150808. lajstromszámú szabadalom • Csőtápvonal és koaxiális tápvonal közti átmenet
Megjelent: 1964. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #^% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.808 SZÁM Nemzetközi osztály: TA—696 ALAPSZÁM Magyar osztály: H 03 h 21 a4 64—77 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Csőtápvonal és koaxiális tápvonal közti átmenet Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Kenderessy Miklós oki. villamosmérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1962. január 4. A mikrohullámú energiaforrások {szignálgenerátor, oszcillátor, stb.) általában koaxiális tápvonal kivezetéssel vannak ellátva. Az egyéb mikrohullámú berendezések, és az ahhoz kapcsolódó műszerek Viszont csőtápvonalból vannak felépítve. Ezért szükséges egy olyan átmeneti darab alkalmazása, melynek egyik oldalához koaxiális tápvonallal, másik oldalához csőtápvonallal lehet csatlakozni. A csatlakozás lehetőségén kívül ettől az átmenettől azt is megkívánjuk, hogy a betáplált mikrohullámú energiát teljes egészében engedje át és ne reflektáljon semmit, vagy csak igen keveset. Más szóval, legyen kicsiny a bemeneti állóhullám-aránya. A koaxiális tápvonal alkalmazását a generátor és a csőtápvonal között az is indokolja, hogy koaxiális kivitelben aránylag könnyű hajlékony táp-Vonalakat, kábeleket készíteni. Ezeknek a kábeleknek a hullámellenállása 50 Ohm körüli érték, és a kábel méretei egyértelműen meghatározzák, a frekvenciától nem függ. A csőtápvonalak hullámellenállása néhányszor 100 Ohm és értéke egy adott méretű tápvonal esetén is függ a frekvenciától. A kétféle tápvonalat mégis úgy kell összekapcsolni, hogy a csőtápvonal alkalmazási frekvencia tartományában kicsi legyen az állóhullámarány. A probléma tehát az, hogy más méretű és más hullámellenállású tápvonalakat kell összekapcsolni. Ez a probléma már nagyon régi keletű, és ezért számos megoldás is született. A legprimitívebb megoldásnál a koaxiális tápvonal középső vezetőjét egyszerűen bedugták a csőtápvonalba és a mikrohullám arról, mint antennáról, besugárzódott a csőtápvonalba. Ennek a megoldásnak számos változata készült, melyeknek az volt a célja, hogy kisebb legyen a bemeneti állóhullámarány. A különféle megoldásoknál megvastagították a koaxiális tápvonal belső vezetőjének végét és esetleg hozzá is erősítették a tápvonal valamelyik falához. így pl. a csőtápvonal szemben levő falához (ezek az ajtógomb, urna stb. átmenetek), a tápvonal két keskenyebbik falához (ezek a keresztrudas átmenetek), vagy egyszerűen ahhoz a falhoz, melyen át bedugták (ezek a hurkos átmenetek). Valamennyi típust azért dolgozták ki, hogy kisebb legyen a reflexió, tökéletes eredményt azonban nem lehet velük elérni, és általában csak szűk frekvenciasávban használhatók. Az eddig ismert típusok közül legjobb eredményt a lépcsőzött gerinces csőtápvonalú átmenetekkel lehet elérni. Ezek azon az elven alapulnak, hogy a csőtápvonal hullámellenállását gerinc alkalmazásával a koaxiális tápvonal hullámellenállásával megegyező értékre csökkentik le. A gerinces csőtápvonal és a koaxiális tápvonal között kúpos illesztő szakaszt képeznek ki, a gerinces tápvonalat pedig lépcsőzve, negyedhullámú transzformátorokkal illesztik az eredeti méretű csőtápvonalhoz. így széles frekvenciasávban lehet kis reflexiót elérni. Az átmenet egyetlen hibája, hogy nagyon pontos megmunkálást igényel és ennek elvégzése azért is nehéz, mert bonyolult munkadarabokon kell elvégezni, ahol a mérés is nehézségekbe ütközik. További komoly akadálya a gyártásnak még az is, hogy a gyárilag készült cső tápvonalak tűrésmezeje túl nagy, és ilyen tűréssel utólagos megmunkálás árán sem lehet elegendő pontosságot elérni. A névleges értéktől való eltérés pedig erősen növeli a reflexiót. A találmány szerinti átmenet megoldása látható az 1. ábrán. Az 1 négyszögletes csőtápvonalban
