150754. lajstromszámú szabadalom • Léptető berendezés egy- vagy többjegyű számok és/vagy betűcsoportok jelzésére választás szerint meghatározható jelzőhelyeken, különösen vasútbiztosító berendezések vonali-állítóközpontjaiban

Megjelent: 19(54. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LE Nemzetközi osztály: B 61 1 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.754 SZÁM WE—265 ALAPSZÁM Magyar osztály: 20 i 1—14 Léptető berendezés egy- vagy tÖbbjegyfi számok és/vagy betűcsoportok jelzésére választás szerint meghatározható jelzőhelyeken, különösen vasútbiztosító berendezések vonali-állítóközpontjaiban VEB Werk für Signal- und Sicherungstechaik Berlin, Berlin-Treptow (Német Demokratikus Köztársaság) Feltaláló: Liewald Fritz mérnök, Berün-Mahlsdorf (Német Demokratikus Köztársaság) A bejelentés napja: 1961. szeptember 5. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbség«: 1961. február 20.. A találmány tárgya léptetőberendezés egyvagy többjegyű számok és/vagy betűcsoportok jelzésére, választás szerint meghatározható jelzőhelyeken, különösen vasútbiztosító berendezések vonali-állítóközpontjaiban. A találmány célkitűzése, hogy az ilyenfajta léptetőberendezések műszaki ráfordítását a legkisebb mértékre korlátozza. A vasútbiztosító berendezéseknél, különösen pedig a vonali-állítóközpontoknál szokásos, hogy a kivilágított vonali vágánytáblán, amelyen több állomásnak az összes hozzájuk tartozó vasúttechnikai fogalmai, mint pl. váltók, jelzők, térközszakaszok vannak szimbolikusan feltüntetve, a vonatok mozgását megfelelő alkalmas jellemzők átvitelével ellenőrzik, illetőleg figyelik és ebből az állítóközpontból az ilyenfajta vonatmozgásokat távbeszélő útján vagy távvezérléssel befolyásolják. E célból nemcsak a jelzők, vágányutak és vonalszakaszok állapotát tüntetik fel a kivilágítható vonali-vágánytábla megfelelő kivilágításával, hanem megfelelő jelzőmezők, illetve táblák segítségével az egyes pályaudvari- és vonalszakaszokban annak a vonatnak a vonatszámát is feltüntetik, amelyik az illető szakaszban halad, illetve tartózkodik. Hogy ezt a mindenkori vonatszámot abban a jelzőmezőben világítsák ki. amelyik annak a vonalszakasznak felel meg, amelyikben az illető vonat valóban tartózkodik, alkalmas léptetőberendezésekre van szükség. Ezeket viszont a vonalról az állítóközpontba átvitt jelek vezérlik. Mivel azonban a vonat bizonyos körülmények között egy-egy szakaszban hosszabb ideig is tartózkodhat, ennek a léptetőberendezésnek tárolóképesnek is kell lennie. Általában a vonalszám öt- vagy hatjegyű számból áll, mimellett a számjegy valamelyik helyén a számot betű is helyettesítheti. Mivel a vonalszám minden egyes helyén a számjegyeknek 1-—0-ig választhatóknak kell lenniók, ebből az a követelmény adódik, hogy 5'0, illetve 60 választási lehetőség legyen. Léptetőberendezések, illetve vonalszámok továbbkapcsolására alkalmas eljárások már ismeretesek. Az egyik ilyen eljárásnál minden jelzőmezőhöz oly jelfogós tároló tartozik, amelyik nagyszámú, ismert felépítésű jelfogóból áll. Emellett a jelfogók egy része a vonatszámot feltüntető jelek tárolására és kikapcsolására való, másik része pedig az említett jeleknek a vonatmozgásnak megfelelően a következő tárolóba való továbbkapcsolására szolgál. Ennek az eljárásnak az a hiányossága, hogy nagy műszaki ráfordítást igényel, mert annyi tárolóra,/van szükség, mint ahány jelzőmező szükséges még akkor is, ha a vonatkövetkezések száma és ezzel az egyidejűleg kivilágított jelzőmezők száma csekély. Egy további eljárás egyébként ugyanilyen feltételek mellett léptető kapcsológépeket alkalmaz, azaz ezek a lépésenként működő kapcsológépek ugyancsak a jelzőmezőkhöz vannak rendelve. Az ilyen rendszer ráfordítása majdnem ugyanakkora, mint az előbb említett eljárás szerintié.