150766. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nagy diszperzitású oxidok tisztítására

2 150.766 gőzök jelenlétében, vízgőzzel kezelve, adott eset­ben egy semleges gáz, pl. levegő jelenlétében, magasabb hőfokon tisztíthatók, vagyis megszaba­díthatok a halogénektől és/vagy halogénhidrogé­nektől a fentemlített hátrányok nélkül, ha a kö­vetkezőképpen járunk el: az oxidokat, oxidele­gyeket vagy vegyes oxidokat a kezelőtéren belül örvénylő szuszpenzió alakjában, vízgőz áramában, mely előnyösen felfelé emelkedő mozgást végez, 450 és 800 C°, főleg 500 és 650 C° közötti hő­mérsékletnek tesszük ki es a szennyeződéseket tartalmazó gázokat folyamatosan eltávolítjuk. Eközben természetesen lehet a tisztító kezelést többször is megismételni. Különösen alkalmas ez a találmány szerinti eljárás oly oxidok, oxidele­gyek és vegyes oxidok savtalanítására, amelyek a periodikus rendszer 2., 3. és 4. csoportjába tartozó elemekből származnak. Ide tartoznak fő­leg a szilieium, alumínium, titán és cirkon oxid­jai. Az egyszerű oxidokat az eljárás megvalósí­tásánál előnyösen használhatjuk. Az oxidok, ül. az oxidelegyek és vegyes oxidok hatásos tisztítása céljából fontos, hogy az örvény­lő mozgást végző szilárd részecskék maguk is a fent említett hőmérsékleten legyenek. Az az idő­tartam, amelyen át e hőmérsékletet tartani ok kell, lényegileg csak a végtermék kívánt tisztaságától és megkövetelt sajátosságaitól függ. Nagyhatású fűtőkészülékekkel el lehet érni azt, hogy a tisz­títás már néhány perc alatt, sőt esetleg néhány másodperc alatt befejeződik. Ha viszont kevésbé hatásos fűtőkészüléket alkalmazunk, akkor a ré­szecskéknek megfelelően hosszabb ideig kell a reakcióban maradniok. A kezelőtér hatásos fű­tése végett, tehát az oxidok gyors és eredményes tisztítása céljából, tapasztalat szerint nem helyes a külső fűtés alkalmazása, ami főleg akkor nem. kielégítő, ha az eljárást technikai méretekben valósítjuk meg. Elvben a találmány szempont­jából nem döntő fontosságú, hogy mi módon létesítjük a kívánt hőmérsékletet, mégis meg­említendő, hogy jó eredmények és csekély ener­giamennyiség felhasználása végett előnyös a belső fűtés, leginkább forró levegő egyidejű bevezeté­sével. A belső fűtés magában véve ismert eljárá­sok egyikével, pl. infravörös sugárzással, nagy­frekvenciás mező alkalmazásával, vagy a kezelő­térbe nyúló lánggal történhet. A szigetelőanyag­ba, pl. kvarc-csövekbe helyezett elektromos fűtő­testekkel történő belső melegítés azért előnyös, mert nagyon hatásos és emellett a reakcióban résztvevő anyagokkal szemben ellenálló. Különö­sen jól beváltak az úgynevezett fűtőlécek, vagyis különállóan behelyezhető, hosszúkás fűtőtestek, amelyek nagyobb mennyiségben is könnyen el­helyezhetők a kezelőtér belsejében. Az ilyen oxidok ill. oxidelegyek vagy keverék­oxidok tisztítása, ha azok fluort vagy fluorvegyü­leteket mint szennyezést tartalmaznak, mert ki­indulási anyagul szilicíum-tetrafluoridot használ­tunk, a megadott felső hőmérsékleti határ köze­lében kell hogy történjék. Ez azt jelenti, hogy a tisztítást kb. 700—800 C°-on végezzük, viszont minden másfajta szennyezés esetén a kb. 700 C° túllépése nem szükséges és az oxidrászecskék fe­lületén bekövetkező struktúraváltozások elkerü­lése végett nem is célszerű. Tekintettel arra, hogy az eljárás sikeres megvalósítása céljából fontos a kezelt részeket magukat a megadott hőmérsék­letekre hozni, egyes esetekben eléggé hosszú ideig kell ezeknek a kezelt anyagoknak a reakciőtér­ben maradni. így pl. a fent megadott esetben, vagyis fluor- vagy fluorvegyület-tartalmú oxidok tisztításánál a tartózkodási idő 4—5 perc lehet, ha a hőmérséklet 700—900 C°. Ha a részecskék­nek a kezelőtérben való tartózkodása jóval ki­sebb, így pl. 1 vagy 2 másodpere, ajánlatos ugyan­ezeket az oxidokat oly módon kezelni, hogy a vezetékek hőmérséklete 900, vagy még helyeseb­ben 1000 C° legyen. Az alkalmazott vízgőz adott esetben semleges gázzal, így pl. levegővel vagy nitrogénnel hígít­ható. Ezáltal ugyanis a vízgőznek a kezelőtérben levő parciális nyomását könnyen lehet szabályoz­ni. Ennek a nyomásnak a beállítása tág határok között lehetséges és csak a bizonyos sajátos­ságokkal rendelkező végtermék követelményeitől függ. Általában véve ajánlatos telített gőz hasz­nálatát kerülni. A találmány eredményes megvalósítása céljából fontos még, hogy a távozó, a szennyeződéseket tartalmazó gázokat folyamatosan elvezessük, vagyis hogy azokat még az oxidok lehűtése előtt a szilárd részecskéktől elválasszuk. A lehűtés ugyanis olyan hőmérsékletekre történik, amelyek­nél pl. adszorpció útján a gázok ismét számot­levő mennyiségű szennyeződést vehetnek fel. A találmány előnyei közé tartozik az eljárás folyamatossága. Ennek elérése végett éppen úgy használhatjuk az ellenáramú működésmódot, mint az egyenáramot, de ez utóbbi kedvezőbb. Ha ellenáramú eljárással tisztítjuk az oxidokat, akkor eljárhatunk pl. úgy, hogy a reakciótérben, amely előnyösen cső alakú, a finom részecskékből álló oxidokat fent vezetjük be és leniről az esetleg hígított vízgőzt áramoltatjuk be. Ezzel egyidejű­leg gondoskodunk a megfelelő hőfokra történő felfűtésről. Eközben az oxidok a felfelé emel­kedő vízgőz ellenében mozognak és örvénylő mozgás közben haladnak lefelé. A kemence alsó részére érkezésük után magábanvéve ismert be­rendezéssel távolíthatók el. Ha a működést egyenáramban végeztetjük, ami legtöbbször kedvezőbb, előnyösen olyan méretű kezelőteret használunk, hogy az örvénylő szusz­penzió állandóan felfelé halad és a kezelőtér felső részéből — lehetőleg egy csillapító téren való áthaladás után — folyamatosan elfolyhat. Az el­távolítandó hulladékgázokat szintén a kezelőtár felső részéből vezetjük el. Az e gázokban levő halogénhidrogének ill. a gázok által elragadott oxidrészecskék további értékesítő vagy kinyerő eljárásnak vethetők alá. Az említett csillapító­teret egyszerű módon a kemence keresztmetsze­tének megnövelésével lehet elérni. Ez különösen a teljesen folyamatos megvalósítás szempontjából előnyös. Az oxidokat: a kezelőtérbe ajánlatos a vízgőz­zel együtt bevinni és azok egészen az eltávolí­tásukig állandóan örvénylő mozgásban maradnak, tehát a vízgőzhöz képest is viszonylagos mozgás­ban vannak. így ezek a részek teljes egészükben állandóan felfelé mozognak a kezelőtér felső ki­vezető nyílása felé. Bizonyos szempontból tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a találmány az ör-

Next

/
Thumbnails
Contents