150811. lajstromszámú szabadalom • Gépi lélegeztetést figyelő készülék
150.811 alatt állíthatók. A —10— skálán a —11— minimál és —12— maximál mutató szerelvények egymáshoz viszonyítva kb. 60°-os szög alatt állíthatóan van kiképezve. Az —5— átmenő tengelyre rögzített —6— mozgást eszközlő nyelv, a —3— kamrában és a —^8— tárcsamutató —-l'O— skálaszerelvény belső terében szintén kb. 270°-os szög alatt elmozdítható. A gépi lélegeztetést figyelő készülék —11— minimál és —12— maximál mutató szerelvényei és a —10— skálaszerelvény a beteghez áramló levegő figyelésének beállítását, a —6— nyelv pedig a beteghez —3— kamrán átáramló levegő hatására, mozgást eszközlően van kiképezve. Belégzés ütemideje alatt 1. ábra, —1— csatlakozószerven át —3— kamrába beáramló levegőt a _7_ terelő a —6— mozgást eszközlő nyelvre tereli és azt nyugalmi helyzetéből a levegő áramlási irányának (radiális) és nagyságának megfelelő szögben kilengeti. A —6— mozgást eszközlő nyelvvel a —8— tárcsamutató is kileng. A kilégzés ütemideje alatt a —2— csatlakozószerven át nem áramlik vissza levegő a —3— kamrába, illetve a lélegeztető gépbe. (Ezt a levegőt szállító szervre szerelt irányító szelep akadályozza meg.) A kilégzés ütemideje alatt a —6— mozgást eszközlő nyelv és —8— tárcsamutató visszatérítéséhez szükséges erőt, illetve nyomatékot —9—• spirálrugó, ún. hajszálrugó szolgáltatja. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a —3—- kamrában belégzés ütemideje alatt áramló levegő a —5— tengelyre rögzített —6— mozgást eszközlő nyelvvel —8— a tárcsamutatót kilengeti pl. 120°os szög alatt, és kilégzés ütemideje alatt a —9— spirálrugó visszatéríti, — és e műveletet a légzés ütemében figyeljük, belátható, hogy a —5— tengelyre rögzített —8— tárcsamutató lengőmozgást végez. A gépi lélegeztetést figyelő készülék —10—skáláját a beteghez áramló levegő nagyságához úgy állítjuk be, hogy a —6— lengőtárcsa mutatón levő —25—• jelzővonal a —23— minimálmutató és a —24— maximálmutató közé lengjen. A —<23— és —24— mutatót, illetve, a —11— és —12— szerelvényeket pedig minél közelebb állítjuk egymáshoz, és a —25-— jelzővonalhoz viszonyítva, annál kisebb áramlásváltozást tud jelezni a figyelőkészülék. 1. ábra: —8— tárcsamutatón a —26— nyílás megfelelő m'ódon úgy van elhelyezve, hogy amikor a tárcsamutatón levő —25— jelzővonal és a —23— vagy —24— mutató fedik egymást, akkor a fényforrásból a —26— nyíláson át fény jut a vele egyvonalban levő fototranzisztorra. Gépi lélegeztetés üzeme alkalmával, ha a figyelőkészülékkel figyeltetett levegő áramlása normális, vagyis amikor nincs meghibásodás, a —8— tárcsamutató —26— nyílása, a —11— minimál szerelvény fényforrása előtt lengve, megnyitja a fény útját (3. ábra) —-15— fototranzisztorra. Ennek hatására áram folyik a —15— tranzisztoron, a —Dl— diódán át és a —Cl— áramsűrítő kondenzátor feltöltődik közel Ul tápfeszültség értékére. —Cl— áramsűrítő kondenzátorból —R2—• áram korlátozó ellenálláson át; a —Tr3— tranzisztor bázisára áram jut és kollektor körében levő —Jl— jelfogót meghúzva tartja a kollektor árama; —Jl— jelfogó ilyenkor megbontja a —27— és —28— érintkezőket és a figyelőkészülék nem ad ki riasztó jelet. A lengőtárcsa-mutatn —25— jelzővonala ilyenkor nyugalmi helyzetéből —23— min. mutatót fedve és azon túl leng a lélegeztetés ütemében. A már ismertetett módon, fény akkor jut a fototranzisztorra, amikor a —25— jelzővonal fedi a —23— vagy —24— mutatók valamelyikét. A lélegeztetési ütem csak egy rövid szakaszában kap töltést a —Cl— áramsűrítő kondenzátor. Ezért az RC időállandó —Cl— kapacitás értéke úgy van megválasztva, hogy az 5—10 sec. időre képes legyen az —R2— áramkorlátozó ellenálláson át a —Tr3— tranzisztor bázisát árammal ellátni. Ezen feltételek biztosítása mellett látható, hogy a figyelőkészülék, — nem ad ki jelzést; csak ha eltelt a késleltetésre —RC— i.dőállandós taggal beállított idő. Ha a (normál) lélegeztetés alkalmával (fent leírtak) pl. a lélegeztetést szolgáló valamelyik szerv meghibásodásából, a beteghez áramló levegő nagysága a figyelésre beállított max. értéket túlhaladja; ekkor a —12— max. szerelvény —24— mutatója fedi a lengőtárcsa mutató —25— jelzővonalát, —16— fototranzisztor fényt kap (a már ismertetett módon) ennek hatására kisüti áramával a vele párhuzamosan kapcsolt —Cl— áramsűrítő kondenzátor töltését. Így nem jut áram a —Tr3— bázisára, valamint nem folyik áram a —Jl— jelfogót át, ezért záródnak a —27— és —28— érintkezők. Bekapcsolódnak a —29— helyi jelzőlámpa és a —3©— riasztókészülék áramköre. A már ismert módon, amikor a lengőtárcsa mutató visszaleng nyugalmi helyzetébe és újra kileng a lélegeztetés ütemében, mindkét esetben fedik egymást —23— mutató és a lengőtárcsa mutató —25— jelzővonala. Ismert módon az —Cl— áramsűrítő kondenzátor ismét feltöltődik: — kikapcsolódik a —29— jelzőlámpa és —30— riasztókészülék áramköre. Ez az állapot csak a lélegeztetés ütemidejéig tart, mert a levegő menynyisége a megengedett max. értéket túlhaladta és a riasztás ismét bekapcsolódik. Látható, hogy ha a figyelőkészülékkel figyeltetett levegőáramlás nagysága nem éri el a figyeltetett értéket, annak megfelelően hosszantartó lehet a riasztójelzés. Ha a figyelésre beállított levegő mennyisége megfelelő, úgy a figyelőkészülék nem ad ki jelzést. Amennyiben a levegő a figyeltetett értékénél nagyobb, annak megfelelően, a lélegeztetés ütemében, szaggatott riasztójelzést ad ki a figyelőkészülék. A gépi lélegeztetést figyelő készülék jósága, illetve megbízhatósága üzem közben ellenőrizhető. Tételezzük fel azt az állapotot, amikor is a lélegeztetés zavartalan. A —K2— ellenőrző nyomógombbal az —Ul— tápfeszültséget rákapcsolja az —-R4—, —R5— ellenállásosztóra. Erről az osztóról a —16— fototranzisztor bázisára áram jut, ennek hatására a —16— fototranzisztor kisüti a vele párhuzamosan kapcsolt —Cl— áramsűrítő töltését. Ezért a —Tr3— tranzisztor bázisára nem jut áram és a már ismertetett módon a —Jl— jelfogó gerjesztőárama megszűnik, a —27— és