150817. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hő- és oxidációálló testek előállítására
150.817 3 zettel, mintha az ismert, olvasztó elektródák bevonási eljárása során használatos munkamódszereket alkalmazzuk. Ilyen esetben célszerű szerves vagy szervetlen átmeneti kötőanyagot, pl. vízüveget, bentonitot, paraffint, műanyagot vagy hasonló anyagokat felhasználni. A fenti ismertetett eljárás, amelynek folyamán a porötvözetbe ágyazott, sajtolt sziliciumkarbidmdat papírbetétbe helyezzük, az eljárás ipari kivitelezése folyamán rendkívül előnyös munkamódszernek bizonyult. Azt találtuk, hogy a rudak, papírbetétjeiket egymással érintkezésbe hozva, halmozhatok anélkül, hogy ez a mód a telítési eljárást befolyásolná. Ez a jelenség úgy jön létre, hogy az elégés alatt és után, az alkalmazott papír vékonyfalú szilíciumkarbid csővé alakul át, amely képes kiszűrni és megakadályozni azt, hogy az ötvözetport valamelyik rúd abszorbeálja, mimellétt a képződött vékonyfalú sziliciumkarbid cső sem a hozzátartozó alaktestének rúdjával, sem a többiekkel nem tapad össze. A rudakat célszerűen papírbetétjeikkel párhuzamosan, vízszintesen helyezzük el közel egymáshoz, hogy a hengeres rudak vízszintes síkjaik mentén teljes hosszuk mentén érintkezésbe jussanak egymással. Ily módon lehetővé válik, hogy hét rudat úgy illesszünk össze, hogy tengelyeik agy mással meghatározott szöget zárjanak be, és valamely szabályos hexagon alakot képezzenek, melyben a hexagon alak középpontjában a hetedik rúd helyezkedik el. A telítési művelet kivitelezésére a hét rudas halmazt szén- vagy grafitcsőbe helyezzük el. A kemencebetét ilyen kialakítása természetesen sokkal kedvezőbb, mint ha a rudakat egyenként hőkezeljük, mert a kemencetér fokozott kihasználása nagy gazdasági előnyökkel bír. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a rudak egyidejű hőkezelése pótlólagos előnyökkel is jár és a végtermék minőségét javítja, amely tény azzal magyarázható, hogy a kemencehőmérséklet és kemencelégkör szabálytalan változásai jobban ellensúlyozhatok, ha a kemencetér a hőkezelendő rudakkal szorosan van kitöltve. Az előbb ismertetett módszer egyenes rudak esetében vált be. Más formájú alaktestek, pl. hajtű alakú ellenállástestek esetén hasonló jó eredmény egyenes rudak és görbületet tartalmazó alaktestek kombinálásával érhető el. Bár a papírbetétben való hőkezelési eljárás a találmány szerinti eljárás kivitelezésére különös előnyökkel bír, más esetekben is alkalmazható. így pl., ha a sziliciumkarbid csövet külön szinterező eljárással átkristályosítjuk. Ha ez a művelet csak préselésből vagy szárításból áll, akkor a körülvevő papírbetét elegendő kezelési szilárdságot kölcsönöz a rúdnak a telítési eljárás kivitelezésére is. Papír helyett egyéb anyagok is alkalmazhatók, amelyek a papírhoz hasonlóan tökéletlen módon égnek el szénné. így bevált vékony műanyagbetétek felhasználása hasonló célra. A betét felvitele szórásos vagy mártó technológiával történhet. Eljárhatunk úgy is, hogy a sziliciumkarbid rúd beágyazása előtt a telítéshez szükséges porötvözetet bevonjuk papír- vagy műanyagburokkal. Végül nagy ipari gyártás eseten alkalmas munkamódszer az is, ha a sziliciumkarbid rudat, a. porötvözetet és a burkot egy műveletben, formázó szerszámmal extrudáljuk. A telítési eljárás után célszerű további hőkezelést alkalmazni a képződött reakciótermék stabilizálása végett, vagy olyan célból, hogy a lehető legtökéletesebb reakciót végezzük, valamely kötőanyag és a telítő ötvözet között. A telítési eljárás rendszerint nagy sebességgel, pár másodperc alatt végbemegy. Egyes esetekben azonban a telítendő tárgy hőkapacitásától függően a hőkezelő ke • mence vagy tégely magas hőmérsékletre való felfűtése általában annyit időt kíván, hogy pótlólagos hőkezelés ilyenkor szükségtelenné válik. Más esetben a képződött tárgy oxidálása végett szükséges lehet a tárgyak levegőn való hőkezelése a telítéshez alkalmazott hőmérsékleti érték alatt. Az ilyen oxidatív folyamatok alkalmával üvegszerű kvarcömledék képződik a felületen, amely védőrétegként, mint külső védőburok a termékek korrózióállőságát fokozza. A találmány szerinti eljárás foganatosításának megvilágítására az alábbi példákat közöljük: 1—4. példa: Négy darab átkristályosított SiC csövet beágyazunk porított (10 mikronnál finomabb) változó Sí-tartalmú molibdénszilicidbe és zárt grafit tégelyben 15 percig 2100 C°-on hevítjük. A csövek adatai: külső átmérő: 12,3 mm, belső átmérő: 4,0 mm, hosszúság: 5'0 mm, ezek az értékek a telítési eljárás után sem változnak. A kísérletek eredményeit az alábbi táblázatban közöljük: Példa: A szilicid Si-tartalma a porban A szilicid Si-tartalma telítés után A csövek súlya telítés előtt A csövek súlya telítés után Fajlagos ellenállás 1500 C°-on, telítés előtt, ohm mm-/m 20 C°-on, telítés után, ohm mm2 /m 1500 C°-on, telítés után, ohm mm2 /m Megjegyzendő az, hogy az 1. és 2. példában az elektromos ellenállás hőkoefficiense pozitív. Az elektromos ellenállás hőfok-koefficiense a 0 C°-on mért ellenállás 1 C°-os hőmérsékletemelkedés ha-1 2 3 4 58 % 50 o/„. 40 o/o 37% 50 % 43 % 33 % 32% 11,0 g 11,0 g 11,0 g 11,0 g 18,7 g 19,8 g 19,8 g 20,1 g 1700 1700 1700 1700 4,5 5,5 67 870 15 17 30 200 tására bekövetkező változását jelenti, amely lehetőséget nyújt az anyagok elektromos ellenállási elemekként való felhasználására oxidatív atmoszférában való hevitési célokra. Mivel az összes
