150804. lajstromszámú szabadalom • Feszültségszabályozó berendezés
Megjelent: 1964. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #^ SZABADAL Nemzetközi osztály: H 02 j ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.804 SZÁM TA—888 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 d2 42—44 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Feszültségszabályozó berendezés TRANSZFORMATOR KTSZ, Budapest Feltalálók: Búzás Andor elektroműszerész, Csizy Tibor ok!, gépészmérnök, Melis János oki. villamosmérnök, Tóth Lajos elektroműszerész, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1961. augusztus 23. Á feszültségszabályozóknak két számottevő zavaró hatást, kell kiküszöbölniük, egyik a szabályozatlan feszültség meglehetősen tág határok között történő változása, a másik a terhelés, amely minthogy nullától névleges értékig változhat, Ugyancsak komoly mértékű zavart jelent. Az önműködő szabályozó rendszerek minőségi jellemzőit — közismerten —> a szabályozás pontossága és a szabályozási idő szabja meg. Minél nagyobb a pontosság és minél rövidebb a szabályozási idő, annál jobb a szabályozási rendszer. A két szempont egyidejű teljesítése a stabilitás szempontjából ellentmondó követelményeket jelent, s teljesítésük gyakran csak költséges és komplikált stabilizáló elemek segítségével sikerül. Fokozott nehézséget jelent, ha a szabályozott'jellemző valamely váltakozó feszültség, mert a stabilizáló elemek működése folytán az erősítőbe olyan nagyságú váltakozó komponens kerülhet, amely a telítésig történő vezérlés miatt éppen a pontossági követelmény teljesítését akadályozza meg. Az ismertebb, folyamatos szabályozást biztosító rendszerekben az érzékelő elem többnyire vákuumdióda, amelynek nem-lineáris áramfeszültfeszültség jelleggörbéjét használjak összehasonlításra, illetve stabil feszültséget adó nem-lineáris elem, pl. Zener-dióda, ami az alap jelet adja. Az előbbinek hátránya egyrészt — a hőtehetetlenség következtében — a jelentős időállandó, másrészt a viszonylag gyors elhasználódás. Az utóbbinak hátránya az, hogy az összehasonlításhoz a szabályozott váltakozó feszültséget egyenirányítani, s a szükséges mértékben szűrni kell, különben egyrészt az összehasonlítás, másrészt az erősítés problematikussá válik. A különbségképzés folytán ugyanis az erősítő bemenetelére váltakozó komponens kerül, amelynek nagysága a szűrés mértekétől függ. Ez annál zavaróbb, minél nagyobb a rendszer erősítése. Minthogy a váltakozó komponens csak a szűrő elemek növelésével csökkenthető, a pontosság és a szabályozási idő elfogadható értékére kompromisszumot kell kötni. Az ismert szabályozó rendszerekkel minden körülményt figyelembe véve kb. + 0,5%-os szabályozási pontosságot és 0,1 sec. körüli szabályozási időt sikerült elérni. A találmány alapgondolata az a felismerés, hogyha a szabályozó rendszer erősítését lényegesen csökkenteni lehetne pl. azáltal, hogy a rendszert érő zavaró hatásokat kompenzáljuk és tisztán kompenzálással elérjük azt, hogy a zavaró hatások egyidejű felépítése mellett is a szabályozni kívánt feszültség már keveset változik, akkor az erősítő bemenő feszültsége lényegesen nagyobb váltakozó komponenst tartalmazhat, mint kompenzáció nélkül. Ez azt is jelenti továbbá, hogy az egyenirányított feszültséget jóval kisebb mértékben kell szűrni, így a szűrőkör időállandója és a rendszer szabályozási ideje is számottevően csökken. Megfordítva ez azt is jelenti, hogy ugyan olyan szabályozási idő mellett a pontosság jelentősen növelhető. Fentiek alapján a találmány lényege olyan kapcsolás, amely a kompenzálást egyszerű eszközökkel teszi lehetővé. A kompenzálás úgy történik, hogy az érzékelő, illetve összehasonlító áramkörbe a szabályozott jellemzőn kívül a zavaró hatásokkal arányos — járulékos — jeleket is be-