150809. lajstromszámú szabadalom • Berendezés és eljárás pamut bontására és tisztítására

2 150.809 használunk, a tisztításra, nevezetesen a pamutszálak és szennyező részecskék szétválasztására pedig az előkártoló hengerrel együtt forgó levegőtömegben szuszpendált pamutszálak és szennyező részecskék sebessége szerint fajtázódását használjuk fel. Pamut bontására a kártológépeknél előbontó . hengert már alkalmaztak. A találmányunk szerinti megoldás ezektől eltér, mert hengerének merev fogazata negatív élszögű és vele szemben csak két ütközőéi áll, rostélya pedig nincs; ennek jelentőségét és a gép egyéb részleteit később közelebbről is megmagyarázzuk. A találmányunk szerinti gép azonban az ismert tisztító-bontó gépektől az általa végzett tisztító eljárás tekintetében is eltér, annak folytán, hogy az előkártoló henger kerületi sebessége az ismert gépeknél használatos 200—300 m/perc közötti értékkel szemben 1000 m/p nagyságrendű. Ennél a sebességnél a hengerrel mozgásba hozott levegőtömeg szomszédos rétegei között nagy sebességkülönbségek keletkeznek, aminek következtében ezen a levegőtömegen áthulló pamutszálak és szennyeződarabkák, amelyek fajlagos ellenállása a légáramlással szemben egymástól eltérő, igen erélyes szétválasztó (fajtázó) hatásnak vannak kitéve. Minthogy a részecskékre légáramban ható fajlagos erőt számszerűleg az ún. süllyedési sebesség értékével szoktuk jellemezni, a fajtázó hatás bekövetkezésének feltételét úgy fejezhetjük ki, hogy az előkártoló hengerrel mozgásba hozott levegő sebessége — amely a dob kerületi sebességénél lényegesen kisebb és helyileg is változó — nagyobb, mint a pamut süllyedési sebessége és kisebb, mint a szennyező részecskék süllyedési sebessége. A találmányunk szerinti előkártoló henger nemcsak az ütközőélekkel, hanem ezt megelőzően egy visszatartó hengerrel is együttműködik, amelynek kerületi sebessége az előkártoló hengerénél kisebb és így a bontás munkáját együttesen addig folytatják, míg a pamutfürtöt az előkártoló henger az ütközőélekhez tovább nem viszi. Az ütközőélek a hengerhez képest tetszőlegesen beállíthatók és így a bontás-tisztítás munkájának finomsága beszabályozható. Az előkártoló hengernek az a felületrésze, ahol a szennyező részecskék eltávoznak, közvetlenül egy zárt hulladéktartály teréhez csatlakozik, amelyben a hulladék lerakódik. A találmány szerint továbbá a pamutszálaknak az előkártoló hengerről való leválasztása egy, — a hengerhez érintő irányban hozzávezetett — légárammal történik, amely a boiitószerszámoknak semmit nem árt, szemben az ismert megoldásokkal. A találmány egy további kivitele szerint a pamutszálaknak a hengerről leválasztásra még egy szálleválasztó kést, összegyűjtésükre pedig szívóhengereket alkalmazunk. Amint a fentiekből látható, és amire a további ismertetés során is rá fogunk mutatni, a találmány révén a pamutbontás és tisztítás összes problémái megoldást nyertek. Ellenőrző mérések igazolták, hogy a találmány szerint 25%-kal kevesebb elemiszálveszteség mellett, 75%-kal több szennyező részecske választható ki, mint az ismert gépekkel. Pl. a találmány szerinti gép 100%-kal jobb bontottságot és 100%kal jobb lazítottságot eredményezett, mint pl. egy ismert modern bontósor. A verőtekercset megvizsgálva a találmány szerinti gép esetében az egyedi szálak mennyisége eléri a 85—90%-ot. Az eredmény azonban egy gépre számítva még jobb (kétszeresen jobb), mert az ismert gépsor tíz gépegységből, a találmány szerinti pedig csak öt gépegységből állt. A találmány szerinti gép egy kiviteli alakját a rajzmelléklet alapján ismertetjük, amely a gép oldalnézetét tünteti fel. A hengerekből és szállító léceshevederből álló 1 etetőszerkezet a bontatlan pamutot az la fogazott hengerből és lb pedálokból álló megfogó szerkezethez szállítja, amely azt a 2 előkártoló henger hatáskörletében fogva tartja. Az előkártoló henger felülete spirális vonal mentén elrendezett negatív munka élszögű fűrészfogakhoz hasonló merev 3 bontószerszámokkal van borítva, amelyek a dob nyílirányú forgása folytán a bontás munkáját megkezdik. A negatív élszög jelentősége abban van, hogy az ilyen szerszám a beleakadt fürtöket nem tartja fogva. A részben bontott anyagot tovább bontja a 4 visszatartóhenger, amelynek szintén merev fűrészfogai vannak, de az előkártoló hengernél kisebb kerületi sebességű. A merev 3 bontószerszám profilját a 2. ábra szemlélteti. Az anyagot ezután az előkártoló dob az 5 és 8 ütközőélekhez viszi tovább, amelyek az állítható 7 tartószervekbe úgy vannak befogva, hogy a dob palástja mentén elfoglalt helyzetük, a dob érintőjével képezett szögük és a dobpalásttól való távolságuk beállítható. A dob ezen ütközőélekkel együttműködve folytatja a tisztítás, munkáját. Az ütközőélek után nincs rostély, hanem a dobpalást további részét a 8 elzáró lemez borítja. így a rostélyszerkezettel járó hátrányok ki vannak küszöbölve. A pamutfürtöknek a bontószerszámokkal végzett lazítása és a szennyező részecskéknek részben az ütközőélek révén, részben pedig a dobbal előidézett légáram fentebb részletezett fajtázó hatása révén bekövetkező kiválasztása után a szennyező részecskék a 10, 11, 19 falakkal körülzárt 9 hulladékgyűjtő tartályba hullanak, amelynek zárt terében, légáramlástól nem zavarva, leülepednek. (A régebbi bontógépeknél a pamutszálakat elszívó levegő ezen a térségen is átáramlott és a már kiválasztódott szennyező részecskék egy részét a pamutszálakkal ismét összekeverte.) A kiválasztott pamutszálak az előkártoló hengerrel előidézett levegőáramban a 2 henger és a 8 elzáró lemez között haladnak tovább, majd egy újabb légáramba kerülnek. E légáramot az a légsugár idézi elő, amelyet a 12 ventillátortól a 13 csatornán és 14 beállítható orr-részen át érintőlegesen vezetünk az előkártoló henger palástjához és amelyhez még a 16, 17 szívódobok hatása is hozzájárul. A 12 ventillátor a levegőt a 18 nyíláson át szívja be. Ez a légáramlat a pamutszálakat a henger palástjáról leválasztja — amiben a szálleválasztást és légáram terelését végző 15 szerv is közreműködik — és a szívódobok felé viszi, amelyek azokat verőtekerccsé egyesítik.