tal, pl. konyhasó oldattal, vagy ammóniumszulfát oldattal, illetve 0,5—2,0 mól/liter töménységű

Next

/
Thumbnails
Contents